Szíven szúrt

#7 Amitől mindig is féltem

-Mégis hova viszel?-kérdezem félve majd el lököm a kezét.
-Nyugi, hozzám megyünk.-mondja.
-Azonnal vigyél haza!!!-parancsolok rá.
-Bocs cicuska nem tudlak, már az enyém vagy!-mondja egy pszichopata mosollyal arcán.

Oda érünk. Be rángat a házba, majd fel a szobájába.
-Nincs itthon senki úgyhogy sikítozhatsz nyugodtan.-mondja miközben leveszi a pólóját. Közeledett felém, majd neki esett a számnak. Akárhogy lökdöstem nem bírtam szabadulni, csak még erősebben csinálta. A könnyem elkezdett folyni. Le lök az ágyra, és letépi rólam az inget. Mindenhol fogdosott. Én elkezdtem torkom szakadtából üvölteni hogy segítség, de senki nem jött segíteni. Közben patakokban folytak a könnyeim. Egyszer csak nagy dörömbölést hallok. Majd beront a szobába Ren, és lepofozza Harut. Haru leterül a földre, majd elkezdenek verekedni.

Én amilyen gyorsan csak tudok kifutok a házból. Pár perc elteltével egy ajtó csapódást hallok. Ren az, kijött a házból. Megszólalni nem bírtam, csak átkaroltam majd 20 percen keresztül öleltem annyira jól esett a közelsége. Ren a szemembe néz.
-Úgy sajnálom!-mondja Ren.
Én csak sírtam tovább. A fiú csak néz. Szerintem annyira sokkolta a helyzet, és sok düh van benne hogy nem bír megszólalni.
-Haza kísérlek!-mondja Ren.
Ahova most a legkevésbé sem szerettem volna menni az az otthonom.
-Ne, oda ne!-Ellenkeztem.
-Tudok egy helyet, ott nyugalom van!-mondja Ren. Megfogja kezemet, majd elindulunk az erdőbe.

Csak megyünk a sok magas fák között, egyszer megpillantok egy aranyos faházikót.
-Itt vagyunk!-mondja Ren, és kinyitja az ajtót.
-Bezárom hogy senki ne tudjon be jönni.-
Én találtam egy párnát, és letelepedtem a földre. Ren is csatlakozott. Csak néztük egymást. Ren megsimította arcomat, majd homlokon puszilt. Én fejemet a vállára helyeztem. Síri csend van.
-Engem 3 évvel ezelőtt elkapott az utcán egy férfi.-kezdek bele mondandómba. Erre felkapja fejét.
-40 éves lehetett kb, és elcűgölt magához. Elkezdett testileg bántalmazni, fogdosott. Mikor a végére ért megragadott egy kést, de sikerült elmenekülnöm. Azóta rettegek az emberektől, nem bízom bennük.-fejezem be mondandóm.
-Bennem sem bízol?-kérdezi Ren.
-Benned bízom, te valahogy más vagy!-mondom miközben egy mosoly hagyta el arcomat.
-És mi lett a férfival?-kérdezi.
-Anyukámnak mindent elmondtam, ő feljelentette. 1 hónap múlva megtalálták, és lecsukták. Azt mondták nem ez volt az első hogy ilyet csinált.-
Rennek valószínűleg sok volt ez mára, minden esetre átkarolt, és hosszasan ölelt.
_________________________________