Bár eléggé megviseltek a vasárnap történtek, mégis úgy döntöttem, hogy hétfőn már szeretnék az új sulimban kezdeni.
Olyan fél hét fele keltem. A tanítás 8kor kezdődött, az iskola pedig olyan negyed órára lehetett autóval, szóval még kényelmesen volt időm elkészülni. Álmos fejjel cammogtam ki a fürdőbe, majd egy alapos fésülködés és egy enyhe sminkelés után, dolgom végeztével visszacammogtam a szobámba felöltözni. Felvettem egy bő szárú, sötétkék farmert, rá egy bő fekete inget, és a konyhába vettem az irányt egy kis reggeli betevő reményében. Mrs. Smith már mosolyogva várt, az asztalra 2 féle müzlit és egy kis tejet helyezett ki.
-Jó reggelt, Mrs. Smith! -köszöntem vidám hangon.
-Jó reggelt Anna! Hogy aludtál?
-Köszönöm szépen, jól! -hazudtam.
-Örülök neki. Féltem, hogy a tegnapi szerencsétlenségre mit fogsz reagálni, de boldog vagyok hogy mosolyogni látlak! Erős lány vagy. -dicsért.
-Áhh ugyan, bárcsak az lennék! -legyintettem, majd leültem, a két féle müzliből vegyesen kanalaztam magamnak egy adagot, tetejére hideg tejet öntöttem, és örültem, hogy sikerült fenntartanom a látszatot, miszerint minden oké.-Elvégre, ezt nekem kell feldolgozni, az senkinek sem segít ha siránkozok.-gondoltam. Ami megtörtént, megtörtént - ez a mondás sok mindenen segített már át, még ha elsőnek egyszerűnek és közhelyesnek is hangzik. -Szegény lány. Senki nem érdemelhet ilyen halált. Akár én is úgy végezhettem volna. És lehet sokan mások is úgy fogják, ha továbbra is szabadon garázdálkodik az az őrült.-elmélkedtem a müzlim fölött. Az egyszer biztos, hogy a véres rémkép örökre az elmémbe égett. Elmorogtam az ezredik hálaimám Istennek, hogy nem hagytam ott a fogam. Közben megjöttek a Smith testvérek is, és izgatottan kezdtem faggatni Elizabethet az iskoláról és a közösségről, miután vele kerültünk egy osztályba.
Az indulás előtt Mr. Smith egy ütött-kopott, de működőképes telefont nyújtott át nekem, hogy ideiglenesen használjam a régi helyett. Megköszöntem a nagylelkű segítséget, majd behuppantam Elizabeth mellé a kocsiba, és elindultunk azon a szép, napsugaras hétfő reggel az iskolába, melyre már igazán kíváncsi voltam.
*******
Az első óránk angol volt. Éppenhogy beértünk kezdésre a terembe, minthogy óra előtt Elizabeth még megmutatta nekem a legfontosabb helyeket az iskolában, és megígérte, hogy később majd még részletesebben körbe vezet. Az angol tanárt, aki egyben az osztályfőnök is, Helennek hívták. Egy velem egy magas, 40 körüli, mosolygós, vörös hajú nő volt. Az óra elején sort ejtett arra hogy gyorsan bemutasson, majd beültetett engem az egyetlen üres padba, egy göndör barna hajú lány mellé, akivel hamar összebarátkoztunk. Sarahnak hívták. Az óra után sok osztálytársam jött oda ismerkedni, faggattak hogy honnan jöttem, és hogy milyen is Magyarország. Készségesen válaszoltam a kérdéseikre, és én is faggattam őket a New Yorki életükről.
A következő óra amerikai történelem volt. A tanár Mr. Edward, egy pufók, kopaszodó 30as éveiben járó férfi, kisorsolta a csapatokat az egész órás projektfeladathoz, melyben az amerikai történelem egy fontos eseményét bemutató posztert kellett készíteni. A csapatunk igazán jól dolgozott, egy fiatal, szőke srác magához vette az irányítást, aminek mindenki örült.
Ezután az állampolgársági ismeretek óra szintén jó hangulatban telt, a fiatal, mindössze 25 éves, egyébként helyes tanárral, Mr. Howarddal kvízeket oldottunk meg, jutalmul a jó válaszokért pedig édességet osztott.
A matek óra többségében unalmasan telt, Ms. Hudson szinte elkoptatta az óra végére a táblát.
A 4 óra végeztével lementünk jól megérdemelt pihenőnkre az ebédlőbe. A menü húsleves volt és főtt kukorica, desszertnek pedig csokis kekszet kaptunk. Az egész osztály egy hosszú asztalhoz ült, és néhány nagyszájú gyereknek hála igazán mókásan telt az ebéd.
A szünet végeztével a szabadon választott tantárgyak órái kezdődtek. Bizony, meglepődtem hogy a suliban eldönthetjük, hogy a kötelező óraszámunkat melyik tárgyakkal tölthetjük ki. Én a biológia, a rajz és kreatív feladatok, egyszerű pszichológia, angol és amerikai irodalom és a történelmi tények, érdekességek és összefüggések című órákat választottam, ebből ma irodalom, töri és rajz lesz, plusz úgy döntöttem hogy valamikor elmegyek a fotósklub termébe is, mert szerettem volna jelentkezni rá.
*******
Összességében jól telt a napom. A fotósklub termében sajnos nem volt senki, de még visszalátogatok majd holnap is. A szabadon választott órák is érdekesek és meglepően szórakoztatóak voltak.
Most egyedül sétáltam hazafele -igen, a kellemes légkörű Smith házat valahogy máris otthonomnak tekintettem- útközben kiszellőztettem a fejem, és boldogan gondoltam végig izgalmas első napom a suliban. Okulva tegnapi hibámból, ma inkább a forgalmasabb utcákban mentem, célirányosan hazafele, mindössze egy boltban álltam meg útközben, vásárolni valami nassolni valót.
Kivettem egy kosarat a tárolójából, és elkezdtem mindenféle földi jóval megpakolni. Először is rengeteg csoki került bele. Aztán egy kis chips. Bepakoltam 2 doboz kávét is álmatlanság esetére, plusz megláttam, hogy lehet feltöltős sim kártyát is kapni. Úgy voltam vele, hogy egyenlőre nagyon is megteszi, ezért abból is vettem egyet, csak a szívem szúrt be amikor rájöttem hogy ez így mind mennyibe fog nekem fájni. -Kéne keressek diákmunkát.-gondolkodtam el.
A pulthoz akartam menni fizetni, amikor az egyik sorból valaki nagy lendülettel nekem ütközött, mire én hátraestem, kiejtettem a kosarat a kezemből és tartalma szétszóródott a földön.
-Jajj, basszus, bocsánat! Minden rendben? -szólalt meg az engem elgázoló személy. Magas, jóképű srác volt, sötét ezüst színű hajjal, hófehér bőrrel és borostyán színű szemekkel. Egyszóval igazán különlegesen nézett ki.
-Igen, jól vagyok.-sóhajtottam. -Vajon festi a haját?- ezen elmélkedtem, miközben megpróbáltam feltápászkodni a földről és összeszedni a szanaszét heverő nasikat.
-Jajj, hadd segítsek! -elkezdte ő is összeszedni a földről a cuccokat.-Sajnálom, annyira ügyetlen vagyok, biztos rendben vagy?
-Igen, és köszi a segítséget.-mosolyogtam. A hangja nagyon ismerős. -Valahol tuti hallottam már ezelőtt...
KAMU SEDANG MEMBACA
Vörös, mint a hó (18+)
Horor"-Megtaláltalak, édesem! Nem megmondtam, hogy futhatsz, de nem menekülsz?" New York az álmok városa. A 18 éves Anna egy cserediák program keretein belül jut el erre a nyüzsgő, élettel teli helyre. Ki gondolná, hogy az álmok városa inkább egy rémálom...
