Blood and Brine minsung ff.

]4.rész[

-Jó reggelt kedvesem!-lépett be az ebédlőbe Jisung, aki egy elegáns ruhát ruhát vett fel aznapra.

Minho szeme is megakadt ezen és mosolyogva ajánlotta fel a mellette lévő üres helyet.

-Gyere, ülj ide mellém! Hogy aludtál?

-Kifejezetten jól. Bár még szokatlan ez az új környezet.-vallotta be.-Ma lesz valami fontos dolgod?

-Nem hiszem. Este már megírtam a következő törvényjavaslatokat, úgyhogy szabad vagyok a következő estéig.

-Ó, milyen javaslatokat akarsz bejelenteni?-nézett rá érdeklődve.

-Majd megtudod, sajnos ezt senkinek  sem mondhatom el, még neked sem!

-Kár. Akkor mi lenne, ha reggeli után sétálni mennénk valamerre? Úgy láttam itt nagy kert van a kastélyon belül, olyan szépek nappal a virágok!

-Sungie, ha reggel akarok valamerre menni fel kel vennem a csuklyás ruhámat! Nem fogod látni az arcomat!

-Ó, az engem sosem zavarna!

-Mi lenne, ha inkább este mennénk? 

-Olyankor én alszok, Minho. Nem tudom hogyan oldjuk meg akkor ezt az egészet.-szomorodott el egy pillanat alatt. Úgy érezte Minho nem áldozna fel érte egy ilyen egyszerű dolgot sem, ezért elköszönve tőle visszament a szobájába.

-Ah, Istenem, most én rontottam el?-morgott Minho elégedetlenül.

-Uram, a halászok vezetője megérkezett a palotába és önnel óhajt beszélni!-jelent meg egy őr.

-Hívják be!

Amint megjelent az illető meghajolt a reggeliző király előtt és belekezdett a monológjába.

-Felség, a halászaim szívesen dolgoznának továbbra önnek, mint búvár, de nem értik miért lett ez a hirtelen változás. Azt mondták addig nem hajlandóak dolgozni, amíg nem kapnak Öntől válaszokat.

-A halászok tanuljanak jómodort, nem illik ilyesmit kérdezni egy uralkodótól. 

-Az a helyzet Felség, hogy a népe is tanácstalan. Megértik és elfogadják az Ön törvényeit, de mindenki más is magyarázatot vár. Elvégre Ön a mi királyunk, akinek képviselnie kell országunkat és a helyiek érdekeit.

Minho nagyot sóhajtva felállt a székből és közelebb ment a halászhoz.

-Menjen vissza és mondja meg nekik, hogy 1 héten belül válaszokat kapnak majd. Még én sem állok készen elmagyarázni a dolgokat, de ígérem minél hamarabb megteszem! Kérem tartsák ezt tiszteletben addig, és szíves türelmüket várom.-mondta.

-Értettem Felség!-hajolt meg, majd rögtön távozott a teremből.

Jisung, aki egész végig hallgatózott az egyik ajtó mögül nagyot sóhajtva akart volna visszamenni a lakosztályába, de hirtelen kinyílt mögüle az ajtó.

-Sung, legközelebb ne hallgatózz, ha lehet!-simította meg a haját.

-Bocsánat, csak érdekelt miről van szó!-hajtotta le a fejét.

-Nem haragszom. Na, akkor mehetünk ki a kertbe?-emelte fel az állánál fogva a fejét.

Jisung szeme felcsillant.

-Mégis megteszed...értem?

-Igen, bármit, amit szeretnél!-csókolta homlokon. Jisung arca pirossá változott, és zavarában azt sem tudta merre nézzen.-Előbb azonban akkor had öltözzek át!-simította meg a puha arcát és mosolyogva elindult a hosszú folyosón.