Szíven szúrt

#8 Megnyugvás

-Ahj lemerült a telóm!-sóhajtok.
Ren oda adta telefonját hogy beszélhessek anyával. Mondtam neki hogy nem sokára otthon vagyok, nincs semmi baj. Nem akartam neki elmondani mi történt mert akkor elkezdett volna aggódni, és azt nem akartam. Ren zsepivel megtörölgette szét sírt szemeimet, majd segített felállni.
-Haza viszlek!-mondja Ren.

Otthonomhoz érve megijedtem. Talán anya észre fogja venni hogy sírtam? De csak reménykedni tudtam abban hogy nem fogja.
-Köszönöm hogy haza kísértél!-
-Szívesen tettem!-mondja Ren, majd kezét arcomra helyezi, és megcsókol. Ezután elmegy.

Lassú léptekkel kinyitom nyikorgó bejárati ajtónkat.
-Szia kincsem!-ezt követően megölel anya.
-Szia!!-böktem ki.
-Milyen volt a délutánod, jól szórakoztál?-kérdezi.
-Igen, Rennel voltam, de most tanulnom kellene!-felfutok a szobámba. Szobám ajtajához érve egy könny csepp folyt le arcomról. Balra fordulok, és ott áll a bátyám Daiki. Őt látva megkönnyebbültem.
-Te sírsz?-kérdezi Daiki.
-Nem!-ezek után elkezdtem zokogni.
-Ren miatt sírsz?-
Nehezen tudtam volna választ adni, ezért csak bólogattam.
-Mi történt pontosan?-kérdezi.
-Nem akarok róla beszélni!-mondom szomorúan.
-Tudod mit, csinálok kakaót, és megnézünk egy filmet! Oké??-
-Oké!!-nagyon boldog lettem.
Letelepedtünk halvány zöld színben pompázó, pihe-puha sarok kanapénkra. Jót szórakoztunk.

A hét többi napján nem mentem suliba, beteg lettem. Ren egyik napon sem látogatott meg. Megkértem hogy hagyjon nekem teret, kell egy kis idő hogy megnyugodjak a történtek után. Mondjuk elég nehéz lesz ha egy 3 évvel ezelőtti traumát sem sikerült feldolgoznom.

Megint Hétfő van. A suli kapuján belépve megpillantom Rent. Egyből oda jön hozzám. Elmesélte hogy nagyon haragszik bátyára, de hát ez érthető. Elgondolkodott azon is hogy feljelenti.

A napom jól telt, szerencsére nem futottam össze Haruval. Kiwaval is végre találkoztam.
_________________________________