Manipulated

Negyedik

A nevetésünket csengetés törte meg.

Riadtan néztünk egymásra, hiszen este tíz körül járt az idő, ilyenkor nem szoktak csak úgy becsengetni. Végül Becca volt a bátrabb, aki elment ajtót nyitni. Én a háta mögé álltam egy serpenyővel a kezemben, hátha szükség lesz a használatára.

-Mike... - fújta ki a levegőt megkönnyebbülve Becca. Ezek szerint nem betörő. Becca válla felett átnézve kérdőn nézett rám.

-Szia June, ööö.. minden rendben? Miért van a kezedben egy serpenyő?

-Ja uhh, semmi, azt hittük betörő az.

-És egy betörő szerinted illedelmesen becsenget, mielőtt kirabolja a házat? - nevetett. - egyébként, nem betörni jöttem, hanem Beckyvel beszélni. Megtennéd, hogy...

-Ja persze, itt sem vagyok - perdültem meg, és el is tűntem a konyhában. Persze hallótávolságon belül, ezt Becca is tudta jól. Michael eközben beljebb jött a házba.

-Becky... Tudom, hogy kételkedtél bennem, és ahelyett, hogy kösszeveszünk, nem kellett volna túlreagálnom, és türelmetlennek lennem veled. Tehát először is bocsánatot kérek.

-Se.. semmi baj - szólalt meg Becca rövid csend után. - ennyit akartál mondani? Mert most June-al csajos estét tartottunk éppen.

-Szóval még mindig haragszol? Nézd, ha nem vagyok szívesen látott vendég, holnap is vissza tudok jönni, de mindenképp beszélni akarok veled. Megértem, ha időre van szükséged, viszont egy dolgot el kell mondjak.

-Hallgatlak - bár nem láttam, de biztos voltam benne, hogy itt keresztbe fonta a karjait.

-Csináltattam terhesség alatti gyorstesztet. Apaságit. Ezt már ki lehet mutatni most, tehát megbízható. És negatív. Eddig is tudtam, hogy nem én vagyok a gyerek apja, de meg akartalak nyugtatni, és Ameliát meg végre lerázni, úgyhogy kierőszakoltam ezt a tesztet. Most persze hisztizik Amelia, az idegeimre megy, két hónapja kefélgetett egy random csavóval akitől gyereke lett, és még így is hozzám akarja visszasírni magát. Tiszta hülye a csaj, nem normális. Na szóval... Csak ezt akartam odaadni - papírcsörgést hallottam, gondolom a negatív teszt eredményét adta oda a barátnőjének.

-Mike, én is bocsánatot kérek, hinnem kellett volna neked. Sajnálom, hogy nem bíztam benned. És köszönöm, hogy mindent megteszel értem.

-Szeretlek - hallottam Michael hangját, aztán gondolom smárolni kezdtek, mert csend volt. Fúj, szerelmesek. Ezzel a gondolattal párhuzamosan valahol mélyen a vágy is feljött bennem, hogy én is megtapasztalhassam a szerelmet. A... Viszonzott szerelmet. Ki tudja, talán Cameronnal ez még bekövetkezhet.

Amikor úgy ítéltem, hogy már biztosan befejezték a fontos beszédet, kijöttem a konyhából. Asszem nem akartam látni amit láttam - egymás szájába mászva voltak elfoglalva. Megint csak fúj.

-Én akkor... Elmegyek aludni a vendégszobába - jelentettem ki, de egyikőjük sem válaszolt, úgyhogy mentem is. Alapjáraton Beccával aludnék, az ő szobájában, de mivel Michael felbukkant, gondolom ők szeretnének együtt aludni. Sóhajtva ledőltem az ágyra. Megnyitottam a Cammel való beszélgetésünket, és elkezdtem visszaolvasgatni. Ebbe aludtam bele.

"Semmiben sem voltam még olyan biztos, mint most benned"

Reggel valami borzalmas zajra ébredtem. Beletelt egy perc, mire rájöttem, hogy ez az ébresztőm.

Mint kiderült, valóban Michael is ott aludt, ahogy sejtettem. De reggel elment, mert rendes egyetemista módjára bejár az előadásaira.

Rebeccával együtt készültünk el a suliba, az ő ruháiból öltöztem fel, mivel előző nap nem vittem plusz ruhát, egymás gardróbjait pedig úgy használjuk, mintha a sajátunk lenne, úgyhogy ez teljesen egyértelmű volt.