Két külön világ [Sasunaru]

‧▹✧ 7. Fejezet✧◃‧

A csók lassú és óvatos volt. Semmi nyelv vagy ilyesmi, de érezhető volt, hogy nem véletlen csinálja és azért egy egyszerű puszinak sem volt mondható. Pillanatokon belül elvált tőlem és egy halóvány pír jelent meg az arcai szélén. Olyan gyorsan történt minden, hogy még a szememet sem tudtam lecsukni. Nyílván az íriszeim, mint két kis tányér úgy nyíltak szét. Az arcom meg, mint az érett paradicsom. Sosem éreztem még így magam. Az csak úgyágyamban kavarognak gondolatok. Végül az rázott ki belőlük, hogy a kis fekete hajú felállt.

-V-várj!-Szóltak neki, mire lecövekelt a lába, de nem nézett rám-M-mi volt ez az egész...?-Kérdeztem félve, de ő csak egy morgással válaszolt

-Semmi! Felejtsd el!-Mondta majd otthagyott magamra.

Aznap mikor felkeltem minden a szokásos volt. Persze az örömömmet le sem lehetett írni szavakkal. Az esküvő lázba hozott, mint egy tüzelő kutyát. Amint felkeltem már fel is kaptam egy ruhát és a mosdóba siettem ahol az éjfekete derékig érő hajamat keztem kifésülni. A tükörben nem soká megláttam az én lovagomat akinek még kicsit kómás szemei és össze borzolja haja volt. Persze a látványon nem tudtam nem elmosolyodni. Felé fordúltam majd tárt karokkal fogadtam

-Szép reggelt drágám.-Mosolyogtam

-Mhh...-Morgott amjd oda sétált hozzám és átölelte a derekamat-Neked is szívem... Nincs még egy kicsit korán felkelni?-Mosolygott és a fejem búbjára puszilt

-Nem tudtam tovább aludni. Már ma neki akarok állni megszervezni az esküvő részleteit.-Mondtam vidáman

-Még rá érsz...-Ásított, majd szép lassan a nyakamhoz hajolt-Szólni kéne az öcsédnek és a kis szöszinek is.-Kezte csókolgatni az érzékeny bőrt mire picit felnyögtem

-K-Kisame!-Szóltam rá-Ez ne most...-Szuszogtam kipírúlva. Engedelmesen elhajolt tőlem majd felegyenesedett

-Hát jó. A haját kifésülhetem felség?-Intézkedett velem egy önelégült vigyorral. Jól tudja, hogy nem szeretem ha felségnek hív, mert az olyan, mintha én kötelezném rá

-Igen lovagom.-Mosolyogtam el majd hátat fordítottam neki és hagytam, hogy a fésű hegyei átfussanak a hajamon. Aztán fogott egy vörös hajgumit és lágyan össze fogta ahogy szeretem

-Kész is.-Puszilt az arcomra egyik felére-Lezuhanyzom és indulhatunk reggelizni.-Mosolygott

-Rendben. A szobában várlak.-Mentem ki magára hagyva őt.

Nagyjából egy bő fél óra múlva már az étekzőben is voltunk. Igaz hamarabb érkeztünk, mint szoktunk, de valami más volt. Egy rossz elő érzetem rámadt. Eltelt még fél óra és senki sem jött. Nem soká felálltam az asztaltól, mire a vőlegényem kérdően meredt rám.

-Megnézem őket... Rossz előérzetem van...-Motyotam és gyorsan elsőnek az öcsém szobájához siettem.

Bekopogtam, de mikor nem jött választ benyitottam. Üres volt a szoba a függönyök elhúzva az ágy bevetve, de sehol senki. Aztán átmentem a kis vendégünk lakosztályához ahova ugyan úgy bekopogtam, viszont itt sem jött válasz. Bementem csak úgy mint a testvéremnél az ágy rendben a függönyökkel együtt, ellenben sehol egy lélek. A testem remegni kezdett és a sírás kerülgetett. Vissza rohantam a kék barátomhoz aki mosolyogva várt, de amint meg láttam az arcomat az a vidámsága abban a pillanatban elszállt.