Manipulated

Harmadik

*17 nap múlva, egy szerdai napon*

-Hé, add azt vissza! - kiáltott rám Becca, miközben próbálta kivenni a kezemből a telefonját. A viszonylag kicsi, de annál szebb osztálytermünkben a zsivaj hangereje általában nem egyenesen arányos a létszámunkkal, tizenheten vagyunk, de ez a pár ember amilyen kevés, olyan hangos.

-Addig nem, amíg el nem mondod, mi van Michaellel!

-Mondtam hogy bonyolult, add vissza! JUNE! - dühöngött a barátnőm, de sehogy sem sikerült elkapnia a mobilt, amit én a magasba tartottam, hogy ne szerezhesse vissza. nevettem rajta, de ő cseppet sem találta viccesnek a szituációt. Főleg azért, mivel fel tudom oldani és meg tudom nézni a beszélgetéseit Michaellel. - Ha visszakapom, eskü megváltoztatom a jelszót rajta - bizonygatta, de rögtön csendben is lett, mert belépett a terembe a tanár úr, aki az első órát készült megtartani nekünk.

Fizika. Fúj. Sóhajtva leültünk a helyünkre, visszanyújtottam a telefonját a barátnőmnek, aki diadalmas vigyorral vette el. A tanár rém unalmasan elkezdte a mondandóját, most a világért sem volt kedvem jegyzetelni, jobban érdekelt volna a kis sztorija Beccának. Ugyanis arról tudtam, hogy valami történt az újdonsült barátja és őközte, de valamiért nem árulta el nekem, hogy mi van.

-Szakított veled már most, két hét után? - kérdeztem suttogva Beccát.

-Nem, mondom hogy nem szakítottunk, csak kicsit komplikált most a helyzet, de nem akarok mondani semmit, amíg nem biztos! - mondta Becca lényegében ugyanazt, amit eddig is tudtam.

-De az Isten szerelmére Becca mi történt, hogy a legjobb barátnődnek, akivel eddig mindent megosztottál, most nem mondasz semmit erről?

-June ez most full más, ez igazából rám sem nagyon tartozik, nem mondhatom el!

-Megkérdezhetem a hölgyeket, hogy miről megy a sutyorgás ott hátul? Ms. Morgan, Ms. Walker! - Lettie, aki előttünk ül és a padtársa, Clara hátrafordultak, és az övéikkel együtt a legtöbb szempár kínos helyzetet teremtve ránk nézett.

-Semmiről tanár úr, elnézést kérünk - vágtam rá gyorsan, és a hatás kedvéért még rá is mosolyogtam. Bár én kimondottan rühellem az unalmas, monoton beszédével együtt a fizikatanárt, de szerencsére általában kedves a diákjaival (már a maga módján). Kis hatásszünet után visszafordult a táblához, és folytatta az órát.

-Hogy érted, hogy rád sem tartozik, végülis most már a barátnője vagy, nem? - nem hagytam annyiban a vallatást, csak ezúttal óvatosabban suttogtam, nehogy megint meghallja a tanár.

-Az exével kapcsolatos - húzta el a száját Becca.

-Mi az hogy az exével? Ha az előző kapcsolatát még le sem zárta, akkor ez a pali egy kibaszott nagy virító red flag! Most hagyd ott amíg nem késő - pontosan azt mondtam, amit általában a barátnők szoktak. Nem ez a leghelyesebb, ugyanis sokkal inkább tartom azt jónak, ha mindent megpróbálnak megoldani egy kapcsolatban, és küzdenek egymásért. De, van egy íratlan szabály, hogy a legjobb barátnőd barátját utálni kell, mert biztos nem érdemli meg a barátnődet és sosem lehet megelégedni a jónál, mert a barátnődnek a legjobb kell.

-Nem, nem erről van szó. Na jó, ígérd meg, hogy nem mondod tovább. A csaj terhes, és azt álllítja, hogy Michael az apa. Ami szerintem nonszensz, mert láttam a lányt, és alig látszik valami a hasán, de Michaellel már hónapok óta szakítottak. Vagyis már lassan fél éve.

-Na erre tényleg nem számítottam. - néztem rá méteres atmérőjű szemekkel - Mondjuk amúgy van olyan, hogy az első terhességnél nem nagyon látszik, hogy babát vár az ember, anyán sem vették észre vagy öt hónapig, amikor engem várt, így sokáig el is tudták titkolni. - Becca elhúzta a száját, láttam rajta, hogy nem szívesen beszél erről. Hát persze, fülig szerelmes, és a háta közepére sem kívánja, hogy már rögtön a rózsaszín ködös időszakban felbukkanjon az ex barátnő.