Két külön világ [Sasunaru]

‧▹✧ 3. Fejezet✧◃‧

Azt kívántam, hogy bárcsak meghalnék... Fájt amit csinál a fekete hajú. Legszívesebben felálltam volna és rohantam volna ameddig csak tudnék... Nem akartam hogy ez megtörtényen, mégis most itt fekszek a fiú alatt és csak azt akarom hogy tünjek el a föld felszínéről. Viszont volt még egy hatalmas problémám, én is álltam... És ezt nem szabadna élveznem, de a testem még is csak reagált erre az egészre. Egyre jobban keztem elveszíteni az írányítást és csak sírni tudtam. Karmoltam a takarót, mint ha az életem múlna rajta, és próbáltam a nyögéseimet vissza folytatni. Nagyjából 15 perc lehetett az egész, de nekem egy örökké valóságnak tűnt. Hirtelen kihúzta magát és ekkor éreztem még újra a hátamon azt a forró folyadékot. Amint végzett felállt és a mosdóba ment. Egy teljesen másik ruha volt rajta, aztán szó nélkül otthagyott az ágyközepén, mocskosan, könnyek közt.

Kb fél órán át csak sírtam az ágyon és nem akartam elhinni, hogy komolyan megtörtént. Nagy nehezen össze szedtem magam és megpróbáltam feltápászkodni, de a hátsómba egy nyílaló érzés ütött. Rögtön hátra kaptam és nedves folyadékot éreztem, vissza húztam az ujjaimat és rögtön vörös folyadék folyt róluk... Fájt mindenem és alig tudtam eljutni a fürdőig is. Szinte be estem az ajtón és a zuhanyhoz másztam, ahol elkezem magamra engedni a langyos vizet. Megint kitört belőlem a sírás és bárhogy is akartam, nem tudtam megállítani. Abból a 3 perces zuhanyból 1 órás lett. Sírtam-sírtam és síram.

Mikor végeztem a szobámba mentem egy törülközővel és ott gyorsan felkaptam magamra valami ruhát majd az ágyba bújtam és próbáltam elfelfelejteni ami történt, de persze egy ilyen eseményt nem lehet csak úgy elfelejteni. Órákon át csak feküdtem mozdulatlanul és vártam hogy a szememre jöjjön az álom, ami persze nem történt meg. Már rég elkezdőtt a vacsora mikor az egyik szolga lány benyitott hozzám.

-Úr-... Vagy is, Naruto a hercegek csak önnek várnak.-Hajolt meg mosolyogva

-Nem vagyok éhes...-Motyogtam

-Ha nem is eszik, kérem legalább üljön az asztalhoz, addig nem hajlandók elkezdeni amíg ön ott nincs.-Magyarázta, mire sóhajtott egyet halkan és kikeltem az ágyból. A szemeim vörösek voltak ahogy a bőr is körülötte, viszont ez engem nem tudott zavarni. Csak elmentem az étkezőbe és ott benyitottam. Már mindhárman asztalnál ültek mikor bejöttem.

-Szép estét Narut-...-Kezdett volna bele az idősebbik Uchiha, de elállt a szava amint meglátott. Ekkor a másik kettő is rámnézett. Kisaménak ugyan ez volt a reakciója, de Sasuke csak a szemeit forgatta és vissza nézett az üres tányérjáb, ellenben a bátyja aggódó tekintettel rohant oda hozzám-Mi történt?! Bántott valaki? Vagy rosszabb?!-Kezdett kérdezgetni

-Semmi bajom...-Motyogtam

-Dehogynem!-Fogta meg az államot így jobban átudta nézni az arcomat-Ez nem magától került ide! Valami történt!-Ekkor eszébe jut valami és a kisebbikre néz

-Itachi... Tényleg rendben vagyok...-Motyogtam továbbra is aztán levettem a kezét magamról. Ekkor a fekete hajú kitolta a széket és feállt az asztaltól amjd a kijárat felé vette az irányt

-Sasuke!-szólt rá a bátyja-Ez a te műved?!-Emelte fel a hangját

-Már hogy lenne az enyém?! Mit tudjam én hogy mitől bőg, ez a szerencsétlen!-Forgatta szemeit, amitől újabb könnyek szöktek a szemembe, de most nem hagytam hogy kitörjenek, persze ezt észre is vette a magasabb és elkésett előlem majd az öccséhez ment és azzal a lendülettel a magasba emelte

-Itachi, ne!-Szóltam

-Mit csináltál Narutoval?!-Kérdezte ismét mire ő csak a szemeit forgatta

-Ide figyelj! Attól hogy azt hiszed, hogy mivel már betörtötted a 15-öt neked bármit lehet, attól még ez nem így van! Ez a szőke idióta az én szolgám, és azt csinálok vele amit akarok! Ebbe te nem szólhatsz bele!-Förmet a hosszabb hajúra aki csak elengette így, Sasuke a földre esett