classmates or MORE? - sope/yoonseok | BEFEJEZETT |

7. rész

- Nem.

Egy kis csönd után Hoseok újra megszólalt.

- Miért nem?

- Figyelj, nekem egy kicsit sok volt az ami az utóbbi egy hónapban történt, és még nem igazán dolgoztam fel - mondta Yoongi Hoseok szemébe - és nem akarom azt, hogy szarul érzem magam legbelül, és közben hitessem el veled, hogy amúgy minden fasza, és állják hozzád pozitívan, azok után amik után keresztül mentünk, de később lehetünk barátok - vázolta fel Hoseoknak a helyzetet, aki az utolsó pár szónak örült a legjobban. Hiába akart közeledni Yoongi is egy kicsit felé, úgy gondolta, kell egy kis idő. Nem csak neki, a vörös hajúnak is.

Hoseok elgondolkozott és valóban igazat adott legbelül Yoonginak. Tényleg kicsit gyors lenne az, hogy miután az ő barátai megverték Yoongit ő miatta, azután még ő bocsánatot kér tőle mindenért, és utána barátok legyenek. Kicsit abszurd nem?

Gyors lenne valóban, így Hoseok bólintott egyet és bele egyezett. Ő türelmes, és vár Yoongi barátságára.

- Optimista vagy - mosolygott Hoseok Yoongira, aki megint csak szemrebbenés nélkül nézte az előtte állót. - Hát legyen... - nyújtotta kezét Hoseok, amit ezúttal Yoongi elfogadott. Kezet ráztak, majd lassan elengedték egymás kezét. Egymás szemébe néztek, majd mintha órák hossza telt volna el, úgy nézték egymás íríszeit. Persze, csak pár perc volt ez a pillanat.

Hoseok úgy érezte, mint hogyha megállt volna közöttük a levegő és szíve egyre gyorsabban vert a szemkontaktus hatására.

Yoongi érzései viszont eléggé zavarosak voltak, így inkább a pillanatot ő szakította félbe azzal, hogy lehajtotta a fejét.

- Megyek - szólalt meg halkan Yoongi, majd Hoseokot kikerülve, kereste meg azt a termet ahol a táskáját hagyta. Hoseok nézte őt a folyosó végéig, majd amikor elfordult a balra lévő folyosóra Hoseok elmosolyodott az előbbi pillanatokon.

Jól esett neki, hogy végre tudott beszélni Yoongival szinte egy hónap után, és úgy érezte, hogy erre az emberre bizony megéri várni. És ahhoz képest, hogy az elején még kétes érzelmeket érzett iránta, mostmár az idő hatására tisztázódottak magában az érzelmek. Már amennyire...

Az öltözők felé kezdte el venni az irányt, majd a fiú öltözőbe bement és leült az egyik padra. Levetkőzött és felvette Yoongi ruháit. Gondolkodás nélkül beleszippantott Hoseok osztálytársa fehér pólójába, amiből áradt Yoongi illata.

Ruháit összehajtogatta, majd gyorsan még elment a menzára ahol a táskáját hagyta és haza felé vette az irányt. Most sétálnia volt kedve, ezért fülébe bedugta a fülhallgatót és a mostanában hallgatott kedvenc zenéjét kapcsolta be, és azt hallgatta egész úton.

Közben mindvégig Yoongin gondolkodott, hogy vajon hogy tudna lassan közeledni felé és jobban megismerni őt. Vagy talán bízza megint a sorsra, mint ahogy az ma is történt?

****

- Megjöttem! - kiáltotta Hoseok, miközben belépett a bejárati ajtón.
- Szia Hobi! - köszönt vissza a konyhából az anyukája. Hoseok levetette a cipőjét és a dzsekijét, majd kezében a táskájával és a zacskóval amiben a leöntött ruhája volt indult meg a konyha felé.

- Mi jót főzöl? - kérdezte Hoseok mosolyogva miközben belépett a konyhába.
- Csinálok egy kis palacsintát meg főztem lecsót - mosolygott Hoseokra, miközben a fia az épp sülő palacsintát nézte mosolyogva.
- Ohh palacsintát biztos eszek - nézett Hoseok anyukájára - most nagyon megkívántam. - Hoseok anyukája csak felnevetett fia mondatára, majd megfordította a palacsintát, hogy a másik oldala is kellően megsüljön.

- Mi ez a zacskó a kezedben? - mutatott a barna hajú nő az említett tárgyra.
- Oh ez? - emelte fel Hoseok. - történt egy kis baleset...a ruhám van benne - vakarta meg tarkoját Hoseok, miközben kínosan elmosolyodott.
- Leetted magad? - nevette el magát az anyja.
- Nem anyu! Az egyik osztálytársam véletlenül leöntött levessel...- nézett bele a zacskóba Hoseok. - És egy másik osztálytársam pedig kölcsön adta a tesi cuccát - nézett Yoongi ruhájára Hoseok.
- Na, de rendes - mosolygott a nő, majd kivette a palacsintát a serpenyőből, és egy újabb kisebb adagot öntött bele.

- Egyébként a nővéred haza jött - mondta, miközben elegyengelte a tésztát. - menj fel hozzá, majd szólok ha kész a kaja. - mosolygott fiára, majd Hoseok bólintott egyet.

Mielőtt felment volna a lépcsőn anyja újra megszólította.

- Ohh majdnem elfelejtettem - szólalt meg. - A koszos ruhádat kérlek dobd be a mosógépbe, majd én elindítom.
- Jó! - egyezett bele Hoseok, majd mielőtt felment volna nővéréhez a fürdőszobába ment, hogy anyja kérését teljesítse.

Miután bedobta a szennyest a mosógépbe felment az emeletre, és a nővére szobája felé sétált. Bekopogott az ajtón, majd egy "gyere" után benyitott.

- Hellóóó - intett Hoseok nővérének, aki az ágyon ülve hajtogatta a ruháit.
- Szia Hope! - mosolyogott szélesen a nővére. Hoseok becsukta az ajtót majd nővéréhez sietett és szorosan megölelte.
- Hiányoztál már...- szippantott bele Hoseok nővére hajába.
- Te is Hope...- simította meg hátát az idősebb, majd elváltak egymástól és Hoseok leült vele szembe.

- Miújság van? Mesélj valamit! - mosolygott nővére Hoseokra, mire a fiatalabbik csak sóhajtott egyet.
- Zajlik az élet...- hajtotta le a fejét Hoseok. - Össze vesztem Jungkookékkal.
- Ne mááár! Tényleg? Hogy-hogy? - kerekedett ki Jiwoo szeme.
- Hosszú...- legyintett Hoseok. - Annyi dióhéjban, hogy négy évig csak kihasználtak és tönkre tettek egy még nem elkezdődött barátságot - húzta el a száját.
- Ohh sajnálom...- bigyesztette le száját a nővére. - és most kivel barátkozol?

Hoseok nővérére nézett aki épp egy pólót hajtogatott, és Hoseok közben elgondolkozott, hogy hogyan is válaszoljon. Ugyanis Yoongival még nem barátok, talán azok lesznek ha Yoongi jobban lesz lelkileg. Viszont jelenleg a kutya se szól hozzá Hoseokhoz, mióta nincsen mellette a 3 barátja, így konkrétan nincsen egy barátja sem...

- Hát senkivel - nevetett fel Hoseok, mire nővére még nagyobb szemekkel nézett az öccsére. Már ha az lehetséges.
- Micsoda? Pont te? Akiből csak úgy árad a fény és a szeretet? - mutatott Jiwoo Hoseokra, aki alig akarta elhinni, hogy öccsével jelenleg senki nem barátkozik.
- Hát látod...- mondta Hoseok, mire nővére csak megingatta a fejét.

- És legalább érdekel téged valaki úgy? - emelte ki nővére jobban az "úgy" szót.
- Ömm lehet...- Hoseok értette mire céloz a nővére, viszont pontosan nem tudta mit érez az osztálytársa iránt. A "lehet" szó meg ebben a helyzetben a tökéletesen válasz erre.

Viszont azt meg kell hagyni, hogy teljesen máshogy érzi vele magát, mint bármelyik másik osztálytársával. Mondjuk igen, ha valamit érez iránta, de még ő se tudja pontosan mit.

- Tehát akkor ez egy igen - nevetett fel Jiwoo, majd felállt és az össze hajtogatott ruháit a szekrényébe rakta.
- Nem mondanám még annak...ha biztos leszek az érzéseimben, akkor majd mondom a szitut - mondta Hoseok, miközben nővérét figyelte.

- Veled amúgy mizus? Hogy-hogy haza jöttél?
- Szabit kaptam, így fogtam ezt a lehetőséget és haza jöttem egy hétre - pakolta ruháit a lány.
- És milyen a meló? - kérdezte Hoseok, miközben nővére bőröndjében kezdett el matatni.
- Szeretem, bár néha elég fárasztó tud lenni... - sóhajtott Jiwoo, utalva a munkájára. Divattervező, imádja, mindig is ez volt az álom munkája, de sokat kell ez miatt külföldre utaznia.
- Hát azt elhiszem - mondta Hoseok, miközben a bőrönd alján talált egy kis panda plüsst, amit szemügyre vett, de vissza is dobta a bőröndbe amikor nővére vissza fordult ahhoz.

Pár perc csönd után, anyjuk hangját hallottát meg lentről.

- Srácok, kaja! - kiáltotta fel.
- Megyünk! - pattant fel az ágyból Hoseok, miközben anyjának válaszolt.

Szinte kitépte az ajtót és sietve ment le a lépcsőn.

- Palacsintaaaa! - futott le a lépcsőn, mint egy kisfiú.