Valexia (SZÜNETEL)

4. A pénz beszél...

Mire az öltözőhöz értem, úgy dúltam-fúltam, mint egy óvodás kisgyerek, akitől elvették a csokiját. Legalább három könyök vert orrba. Megtaposták többen is a lábam és azt hiszem, egy nő belemarkolt a fenekembe. Nem lett volna semmi bajom a dologgal, ha legalább látom, ki volt az. Majdhogynem beestem az ajtón. Eszembe sem jutott elsompolyogni a fal mellett. Sokkal keményebbnek éreztem magam. Szokás szerint tévedtem. Főleg, mikor megláttam az egyik kis tükröződésben a tükörképemet rajtam röhögni. Még a nyála is kifolyt, annyira széles vigyorral hahotázott rajtam. Hogy rohadna meg!

Jack már javában kente magára a sminket, mikor megérkeztem. Egy apró aranytanga feszült rajta. Elől kézfogásra nyúló marokba passzírozta magát. Amilyen hevesen integetett és verte az asztallapot a tangájának eleje - miközben dúdolt -, biztos voltam benne, hogy bekapott pár gyorsítót és dákóállítót. Szoláriumozott barna bőrén úgy csillogott a díszítő por, mintha gyémántkövekkel lett volna kirakva. Ha az érzéseim nem csaltak, akkor a farkára is jutott belőle.

Nem kimondottan érdekelt, de azért jó alaposan megnéztem magamnak. Csípő tájékon jóval szélesebb volt, mint a felsőteste. Izmai, azok voltak. Sőt! Olyan szépen kidolgozta őket, miközben kellemesen szálkás maradt, hogy nyálcsorgatóan szexivé avanzsálta magát. Bezzeg mikor megismertem. Akkor is helyes volt, bár nem ennyire. Ahogy elnéztem, rajtam több volt a szőr, mint az ő egész testén összesen. Látszott mennyit dolgozik a külsején. Nem egy Casanova, de minden hibáját kárpótolta az erős kisugárzása, ami hol idegesített, hol pedig felizgatott. Sose tudtam igazán eldönteni, hogy gyűlölőm a pasast vagy az ágyamba rángatnám. Aztán megszólalt és maradtam inkább az előbbinél.

– Nagy dobásra készülsz?

A szekrényemhez sétáltam. Semmi értékeset nem tartottam benne, mert eleinte néhány táncoslány előszeretettel fosztogatta a készleteimet, mikor bekerültem a csapatba. Mivel túl feltűnő lett volna megleckéztetni vagy megfenyegetni őket, inkább a visszavonulást választottam. Mennyire utáltam érte magam!

Cirádás betűkkel írták fel a szekrényre a nevemet. Nem én voltam. Csak a főnöknek volt olyan kecses csuklója, amivel akár szentkönyveket is írhatott volna. Közvetlenül Jack gardróbja mellett állt az enyém. Az övé akkorának tűnt, hogy simán belefért másik hat is. Néha még így se fért el, mert a legtöbb holmija a földön hevert. Főként csili-vili tangák, kosztümök, jelmezek és egyéb olyan bőr, latex és csipkecsoda, amiről még azt se tudtam volna megmondani, miként kellene felvenni.

Az öltöző bűzlött a pacsuli, smink és ondó szagától. Felfordult a gyomrom, mikor tudatosult bennem a förtelmes illatkavalkád. Az erős bukétól, alig bírtam visszafogni a feltörő hányingerem. Megült a nyelvem hegyén, beleette magát a szájpadlásomba. Egész este piálnom kellett hozzá, hogy kimenjen a pofámból. Mondjuk a lakásom meg egy füves görénytanya volt néha, szóval legjobb esetben is pofám lapos.

A hely semmi extrával nem rendelkezett. Három falon sorakoztak az unalmas iskolai szekrények, az ajtótól balra és jobbra is. Igazi filmbeillő fajták. Hosszúkás, vékony fémdobozok. Belefértem volna, de nem éreztem késztetést arra, hogy kukkoljak bárkit is az öltözőben. Eleget látom a lányok pucér seggét ringani a színpadon, vagy Jack lőcsét helikopterezni a pult tetején, mikor túltolja a kokót. Így az iskolai szekrények, maradtak azok az unalmas, gimibe való darabok. Olyan szépen mutatott volna Jack feje beleverve!

Talpunk alatt vörös padlószőnyeg terült el. Néhány helyen már felszakadt és a csiszolt, barna kövek is kilátszottak, amire ráterítették. Az egyik fal mentén akadt egy sor tükör, néhány beépített lámpával, hogy minden ráncot lehessen látni. Véletlenül se érezzük magunkat szépnek egy percre se. Az alattuk elnyúló hosszú asztal tömve volt sminkkészletekkel, melltartókkal és bugyikkal. Néhány helyen világos színű por ült meg a repedésekben. Sejtettem, hogy páran a meló előtt végigszaladtak a fehér csíkon. Nem, nem értettem a dolgot és nem is akartam személy szerint. Engem bőven kielégített a vicces cigi. Meg Mason, a jobb kezem.