Valexia (SZÜNETEL)

3. Már megint a leltár!

Redarra misztikus területe minden alkalommal elkápráztatott. A környező fákon nem nőttek levelek. Minden rothadásnak indult. Ha elég közel ment az út menti fákhoz az ember, akkor érezni lehetett az elmúlás keserű szagát is. Mintha a halál terjeszkedni akart volna. És meg is tette. Kivéve a város épületeinél. Minden ház és építmény körül húzódott egy láthatatlan vonal, amit nem tudott átlépni a förtelem. A kertek és előterek színesen pompáztak a látogatók előtt. Nyár lévén, hozzáértő kezek által ültetett, ezernyi virág hajladozott a kellemes szélben. Zöldellett a fű. A gondosan nyírt gyepek körül pedig vaskos, fekete föld vágta el az utat. Az élettel teli fák próbáltak a magasba nyújtózni. Lombjaik közül halk madárdal szállt a semmibe. Ha elég hosszú ideig tartottam a pillantásom a színeken, akkor fel sem tűnt egy idő után az elszáradt környezet.

Emlékszem rá, mennyire vonzott a halál friss sóhaja a levegőben. Úgy érkeztem a városba, hogy nem is tudtam merre megyek. Lábaim önkéntelenül vittek magukkal, meg a néha felizzó, kerek amulett a nyakamban. Biztos voltam benne, hogy ha lehunyom a szemem, akkor is megérkezek.

Amint beértem a város vonalába, izgatott remegés járta át a testem. Valami különleges energiát érzékeltem. Gyermeki rajongás ösztökélt a határban álldogálva, hogy haladjak, fussak tovább. Sóhajom nyomán ködös alakok jelentek meg a hideg miatt. Tudtam. Maradnom kell.

Kivettem az első olyan lakást, ami a maradék pénzemből kitellett. Nem sokkal később a könyvtárban álldogáltam egy mitológiai könyvekkel megtömött polc előtt. Egy eléggé kétesnek tűnő alak szólított le. Magas volt. Borostás, ovális arcát szőke, hullámos tincsek keretezték. Nagy, kék szemei úgy éreztem a vesémbe látnak. Szálkás testalkatára azt hittem, hogy valami futó sportot űz vagy táncol. Gúnyos félmosoly görbült a szája szélén, amiről azóta se szokott le. Feszült rajta a fekete bőrdzseki. Szegecses bakancsán hiányosnak tűnt a tüskék sokasága. Több helyen is kopott és horpadt volt. Farmerja mindkét térdénél lyuk tátongott és erősen foszlott az anyag.

– Van munkád, cicavirág? – hajolt az arcomba a Jack néven bemutatkozó férfi. Hangjában olyan ígéreteket hallottam, amitől képes lettem volna felizgulni is ott helyben. Úgy közeledett hozzám, mintha egész életében engem várt volna. Néha, ahogy viselkedett, ezt a kijelentésemet nem kérdőjeleztem volna meg. Mondjuk elég rossz lóra tett, de ezt ő sose tudta meg.

– Nincs, és nem vagyok a cicavirágod – villantottam rá egy kegyetlenül ócska álmosolyt. Próbáltam kedves lenni az idegenekkel, de már első ránézésre se tartottam annak a fajtának, aki megérdemelné az érzelmileg fejlett kommunikációs eszköztáramat. Reméltem, hogy ott hagy a francba, valami szitokszóval a nyelve hegyén, de tévedtem. Mondanám, milyen kis cuki piócaként ragadt rám, de inkább rágó volt a cipőm talpán, ami beette magát a gumiba és csak a lábbelivel együtt szabadulhattam volna meg tőle.

– Gyönyörű vagy és vad. Kellene nekem egy ilyen szépség – mondta levakarhatatlanul a magáét. Kéjes pillantásától végigfutott gerincem mentén a hideg. Elképzeltem magamban, ahogy ököllel, izomból behorpasztom az orrának kecses vonalait. De végül nem tettem meg.

Hosszú másodpercekig győzködtem magam. Fejemben ezerféleképpen nyírtam ki, igencsak nagy szúró és vágó eszközök repertoárját felhasználva. Néhány mély levegő megtette a hatását és lenyugodtam. Hallgatásomra egy névjegykártyát csúsztatott a kigombolt felsőm alá, megérintve a melleim oldalát. Mielőtt bármit is szólhattam volna, egy laza intéssel ott hagyott. Pedig már összegyűlt a számban a mondanivalóm. Főként átkok, bűbájok és varázslatok formájában.

Mint kiderült, valóban táncolt. Méghozzá rúdtáncos volt és egy szórakozóhely tulajdonosa. A Bíborhold nevezetű klub, egy igen elitnek számító sztriptízbár. Igazából Redarra második különlegessége a Bűbáj mellett. Vagy itt vagy ott tobzódnak az emberek legtöbb esetben. Bár a Bíborban olcsóbb a pia és bárkit beengednek, szóval előnyösebb helyzetben van. Ezt gondolná az ember. Nem hiába próbáltam már hónapok óta jegyet szerezni a Bűbájba. Egyéb okaim is akadtak, de azok másodlagosak.