Két külön világ [Sasunaru]

‧▹✧ 4. Fejezet✧◃‧

Gyorsan kivágtam az ajtót majd futni keztem a kisnappali felé. Persze mint máskor, most sem figyeltem magam elé ígybele csapódgam valakibe...

Mikor felnéztem egy fekete szempárral találtam szembe magam. Elsőnek azt hittem hogy Sasuke az, de nem... Egy rövid hajú férfi az egyik arc fele eléggé érdekes volt, de mikor jobban megnéztem még egy ember állt mögötte. Most jöttem rá, hogy ők azok a személyek akiket a királyi család vendégsébe várt. Pontosabban a rokonaik. Ekkor ársuhant az agyamon aza gondolat amit a fekete hajú mondott tegnap este. Ne menjek ki a szobámból és ne csináljak felfordulást, plusz kerüljem a rokonait. Sikeresen mind három szabájt megszegtem. Jaj mit fogok kapni ezért én a fejemre.

-Jól vagy könyök?-Nyújtotta ki a karját az egyik férfi, akinek a tekintette sokkal lágyabb volt mint a mögötte lévőknek

-I-igen!-Patantam fel

-Akkor jó. Te is szólga vagy itt?-Kérdezte, mire a mögötte lévő megszólalt

-Jaj, ne butáskodj már Shisui! Nézd a ruháját, ezek Sasuke régi göncei. Mond te fiú, ki vagy te és miért vagy itt?-Kérdezte egy magasabb és picit idősebb fekete hajú

-É-én... Őhm...-Keztem dadogni mire a Sisui nevű felnevetett

-Ne ijesz már rá szegényre!-Mosolygott-Én Uchiha Sisui vagyok, ő Uchiha Obito.-Mutatott a rövid hajúra

-Nem akarom félbe szakítani a bál csevejt, de nekünk mennünk kéne!-Szólalt meg az Obito nevű fiú

-Jól van, megyünk.-Mosolygott az alacsonyabb majd rám nézett-Remélem még találkozunk.-Simogatta meg a fejemt majd hátat fordítottak és elmentek.

Percekig sokkban voltam, hogy ha ezt megtudja a kisebbik akkor biztos nagyon kifogok kapni. Megráztam a fejemet majd siettem a nappaliba ahonnan felkaptam a ruhadarabot és vissza mentem a szobámba. Úgy gondoltam, hogy abból csak nem lesz gond ha elmennék az istállóba a lovakhoz. Átöltöztem és mentem is az udvarra. Gondolom mondanom sem kell hogy a lovak szebb és drágább házban laktak mint a paraszt emberek. Ilyenkor érzem át az emberek közti különbséget. Ahogy sétálgatam a 32 féle lovak köz megláttam egy gyönyörű Friz lovat a serényen bevolt fonva a farkával együtt. Kint volt egy névtábla felette, hogy Uchiha Sasuke. Nem volt túlságosan meglepő hogy pont ővé ez a gyönyörű állat. Ahogy nézegettem szinte mindegyiknél volt egy név hogy kié. Aztán a vége felé volt egy csödőr... Egy csődör aki külön zárva jó pár karámtól a többi lótól. Oda mentem, viszont ő rögtön támadóba vágta magát és neki ment a karám ajtajának. Ilyedten megugrottam, de rájöttem hogy ő nem tud onnan kijönni. Megkönyebülten sóhjtottam majd közelebb mentem. Ő idegesen fújtatott rám, ellenben engem ez nem hatott meg. Ekkor láttam meg bár kocka cukrot amiből hármat elvettem majd a kezemet kínyujtva oda nyújtottam neki. Ő hátrébb húzódott és nem volt hajlandó elfogadni a kedveségemet.

-Naaa, ne kéresd megat! Tudom hogy kéred!-Mosolyogtam rá gúnyosan majd még közelebb tartottam hozzá az édesség amit elsőnek bátortalanul, de megevett-Na látod. Tudsz te kedves lenni ha akarsz.-Simogadtam még az orrát amit hihetetlen, de hagyta magát kényeztetni. Ekkor láttam meg egy pergament a karám rácson, hogy "EZ A LÓ HARAP! SEMMI KÉPPEN SEM NYÚLJANAK HOZZÁ!". Persze ez egy picit sem izgatott-Nem értem miért félenek tőled az emberek. Te csak egy megnem értett állat vagy.-Mosolyogtam, mire a ló fújt egyet és még jobban a kezemhez dörgölte az orrát-Kár hogy nem sokáig leszek a kastélyban. Nem hiszem hogy az a fafejű Sasuke túl sokáig tartana maga mellet.-Gondolkodtam hangosan mire a ló nyihogott és megrázta a fejét.

Tudom hülyeség, de olyan volt mint ha értett volna engem. Arra gondoltam hogy rá ülhetnék, csak az a gond hogy én még sosem szereltem fel lóra semmit. Legyinttettem majd kereste egy nyerget amit rá rakhatok. Amint megláttam a bőrt azonnal oda mentem és elvettem majd vissza mentem a pacihoz. Kinyitottam a karám ajtaját majd magam mögött be is csuktam