Két külön világ [Sasunaru]

‧▹✧ 1. Fejezet✧◃‧

Mikor kicsi voltam a nevelő apám mindíg egy történetet mesélt nekem. Imádtam és minden este arra aludtam el. Aztán lassan felnőttem, de ha van egy kis időm mindíg megkérem hogy újra mondja el, mert imádom. A történet egy kisfiúról szól, aki hihetetlen erő lakozik benne, de erről ő mit sem tud. Ez a fiú egy királyi családba élt, miután megszültett rögtön tudták hogy ő más, mint a többi kisgyerek. Ahogy meg született ez a fiú rögtön felnevetett, nem sírt, nem órdított, csak nevetett. Aztán eltelt pár hónap és bekövetkezett a katasztrófa. A királyicsaládhoz betörtek és elrablltak a különleges gyermeket. Innentől senki sem tudja hogy mi történt, csak legendák keringenek. Valaki azt mondja hogy meggyilkolták és a folyóba dobták a fiú testét, ellenben valaki azt mondja hogy túlélelte és most is köztünk él valahol. Ahány ember annyi féle legenda járja a szájakat, de én hiszem hogy ez a fiú itt van köztünk és ha belövetkezik a katasztrófa akkor ő eljön és megmenti a világot.

Egyébként Umino Naruto vagyok, egy 14 éves fiú aki a népközött él. A királyság ahol lakók Konohának hívják. A nevelő apukám Umino Iruka aki magához vett, mivel úgy tudni hogy a szüleim meghaltak egy csaptában még polyás koromban. Azóta ő nevel engem. Nagyon hálás lehetek neki mivel mindent meg tesz értem hogy a lehető legjobb ételem legyen. Nem vagyunk gazdagog, de van annyi pénzünk hogy eltartsuk ketőnket. A polgárok közt élünk, nem vagyunk nemesek, sem királyi család, de nekünk ez nem is hiányzik, szereretjük ezt az életet. Iruka az iskolában talált helyet így tanár hivatásban tanítja azokat akik kitudják ezt fizetni. Sajnos én sosem jártam iskolába hisz mindíg azon voltam hogy tudok neki segíteni és a családi kasszához hozzá járulni. Amint betöltetlen a 8. életkoromat azóta dolgozom kisebb pénz mennyiségért.

Az egész külső falu ismer minket és nagyon szeret. Minden reggel mikor a friss kenyeret viszem a külömböző házakhoz, nem megyek el úgy emberek mellet hogy ne kösszőnének, hogy "Szia Narutó", "Szép reggel Umino fiú", "Hali Naru", "Jó reggelt Naruto" vagy ilyesmik. Mióta az eszemet tudom én és Iruka elválaszthatatlanok vagyunk. Persze ez nem azt jelenti hogy nem kapok lecseszést ha olyat csinálok, de nagyon szeretjük egymást. Mondanom sem kell hogy nem épp az a szerény fiúcska vagyok amilyet szeretne az apám. Mindig a bajt keresem, vagy ő engem. Nem egyszer fordúlt elő hogy a katonákat akik a falunkban járőrőznek, fejen dobtam paradicsommal, vagy egy vödör vízzel öntöttem le őket, meg hasonlók, így a katonák körében igazán ismert vagyok, ellenben nem a tisztelet tudóságomról.

Konoha retenetesen nagy ország. Ha jól tudom 4 királyság van. Egy északon, egy nyugaton, egy délen és végül egy keleten. Mi fent lakunk északon ahol az Uchiha királyság van, ennyit meg tudtam jegyezni, a többi királyságról fogalmam sincs. Na szóval az Uchiha család... Nem éppen a kedvességükről híresek. Egy egész család fa él ott fent a palotában és ha jól tudom az összes kapzsi, tiszteletlen és nem ismerik az a szót hogy szerénység. Ők nem igazán jártak még a kastélyon kivűl így fogalmuk sincs milyen itt az élet, persze mért is jöttek volna le? Mindent meg kaptak csak egy csetintésükbe kerül. Minden nap friss étel és habfüdő, a komornyikok csak úgy lengenek körülöttük és azt a fogalmat nem ismerik hogy dolgozás! Minden az ölembe hullot csak egy szavakba kerül, undorodók az ilyenekről! Ha jól tudom a legfiatalabb velem egyidős? Mint ha ilyet mondott volna apa, de hogy ezt miért mondom el? Azért mert a következő csínyem épp a legfiatalabbra tervezem, eredetileg én nem is tudtam hogy lejön az úgy nevezett "pornép" közé így nem rá hanem a lovagokra terveztem egy kisebb viccet, ami végül nem épp úgy sült el ahogy akartam.

Felmásztam az egyik ház tetejére ahol tudom hogy elötte elfognak jönni a fémpácélosok így már minden kész volt. Egy vödör víz volt nálam ami jég hideg volt még hozzát. Én nem figyeltem hogy hányan és kik jönnek csak a pácélok törlését hallotam amikor a legközelebbről jött a hang lebordítottam a vizet, csak higy nem úgy sikerült ahogy terveztem... Nem a katonákra borult a víz hanem a hercegre... Persze mért is ne? Jobban megnéztem és láttam hogy 4 páncélos lovag is körbe veszi az ifjút és azt is látták hogy én voltam, gondolhatjátok hogy nem voltam hülye és futni keztem, mint az állat a tetőkön majd onnan a földön, de volt egy kis gond... Egy fordulót fére néztem így végül egy zsákutcába futottam ahol elkaptak.