Manipulated

Hetedik

-Nekem élőben jobban tetszene - tűnődtem el.

-Úgy érted, aludjunk együtt hogy élőben ébressz?

-Lehetséges, hogy így értettem.

-Szóval lehetséges. Oké, ez... Tudod mit? Átmegyek.

-Oh, ne ne ne ne, mármint tök jó lenne meg minden, de nem vagyok otthon. Most hétvégén a nagynénémnél vagyok.

-Messze lakik a nagynénéd?

-Nem, Cameron, ne gyere ide, inkább jövő héten találkozzunk, vagy valamikor. De ne érts félre, szeretnék veled aludni azaz nem, hanem találkozni, de aludni is, vagyis még ne, mert az gyors lenne, de tudod rég voltam a nagynénémnél és...

-Hé, nyugi June. Oké, akkor később. Jó kikapcsolódást a hétvégére, és mondd meg Evelynnek, hogy rázzon fel, mert rád férne.

-Ó hidd el anélkülis megteszi, hogy kérném.

-Tudom - kuncogott fel - jól is teszi.

-Mi, várj, mi az hogy tudod? Mármint nem is ismered Evelynt. Egyáltalán honnan tudod a nevét?

-Csak tippeltem.

-Nem, Cameron, ilyet ne csinálj! Alig ismerlek, te pedig mintha mindent tudnál, ez ijesztő!

-Én mindig mindent tudok - biztosan egy önelégült mosoly terült el az arcán.

-Utállak!

-Én is szeretlek téged June.

-Ez nem vicces, mondd el miket tudsz még rólam! Te kutattál utánam vagy mi?

-Te is kutattál utánam kicsi June. De nem találtál mást, csak azt az egy képet, igazam van? - ez a férfi kikészít. Tényleg mindent tud. Mintha belelátna a gondolataimba.

-Cam, ez nem jó vicc - mondtam, de a kijelentésemmel ellentétben felkuncogtam.

-Hé, csak ugratlak, oké? Igen, bevallom kicsit utánanéztem facebookon a nevednek. Meg pár ismerősödnek. Ne idegeskedj.

-Ez akkor is ijesztő - sétáltam oda az ablakhoz.

Egy fél percig mindketten csendben voltunk. Azon agyaltam, hogy vajon mennyire igaziak a megérzések? Mert nem volt valami jó előérzetem. De anniyra meg akartam ismerni Camet. Annyira érezni akartam szeretetet. Szerelmet... Egyre többet gondoltam rá, és nem tudtam, mi pontosan a szerelem, de azt gondoltam, ez az egész egyre inkább az.

-Hétfőn suli után eljössz a Vintage-be?

-Mi? Ja, igen, persze. Nekem most mennem kell. Akkor hétfőn.

-Akkor, hétfőn - ismételte a mondatot, és letette.

Ismét az a furcsa érzés kerített hatalmába, mint amit akkor éreztem, amikor Cam se szó, se beszéd elrohant tőlem. Az én hibám lenne? Biztosan megint mindent túlaggódok. Becca is mindig ezt mondja. "Chill June, ne parázz már ennyire!"  - hallottam a fejemben a hangját.

És természetesen, ha Becca eszembe jutott, eszembe jutott Lettie is. És ha már eszembe jutott Lettie, akkor természetesen elszorult a torkom megint, és reggelinél alig tudtam enni.

Evelyn egy ideig tűrte a látványát annak, hogy egykedvűen kevergetem a tálkában a müzlit, de nem eszek belőle, viszont hamar elege lett belőle, felpattant az asztaltól, leült a zongorához és játszani kezdett. Térd alá érő szoknyája fodrokban lógott le a zongoraszékről. Gyönyörűen játszott. Sosem értettem, miért nem ment zenésznek, biztosan felkapott előadóművész lenne, de sosem késő, elvégre harmincévesen még egy csomó minden előtte állhat.