classmates or MORE? - sope/yoonseok | BEFEJEZETT |

13. rész

****

Yoongi szemszöge

Miért jár ő a fejemben? Miért vagyok kiváncsi miről beszélgetett Namjoonal? Miért beszéltek suttogva? Mit titkolnak előlem? Ki akarnak találni valamit ellenem? Miért kettesben akarnak beszélni? Mit fognak beszélgetni az udvaron óra után?

Ezek és hasonló kérdések jártak a fejemben miközben az utolsó órán ültem. Még van öt perc... néztem az órára.

Nem érdekel, hallanom kell azt a beszélgetést! Muszáj! Kötelező!

Kíváncsi vagyok... mert érzem, hogy rólam lesz szó...

És már pedig ha rólam van szó, azt igenis muszáj hallanom. Sőt, jogom van hallani!

Eltelt az öt perc. Sóhajtottam egyet, majd pakolni kezdtem. Nem gyorsan, lassan, mert tudtam, hogy Hoseok rohadt lassan pakol, és biztos most is lassan pakol a táskájába pár teremmel arrébb. És már megint rajta gondolkodok. Mostmár ez minden napos...nem tudom miért, de mikor lefekszek akkor is rá gondolok. Éjszaka néha ha fölébredek ő jut először eszembe. Reggel ha felkelek szintén. Éppen öltözöm? Akkor próbálok olyan ruhát kiválasztani, amiben tetszhetnék neki. Hajamat jobban beszoktam mostanában lőni. Az is tetszen neki. Többször próbálok a szeme elé kerülni, csak hogy engem lásson, és hogy rajtam kezdjen el gondolkodni. Nem tudom mi ütött belém. Sosem voltam ilyen...

Mikor össze pakoltam még a tanárnő bent volt a teremben, aki javította a szó dolgozatokat. Kifelé vettem az irányt, táskám pedig az egyik vállamon lógott.

- Viszlát - köszöntem, rá se nézve a tanárra, de ő megállított.
- Yoongi, egy pillanat! - mondta mögöttem, majd én hátra pillantottam az idős nőre, aki papírokat hozott nekem oda.
- Bevinnéd nekem ezeket a dolgozatokat a tanáriba az asztalomra? - nézett rám kedvesen.
- Persze - mosolyogtam rá halványan.
- Nagyon szépen köszönöm! - mosolygott, majd vissza is ült a tanári asztalhoz. Meghajoltam, megint elköszöntem, majd szaladtam a tanári szobához.

Igen, szaladtam.

Szerencsére senki nem volt a folyosón aki láthatta volna.

Bekopogtam majd a fizika tanár nyitott nekem ajtót. Átadtam neki a dolgozatokat, megkérve, hogy megkért engem az angol tanár, hogy hozzam ide, ő meg tegye az asztalára. Bólintott, majd már ott sem volt.

De én sem.

Futottam volna ki az udvarra, de mielőtt kitéptem volna az ajtót, az ablakban megpillantottam a lila hajút és a vörös hajút.

Elkéstem.

Néztem csak őket az ablakon keresztül. Láttam ahogy Hoseok néha zavarba jön, meg... sírni láttam?

Ugyan, mégis mi miatt sírna?

De Namjoon megnyugtatta. Majd mosolyogni kezdtek és megölelték egymást.

Én is megakarom Hoseokot ölelni...

Nem tudom miért, talán mert vágytam a közelségére...

Azóta furcsa érzések kavarognak bennem mióta szombaton ő is átjött Namjoonhoz...

Utálom ezt az érzést, de valahogyan mégis magával ragad.