Vörös, mint a hó (18+)

11._GALAMBOM_

*******

-..., amit Anna tett, az megbocsáthatatlan. Ő is csak olyan mint a többi. Pedig egy pillanatra már téged láttalak benne, Evelyn...-Suttogtam, ahogy kiléptem az ajtón.

Anna

Délután 3 óra körül lehetett mikor felkeltem. Egyedül voltam a házban, és tudtam, hogy Smithék ma csak kora este fognak hazaérni, ezért úgy döntöttem, hogy kiülök a nappaliba tévézni. Takarómba burkolózva bekuporodtam a kanapéra egy bögre forró kakaóval a kezemben, és elkezdtem kapcsolgatni a csatornákat, hátha találok valami érdekes műsort. Végül a híradónál állapodtam meg, de nem is figyeltem rá oda igazán, inkább a tegnap éjszakán gondolkodtam. Így, egy kis alvás után már nem tűnt olyan valóságosnak, az összes rémség csak egy rossz álom tompa képévé mosódott össze, és egy pillanatra elfogott az érzés, hogy talán tényleg csak az volt, csak egy rémálom, de jól tudtam, minden amellett szól, hogy ez megtörtént, nomeg ennyi fantáziám talán még nekem sincs. A Sam és a gyilkos közötti hasonlóságon is sokat töprengtem, valamint azon a fránya miérten. Miért ver hevesebben a szívem, ha rá gondolok? Miért reagál rá így a testem? Gondolataimból az egyik hír zökkentett ki:"-12-re nőtt az áldozatok száma, akiket a rejtélyes new yorki sorozatgyilkosnak tudhatunk be, 5 gyilkosságnál még nyomoz a rendőrség, de valószínűleg jóval több áldozatot írhatunk a gyilkosság helyszínein hagyott leveleiben magát Acenek nevező, brutális sorozatgyilkos számlájára. A rendőrség és az FBI összefogtak, hogy kézre kerítsék az elkövetőt, vagy elkövetőket. Eddig úgy tűnik, hogy áldozatai kizárólag nők, ismertetőjegye hogy egy fehér krizantémot hagy áldozatai mellett ....-"Rezgett a telefonom. Gyorsan fölkaptam, immár nem is figyelve a TVre. A képernyőn a következő értesítés villant fel: "Önnek egy új üzenete érkezett". Szívem a torkomban dobogott, ahogy megnyitottam az üzenetet, majd megnyugodtam, amikor megláttam, hogy csak Sam írt nekem hogy jól vagyok e. Megírtam neki, hogy köszönöm, minden oké, majd éppen tettem is le a telefont, amikor újra elkezdett rezegni.

-Mit akar már ez?-morogtam, ahogy újra megnyitottam a telefont, gondolván, hogy Sam írt nekem még valamit, de ahogy megláttam a képernyőt, teljesen lefagytam, még levegőt is elfelejtettem venni:

Ismeretlen szám

15:25

Szia édesem! Hogy tetszik a tv műsor? Ugye milyen izgalmas?:D

Én

15:28

Mit akarsz??

Ismeretlen szám

15:30

Naaaa, galambocskám, ne légy már ilyen rideg! Hoztam neked egy kis meglepit, menj a szobádba szépen, ott vár!;)

Rosszat sejtve indultam szobám ajtaja felé, mely félig nyitva volt, pedig én általában becsukom. Óvatosan léptem át a küszöböt, és a látványtól, ami fogadott, felfordult a gyomrom. Egy hófehér galamb volt az ágyamon, a feje le volt vágva, és kicsivel arrébb hevert, szemei ​​​​​​​egyenesen engem bámultak, megcsonkított testrészeit pedig vörös cérnával varrták össze. Az ágy fölé a falra vérrel a következő felirat volt festve:

Meglepetés, édes kis galambom! Ugye megvan a hasonlóság?

Ijedten hátráltam, majdnem átestem a küszöbön. A konyhából hirtelen csörömpölést hallottam, majd szitkozódást, egy férfi hangját. A gyilkos hangját. Hirtelen ötlettől vezérelve bebújtam a vértől vöröslő ágyam alá. Visszatartott lélegzettel, reszketve hallgatóztam. Hirtelen lépteket hallottam, a szobám felé tartottak, majd egy pár fekete bakancs talpig feketébe öltözött gazdájával belépett az ajtómon. A szívem dübörgött a félelemtől, és szinte biztos voltam benne, hogy a gyilkos.. Ace, hallja. Becsuktam a szemem, és összeszorított fogakkal vártam, hogy most mi fog történni. A léptek hirtelen elhaltak. Talán elment.. Talán megmenekültem...-gondoltam. Kinyitottam a szemem, és egy arany színű szempár bámult vissza rám. Ijedtemben felsikoltottam, ami szemmel láthatóan tetszett neki. Megfogta az ágyam, és nemes egyszerűséggel felborította, a hajamat megragadva felráncigált a földröl, majd megragadta a nyakamat és elkezdett fojtogatni.

-Ne..ee....-suttogtam erőtlenül. Hallottam hogy nevet. Aztán láttam, ahogy arcára mérhetetlen fájdalom ül ki.. Majd minden elsötétült......