Vörös, mint a hó (18+)

13._ADAM

Anna

Reggel magamtól ébredtem. Ki mentem a konyhába, ahol a család közösen ebédelt. Közöltem velük, hogy nem érzem még túl jól magam, és hogy mellőzném a sulit még egy kis ideig, valamit megköszöntem az esti szendvicset amit egyébként reggel kelés után meg is ettem.

-Drágám, de hiszen én nem csináltam neked tegnap este szendvicset..-nézett rám furcsán Mrs. Smith.

-Hogy mi??-lepődtem meg.-Jaaah, akkor biztos csak álmodtam!-próbáltam menteni a menthetőt, mielőtt még tényleg komolyan elkezdene a család aggódni értem.

-Valószínűleg.-hagyta rám Jane. Márpedig, az a szendvics ott volt, mellette a kis jobbulást kívánó kártyával.. De akkor ki tette oda?

A történtek után egy hétig otthon maradtam. Kikapcsoltam a mobilom, és teljesen bezárkóztam. A szobámból is csak enni és mosdóba jártam ki. Smithék az új környezetnek és a holttest megtalálásának tulajdonították a viselkedésem, így inkább nem is zaklattak, hagyták, hadd rendezzem magamban a dolgokat. Végül jött a következő hét eleje, és úgy döntöttem rosszabb, ha tehetetlenül ülök otthon magamba roskadva, mintha inkább elterelem a figyelmem a sulival, így hétfőn újra Smithék autójának hátsó üléséről bámultam a mellettünk elhaladó hatalmas épületeket az iskolához vezető úton. Előtte nap visszakapcsoltam a telefonomat is. Egy rakat olvasatlan üzenetem volt Samtől. Nem értem mi baja van, de megígértem neki, hogy valamikor a hétvége felé összefuthatunk. Már ha el tudom majd viselni a gyilkoséval szinte azonos kinézetű szemeit.

*******

Szombaton letudtam a talit Sammel, bár megint nem tudtunk túl sok időt együtt tölteni, mert alig hozták ki a kávét már rohannia is kellett valahova. Elfoglalt egy ember. Következő hét hétfőn aztán igazán váratlan dolog történt..

Éppen vége volt a töri órának és Sarahval beszélgettünk.

-Annyira jó, alig hiszem el hogy E ve ismét egy új dallal rukkolt elő!

-Ugye! Én is csak tegnap olvasom az értesítést a telómon, mondom mi van?! Azóta is csak azt hallgatom egyfolytában!!

-Jó zenéi vannak nagyon! 

-Ugyeeee!

-Izé... Anna....-Egy fiú hangját hallottam magam mögül. Megfordultam, és meglepődve nyugtáztam hogy az egyik srác az a mi évfolyamunkból. Magas volt, haja és szeme mélybarna, arca szimpátiát keltő, kissé aranyos, egyszerű szürke pólót és kék farmert viselt, és zavarodottan mosolygott.

-Szia! Öhhmm, bocsi, nem tudom a neved hirtelen, hogy is hívnak.....?-kérdeztem én is zavarodottan.

-Áhh, jajj, bocsáss meg, a nevem Adam!-nevetett zavarodottan.

-Áh, tényleg, Adam, bocsánat, nem vagyok jó a nevekkel. Szóval.... Mit szeretnél, Adam?-mosolyogtam.

-Izé.. Szóval....Nem lenne kedved meginni ma délután valamit..?-nyögte ki.

-H-h-h-hogy.. hogy mi?-képedtem el.

-P-persze nem muszáj ha nem szeretnéd!-nevetett kínosan.

-Ah, nem erről van szó.. csak meglepődtem.

-Akkor benne lennél?

-Gyerekeeek, menjetek szobára ne előttem essetek egymásnak!-kuncogott Sarah, mire válaszul jó erősen oldalba könyököltem:

-Kuss te hülye!

-Hihihi!-nevetett.

-Ma délután eléggé sűrű a programom, de hogyha később is ráérsz, nekem oké.-mondtam.

-Nekem az egész délutánom szabad.-bólintott.

-Rendben. Fél 5kor a suli előtt?

-Ott leszek.

-Szuper.

-Igen.

-Sziaa!

-Szia!

-Huuuuuuu-huhogott mellettem Sarah.

-Kuss legyen már te hülye!-mordultam rá.

-Ugyan ugyan, csak nem zavarban vagy?

-Azt mondtam hogy pofa be!

Samuel

Nemrég megint találkoztunk Annával. Olyan körülmények között ültünk le egymással beszélgetni, mint a normális emberek. Ha tudná ki vagyok, nem bánna így velem. Ha tudná MI vagyok, menekülne, mint egy ijedt kis őzike.. Az ÉN ijedt kis őzikém. Az őrületbe kerget... Beleőrülök a hasonlóságba, Evelyn! Nem tudom megtenni... nem tudom megölni! Gyűlölöm Annát, és gyűlölöm magamat! Csak dögölne meg az az átkozott szuka, hogy belefészkelte magát a fejembe! Romlik a munkám minősége is.. Ha a kuzin észreveszi, nagyon mérges lesz... 

-SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD!!-ordítottam magamra. Áldozatom ijedten nézett fel rám. A földön feküdt a saját vérében, akár egy állat. Még egy utolsó vágás, és az élet eltávozik ebből a szánalmas teremtményből... És ahogy meghal, újra átjár az a jóleső melegség, amit a gondolat okoz: egy újabb szennyfolttól tisztítottam meg a földet..