Blood and Brine minsung ff.

]1. rész[

A híres, vagy netalántán hírhedt Lee Minho a parton állt. Szemével a tenger sós vizét kémlelte. Kezében egy fekete esernyőt tartott, hogy az megvédje a nap szikrázó sugaraitól. Tetőtöl talpig feketében volt, még egy elegáns kesztyűt is felvett, hogy semmiképp ne égjen halálra a napon. Arcát egy teljesen elfedő maszkkal védte meg, hiszen a víz tükröződése is megölheti.

A tájat figyelte. Messze, szinte alig láthatóan egy hajó volt, ami egyre közelebb ért a kikötőhöz. A legénység tagjai is feketében voltak, arcukat egy középkori hóhérhoz hasonló csuklya fedte. Serényen halásztak, hálóik szinte mindig az vízben voltak. Temérdek mennyiségű halat fogtak ki, de nem ezt kerestek, így azokat egyből vissza is dobták.

-Felség!-jelent meg mellette a tanácsosa, szintén esernyővel a feje felett.-A halászok még nem fogtak ma egyetlen sellőt sem! Az engedelmét kérik önnek, hogy északabbra mehessenek, ahol több példányt találhatnak.

Minho nagyot sóhajtva felvett egy napszemüveget és unott hanggal kioktatta a szolgálót.

-Ha északabbra mennének már nem a mi területeinken halásznának. Arra már Yang területei vannak. Szoros a barátságunk, de a szerződésünk értelmében nem halászhatunk ott, különben értékes dolgokról kell lemondanunk. Ernyőt elvenni tőle!-utasított egy másik szolgát.

-U-uram, kérem ne tegye ezt velem! Kérem bocsásson meg!-könyörgött a tanácsos, de nem hatotta meg Minho-t. Amint elvették tőle a biztonságot adó esernyőt egyből holtan esett össze.

A jelen lévő udvari nép riadtan hőkölt hátra. Egy harmadik szolgáló kezében három macska volt pórázra kötve. Amint meglátták a halottat egyből dorombolni kezdtek.

Minho odament hozzájuk és mosolyogva megsimogatta őket.

-Megkapjátok a húsát és a vérét, de előbb megsütik nektek! Nem fog jót tenni a gyomrotoknak a nyers vámpírhús!

Tulajdonképpen ezek vérmacskák voltak. Soonie, Doongie és Dori a nevük. Lee nagy figyelemmel gondozta őket, mindennél fontosabbak voltak ők.

-A halászok nem mehetnek északra. Ha estig nem szereznek nekem egy sellőt sem nyílvános vérfürdőben lesz része a palotám lakosainak!-egyenesedett fel, majd elindult visszafelé. A szolgálók hada követte, miközben pár testőr felkapta a halott vámpírt.

Aznap este a halászok üres kézzel jöttek vissza a palotába. Egyből elfogták őket és a nagyterembe hurcolták, ahol már a trónon ült Minho.

-Úgy hallom nem lett sellő!-suttogta ijesztően. Karjában egyik macskája ült, akit rendületlenül simogatott. Ha nem lenne a közelében az állat biztosan megölte volna a halászokat.

-Felség, egy sellő kiszabadult a markunk közül. A hálóinkat szétszakította és megrongálta a hajóinkat.

-Nem erről van most szó!-ordított fel haragosan. Maga mellé tette Soonie-t és a szolgálóra bízta.

-Nem érdekel, hogy mi történt veletek, és hogy mik a kifogásaitok! Sellőt akartam, de nem hoztatok! Még egyetlen egy pikkelyt sem hoztatok! Egyet sem!-csapott a trón karfájára. 

Drámaian felállt és hosszú palástját maga mögé dobva ment a megkötözött halászok közelébe.

-Tudjátok mennyire értékes egy sellő pikkely? Van fogalmatok mennyi kárt okoztatok ezzel a királyságnak? Ha?-ragadta meg a legközelebbi vámpír nyakát. -Egy egészen ici-pici kis sellő pikkely többe kerül, mint az életetek! Egy darab több mint 1000 Inate!-ragadta meg a szerencsétlen halász hajánál fogva és a földre borította.

Haragosan visszaült a trónra és behívatta az udvari nép egy részét. Körülállták őket és elővették az éles fegyvereiket.

-Alatvalóim! Ezek az emberek kárt okoztak nektek és királyságunknak! Vigyétek őket ki és rátok bízom a sorsukat.

Az őrjöngő tömeg a megkötözött halászokat egy emberként felkapta és kirángatta a palota főterére. Minho is követte őket, természetesen a testőrei mellett. A tömegtől leválva felmentek a palota egyik közeli tornyába, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a téren tartózkodóakra.

-Tegyétek azt velük, amit akartok!-kiáltotta le az erkélyről.

A feltüzelt nép késeiket maguk elé tartva kezdték el megsebesíteni a férfiakat. Ugyan nem tudták őket megölni, de komoly sebeket hagyhatnak rajtuk, nem mellesleg vérhiányuk is lehet nekik, ha nem kezelik a vérző sebeiket azonnal.

Bármennyire is tűnhet Lee Minho könyörtelen és gonosz királynak, valójában ő tette helyre a királyságát. Elődje, az apja ugyanis nem foglalkozott ennyire a jövővel és a gondokkal. Neki "köszönhetően" Minho egy adósággal teli trónt kapott meg, a népe pedig sorra fosztotta ki egymást, miközben megtámadták a birodalmukat.

Ezért kellett neki ilyen szigorúnak lennie népe felé. Nem örült neki, de kénytelen volt ehez folyamodnia, ha nem akarja, hogy tovább romoljon az országa állapota. 

○○○

-Elgondolkodtam azon, hogy kevésbé legyek szigorú!-vallotta be Yang Jeongin-nak. A nála fiatalabb, de rendkívül tehetséges vámpírkirály elhívta magához egyik délután, hogy megbeszéljék közös ügyeiket egy csésze forró vér társaságában.

Minho kijelentésére boldogan letette a csészét az asztalra és minden figyelmét az idősebbnek szentelte.

-Örülök, hogy megfontoltad ezt! Királyságod nem fog hanyatlani, hála neked minden adóságod eltűnt és a vámpírok életminősége is sokat javult! 

-Tudom, de félek nem állnának át egyből az új rendszeremhez.

Gondterhelten letette ő is a csészéjét és a tenyerébe temette a kezét.

-Nehéz is lesz, elismerem. Ezt az értelmetlen sellők megölését sem értem, hogy őszinte legyek. Semmi szükség rá!

-Ebből hoztam fel a költségeit a királyi kincstárnak!

-Igen, de sok hasznodra lehetnek még a sellők ezen kívül. Én már több, mint 4 éve tiltattam ki a sellővadászást és sokkal jobb lett az anyagi helyzetünk. Sok hasznuk van, amire rá kellene jönnöd minél hamarabb! Máskülönben annyira megharagítod őket, hogy soha nem lennének hajlandók szövetséget kötni veled!

-Neked hogyan sikerült? Mit tettél, hogyan csináltad? Kérlek adj tanácsot!

-Nos, először is lassan csináld, semmiképp se siettesd a változást. Kezdj meghozni enyhítőbb törvényeket a sellők érdekében. Magyarázd meg a népnek mennyire hasznosak lehetnének.

-Mégis miféle hasznuk van?

-A sellők könnye igazgyöngy, rengeteg van nekik a tenger mélyén. Tudod te mennyibe kerül egy igazgyöngy? 2000 Inate! Kétszer annyi, mint a pikkelyük. És tudod mi a legjobb? Számukra értéktelen! Nem bánják, ha elviszik tőlük, mert nekik ez csak szemét!

-Hihetetlen!-csodálkozott Minho.

-Meghát a szövetségi házasság sem ártana neked...-jegyezte meg halkan Yang.

-Házasodjak meg egy sellővel?-hitetlenkedett.

-Nos, tudod nekem Hyunjin sellő és amikor kijelentették a házasságunkat sokat javult a vámpírok és a sellők között a kapcsolat. Igaz akkor még nem voltunk egymásba szerelmesek, de később már igen és olyan jó, hogy így döntöttem! Szeretem Hyunjin-t.-sóhajtotta szerelmesen.

-Tudom.-mosolyodott el ezen tettén Minho. -De mi van, ha nem akar semmilyen sellő velem lenni?

-Előbb érd el, hogy veled legyen valamelyik! Hozz törvényeket amik elősegítik az egyenlőségüket. De ne felejtsd el, csak lassan!

-Oké, lassan. -ismételte meg az utolsó szót.

Szinte egész nap ez ment a fejében, még reggel is, mikor egy kis pihenésre ledőlt volna az ágyába. Aludni nem tudnak a vámpírok, de ők is elfáradnak egy hosszú napjuk után, ezért csak pár percre fekszenek le az ágyukra átgondolni a történt eseményeket.

-Meg kell hoznod a döntést! -suttogta magának Minho. Erős gondolkozását félbeszakítva ült le az asztalához és egy papírt megfogva vetette le rá a gondolatmenetét.