Szíven szúrt

#5 Te és én???

Ren felém nyújtotta kezét majd segített felállni. A fiú mélyen a szemembe nézett.
-őőő, tessék itt a táskád. -mondja zavarodottan.
-Esetleg haza kísérjelek?-kérdezi.
A szívem majd kiugrott a helyéről.
-Őőő, igen kérlek!-mondom.
Az igazat megvallva nem igazán szeretek egyedül sétálni az utcán, de ebbe nem menjünk bele hogy miért.
-Fura hogy valahogy mindig össze találkozunk.-mondom majd egy mosoly hagyta el arcomat. Ő csak mosolygott.
-Talán ennek így kell lennie.-mondja bazsalyogva.
Csak csendben sétálunk egymás mellett. Egyszer csak a kezét a vállamra teszi, és közelebb húz magához.
-Szerintem többet kellene találkoznunk!-mondja miközben engem bámul.
-Ezt mégis hogy érted?-kérdezem
-Hát hogy te, meg én...-
Belém fagyott a szó. Ren járni akar velem??? De aztán észbe kaptam.
-Ren szerintem te nem a magam fajta lányokat szereted. Én csendes, visszahúzódó lány vagyok. Még sosem volt fiúm.-
-De ez mind nem számít ha szeretjük egymást.-mondja.
Szerintem az arcomra minden le van írva.
-Te szeretsz engem?-kérdezem meglepődve.
-Hát nem tudom, elkezdtem valamit érezni irántad.-
Ekkor valami bennem is elindult.

Lassan haza értünk.
-Hát akkor szia!-köszönök el tőle. Majd Ren magához húzott, és megölelt.
-Szia!-
Felpattant biciklijére, és elviharzott. Mikor felértem szobámba azonnal elújságoltam Kiwa-nak hogy mi történt velem mostanában. Kiwa nagyon megörült. Daiki a bátyám beront a szobámba.
-Sikítást hallottam, ugye jól vagy??-kérdezi aggódva.
-Csak kuncogtunk.-
Daiki nagyon jó bátyus, nagyon figyel rám, törődik velem, ha szar napom van midig felvidít.
-Ha bármi baj van szólj!-mondja majd kimegy.
_________________________________