Egy élet is túl kevés

☀️ 11 🌙

Owen Crish

Reggel Adam segítségével juttattam el a levelemet Rosehoz, szerencsére a fiú belement. Láttam őket a buszmegállóba, amikor jöttünk a suliba, a lány nagyon körmölt valamit, de azt nem láttam, hogy mit. Alig vártam a válaszát.
Elég hamar meg is kaptam, de nem feltétlen azt, amire számítottam. Kiakadt, de nem tehettem mást. Csak így hajlandó meghallgatni.

Az órák végeztével mindenhol kerestem Roset, de már nem láttam. Furcsa, hogy a lány ilyen hamar eltűnt.

A szekrényemhez lépve észre vettem egy papír fecnit kilógni belőle így rögtön el is vettem és olvasni kezdtem.

Innentől kezdve csinálhatsz amit akarsz nem fog érdekelni. Ha talán elém mernél állni személyesen és úgy megkérdezni lehet válaszolnék, de így ki van zárva. Átléptél egy határt.

Semmi aláírás, csak ennyi. Ezek szerint nagyon mély pontot érinthettem nála, ha így reagált, de kétlem, hogy meg tudná állni, hogy nem olvassa el vagy ne reagáljon. Egy próbát azért megér.

- Adam? - láttam meg a fiút.

- Owen. - biccentett.

- Rose hol van? - tettem fel az engem foglalkoztató kérdést, nem szoktak külön lenni suli után, mindig együtt mennek haza.

- Nekem még van egy órám, azt mondta most nem vár meg elég idegesnek tűnt. - vont vállat. - Bár nem tudom mi húzta fel ennyire, ilyennek még soha nem láttam.

- Én sejtem.. - mondtam halkan.

- Mit írt arra a cetlire? - sóhajt fel.

- Hogy átléptem egy határt.

- Mit kérdeztél tőle? - hirtelen olyan ideges lett Walker is, le sem tagadhatnák azt, hogy rokonok, de nem értem mi a probléma.

- Hogy miért hagyta ki az országosat.

- Bassza meg. - motyogott maga elé még valami, majd elindult.

- Várj! - gyorsan a kezembe szorongatott papír másik oldalára írtam valamit, majd a kezébe nyomtam. - Nem akarok rosszat.

- Persze. - mondta bunkón, de azért a cetlit elvitte.
Mi lehet ennek a lánynak a titka? Miért ilyen? Mi ez a sok rejtély? Amennyire nem akartam vele foglalkozni annál inkább az eszemben jár és ez megőrjít. Nagyon nehéz, hogy ne menjek oda hozzá minden szünetben és kérdezzem meg jól van-e, hogy segítsek neki, ha már rajtam senki nem tud.

Tudom, hogy ezt most elbasztam és valószínűleg élete végéig utálni fog, de olyan más ez a lány. Megfejthetetlen, különleges, egyedi és sérült. Sérült, de még valaki megmentheti, de ez az ember nem én leszek. Nem is értem miért érdekel ennyire már az első naptól fogva..

Éppen a neten böngésztem, valami újabb hír után kutatva, amikor hangokat hallottam lentről.

- Owent keresem. - várjunk ez Walker?

- Szia haver! - jöttem le az emeletről.

- Ide tudod adni a töri jegyzeted? - nézett rám.

- Gyere. - intettem felé. Először nem értettem mi ez, de gondolom, hogy nem a jegyzetért jött.

- Figyelj én nem tudom mit akarsz csinálni, de az utolsó cetlit amit ma adtam neki szét tépte és a szemetesbe dobta. - kezdett el magyarázni.

- El sem olvasta? - lepődtem meg. Erre azért nem számítottam, de hát nem is ismerem, nem tudhattam, hogy reagál.

- Nem. - rázta meg a fejét.

- Most mit csináljak? - kérdeztem inkább magamtól, mint tőle.

- Adj neki időt.

- Rendbe akarom hozni, nem így terveztem ezt az egészet.

- Owen, nem tudom mit érzel iránta meg, hogy mi ez az egész tőled, de kérlek adj neki időt, nem kell sokat, de féltem. Én tudtam, hogy ezt a versenyt már nem fogja végig vinni, azt is tudtam, hogy ott ahol volt nem lesz neki jó. Nem engedhetem, hogy itt is átélje ugyan azt. - mondta, miközben a vállamra tette a kezét.

- De mi történt?

- Ha Claire akarja majd elmondja, nekem ehhez nincs jogom. - mondta komor arccal. - Most megyek, mert be kell vinnem őt a városba egy órán belül.

- Rendben és köszönöm. - mondtam halkan. Mi van velem? Nem szoktam ellágyulni.

- Rose érdekében tettem. Ja és ne az interneten keresztül informálódj, az egészből csak annyi igaz, hogy kihagyta a versenyt, semmi más. - ezzel magamra hagyott a gondolataimmal.

Nem tudom megfogalmazni mit érzek. Azt sem értem Walker honnan veszi, hogy érzek valamit Rose iránt. Bár valljuk be eléggé úgy látszik, de én csak segíteni akarok neki. Viszont helyette csak ártok. Lehet fel kéne szívódnom? Mármint a levelekkel, vagy ne tegyem? Gőzöm sincs mi lenne a legjobb.
Furcsa vonzalmat érzek a lány iránt, de nem szerelmet. Ez valami más és nem tudom szavakba önteni mennyire fáj és mégis boldogsággal tölt el ez az érzés, de én nem lehetek boldog. Holly sem lehetett, én sem érdemlem meg.