Két külön világ [Sasunaru]

‧▹✧ 5. Fejezet✧◃‧

Éjfél után egy kicsivel értem ki az istállóba. A táskám a kezemben volt és ahogy benyitottam meg is láttam a fekete hajút. Kilépett a karámból és rém nézett.

-Meglepően nem késtél el, annyire.-Mért végig-Felszereltme a te lovadat is. Mivel gondolom te nem értesz hozzá.-Forgatta szemeit majd vissza lépett a saját állatához.-Ülj fel mert indulunk!-Parancsolt rám

-Okés.-Vigyorogtam majd a lovamhoz futottam és miután felszáltam már el is indultunk. A kért egy olyan részébe mentünk ahol m nem jártam. Itt sem őrök, sem senki nem volt. Hatalmas bozót, de ekkor ő bele ment a lefutó növényzetbe-Öhm... Sasuke?

-Cssst!-Szólt rám-Csak kövess!-Suttogta majd éltünk a zöld növényzetben.

Kicsi habozás után, én is be írányítottam a lovakat majd hihetetlen módra amint a borostyán átvágtunk már kint is voltunk. Elindult az egyik irányba én pedig utána. Az erdő felé vettük az irányt a királyságot így megkerülve. Persze mivel éjjel volt szinte semmit nem láttunk, csak a két kis lámpás világította elöttünk az utat ami a nyeregben volt rögzítve. Mondanom sem kell hogy nem épp a legbarátságosabb az erdő ilyenkor, a létező össze hang ilyenkor felerősödik. Ja és mellete a hideg sem sem könnyített ezen a dolgon. Nagyjából 2 órája mehetünk mikor rám jött egy iszonyú fáradtság. Már a szememet is alig tudtam nyitva tartani mikor a drágalátos herceg megszólalt.

-Itt megállunk. Ma már nem megyünk tovább.-Szált le a lováról majd levet a hálózsákot és a földre terített

-Uhum...-Bólintottam majd én is leszáltam a lóról és pár méterrel arrébb leraktam a saját zsákomat, amibe rögtön bele feküdtem és elaludtam

-Idióta!-Morogta majd ő is lefeküdt aludni

Másnap reggel arra keltem, hogy valami, inkább valaki bögdösi a vállamat. Lassan nyitogadtam a szememet és megláttam a feketehajút. Nem volt túl boldog aza arckifejezése így hát gyorsan felkeltem majd össze csomagoltam és indultunk is tovább. A hosszas csendben után megszólaltam.

-Egyébként hova megyünk?-Kérdeztem. Ő hátra sem tekintett úgy válaszolt

-Az egyik rokonomhoz. Az Uchihák fejéhez.-Momda majd lassan egy hatalmas házhoz értünk. Az őrség állított meg minket

-Sasuke herceg?-Kérdezte az egyik őr meglepődve

-Igen, én lennék balfékek! Elmondom mi lesz! Be engedtek most minket és senki sem tud arról hogy mi itt jártunk! Értve vagyok?-Kérdezte egy ördögi hangon, mire bólintottak

-Értettük ifiú herceg.-Hajoltak meg majd kinyíltak a kapuk.

Ahogy belátást kaptunk a hatalmas területre csak ámúltam és bámultam. Egy elég sötét kastély volt, de még is elvarázsolt. Lassan beljebb mentünk majd kéz szolgának oda adtuk a lovakat. Bementünk és az Uchiha vezetett, mivel ebben még jobban ellehet veszni mint a másik várban. Nem soká egy hatalmas ajtó elé tévedtünk ahova bekopogot majd a választ meg sem várva belépett a fiú. A székben egy magas izmos férfi ült. Haja a derekánál is lejebb lógott. Komor és kegyetlen tekintete volt. Még ilyesztőbb is mind a kirélyé. Amint ránk szegezte tekintetét a szemöldökét megemelve mért minket.

-Sasuke!-Mordúlt fel és felállt a székből-Megmondtam hogy ne gyere ide bejelentés nélkül!-Lépkedett felénk

-Jól tudom, de most ez nem ilyen egyszerű!-Mondta rám nézve majd vissza az Uchihára

-Mit csináltál?-Kérdezte mint megállt elöttübk majd rám pillantott-Ki ez a fiú?-Méregetett-Biztos hogy nem nemesi fiú! Tükrözik belőle a parasztság!