~Tanárom a Szerelmem~

2.fejezet (Átírt)

Ahogy felnéztem, szokásomhoz híven bamba arckifejezést vághattam, mert furán nézett rám vissza. Szívem hevesebben kezdett el verni és jól eső remegés járta át testem. Óvatosan végig pásztáztam, és még valahol örültem is a történteknek. Ahogy beletúrt barna kócos hajába, teljesen levett a lábamról. Kék szeme egyszerűen megbabonázott és ahogy álltalában szoktam, elmerültem a saját fejemben.

Arra gondoltam, hogy milyen jól áll neki a kék ing, amit feltűrt mind két karján. Látszólag sportol valamit és erre a formás felsőtestéből következtettem. Nagyon helyesen nézett ki, ezt be kellett vallanom. Arra gondoltam, hogy milyen lenne átölelni és magamba szívni kellemes illatát vagy csókolni a formás ajkait. Fejemben már elképzeltem vele az életem, pedig még nem is ismertem. Milyen lenne kezén fogva sétálgatni vagy együtt vacsorázni, talán együtt tölteni az éjszakát és aztán együtt ébredni. Filmezni a kanapén ülve vagy sétálni egy parkban. Bemutatna a barátainak és a családjának, aztán én is. Vele bármiben benne lennék. Ezektől a gondolatoktól kicsit szégyelltem magam. Nem volt helyén, hiszen még nem is ismerjük egymást. Elpirulhattam, mert arcom melegség öntötte el. Hosszas elmélkedésemből mély, férfias hangja zökkentett ki.

- Nem történt semmi. Az én hibám is, figyelmetlen voltam - mosolygott rám és én azt hittem menten elájulok, annyira helyes volt.

Mielőtt még bármit is mondhattam volna, megszólalt a csengő, ami azt jelentette, hogy kezdődik az első óra. Egyáltalán nem örültem neki, szerettem volna még többet megtudni róla. Csalódottan sóhajtottam egyet, mire csak mosolygott.

- Úgy látszik most mennem kell órára, ahogy szerintem neked is. Még össze futunk úgy is - mondta és válaszomra sem várva indult a hatalmas lépcsők felé.

Néztem, ahogy egyre távolabb ért tőlem, és aztán teljesen eltűnt a látókörömből. Csak remélni tudtam, hogy egy osztályba fogunk járni vagy legalább lesz közös óránk. De csak attól, hogy találkoztam vele, már úgy éreztem, hogy kedvelem ezt az iskolát.

Belülről sokkal jobban nézett ki, mint gondoltam volna. A fehér és kék színek váltakoztak. A falak a padló, de még a lámpák is össze voltak hangolva és az említett színekben pompáztak. Ahogy beléptem az ajtón, rögtön a hatalmas aulában találtam magam, ami eddig fel sem tűnt. Kis helyek voltak ki alakítva, ahová feltételezésem szerint, előadások alkalmával szoktak ülni. Középen az iskola címere lógott, ami szintén kék és fehér színből állt, és egy arany griffmadár ékeskedett rajta. Két oldalt hatalmas lépcsők helyezkedtek el, amik sejtésem szerint az osztálytermek felé vezettek. Azok alatt is egy-egy folyosó húzódott, ami akkor félhomályba volt borulva. A jobb oldali folyosó elött pedig egy kis helyiség volt kialakítva, teljesen üvegből és hatalmas betűkkel rá volt pingálva, hogy porta. Szinte leesett állal álltam ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába és minden egyes kis részletet próbáltam jól megfigyelni. Tetszett. Kifejezetten tetszett, hogy ilyen modern az egész, úgy éreztem magam, minta egy puccos szállodába léptem volna be. Az is, hogy ilyen tiszta és csillogó volt minden. A régi iskolámhoz képest egy palotának tűnt. Ott minden poros és régi volt. Gondoltam, hogy egy magániskola teljesen más, de azt nem, hogy ennyire.

Egyszerűen el sem hittem, hogy ide fogok járni. A kezdetben érzett ellenszenv hirtelen átalakult szimpátiává. Az eddigi előítéletem,elszállt. Úgy gondoltam ez egy új kezdet lehet számomra. Itt senki sem ismer, az lehetek, aki csak szeretnék. Nem susmognak, majd a hátam mögött és nem pletykálnak rólam. Nem én leszek a "különc" csajszi, akinek egy barátja sincsen és mindenki kerül. Talán még barátaim is lehetnek.
-Igen, biztosan így lesz - mondtam ki hangosan és bólintottam egyet, majd mosolyogva indultam a porta felé.

Őszes hajú, idősebb talán már a hatvanas éveiben járó férfi fogadott. Egy újságot lapozgatott az íróasztala mögött. Amint meghallott hirtelen felém kapta tekintetét vastag fekete keretes szemüvege mögül és olyan "mit szeretnél" tekintettel, de közben kedvességgel nézett rám.