Blood and Brine minsung ff.

]5.rész[

A csókjuk óta már egy hét is eltelt. Kapcsolatuk egyre jobban szorossá vált, ami miatt Minho végre nem érezte magát magányosnak. Reggelente boldogan keltette szerelmét egy csókkal, együtt reggeliztek, sétáltak, és szinte mindent együtt csináltak, kivéve egy fontos dolgot; nem uralkodtak együtt. Minho minden vágya az volt, hogy mellette az uralkodói székbe az a sellő kerüljön, akit tiszta szívéből szeret és akire bármit rábízhat.

A halászoknak tett ígéretét betartva indult meg a palota elé néző nagy erkélyére. A népet mára estére terelte ide, hogy fontos dolgot mondjon nekik személyesen. Be akarta jelenteni, hogy miért intézett ennyi enyhítő törvényt.

-Nagyon vigyázz magadra!-csókolta meg Jisung még mielőtt kilépett volna egyedül a hatalmas ajtókon keresztül a nép elé.

-Vigyázok kedvesem, ígérem minden jól fog alakulni!-szorította meg a kezét.

-Itt leszek majd én is, elbújva!-suttogta a fülébe, majd egy utolsó csók után magára hagyta.

Minho sóhajtva lépett előrébb és az őröknek intett, hogy nyithatják az ajtót. Remegő léptekkel lépett ki az erkélyre, ahonnan belátta a kastély elé felgyülemlett tömeget. Palástját megigazítva kezdett bele a beszédbe.

-Drága népem!-a síri csöndben tisztán lehetett hallani amit mondott, hisz a vámpíroknak kifejezetten jó hallásuk volt.

-Azért gyűltünk ma itt össze, hogy beszámoljak nektek a királyságunkat érintő változásokról. Bizonyára sokak fejében megjelent számos kérdés, hogy mégis mi történt, ami miatt engedékenyebb lettem a sellőkkel szemben. Több, mint 1 hete találkoztam egy kedves vámpír barátommal, akinek a férje egy sellő. Jó emberként ismerem, de sosem szeretett emiatt a kiközösítő politikája miatt. Érthető volt ez. Szerettem volna, ha országunk mindenki számára biztonságos legyen, de sosem mertem megtenni az első lépéseket. Gyáva voltam, bevallom. Majd találkoztam egy bizonyos sellő fiúval.-itt Jisung szíve erősen kalapálni kezdett.

-Ez a sellő megváltoztatott bennem mindent gyökerestől. Felforgatta a lelkem és úgy érzem szeretem őt, teljes valómban. Mivel az apámnak köszönhetően tilos a sellők és vámírok bármiféle kapcsolata, így ezt ettől a naptól kezdve hivatalosan is megszüntetem. Azt akarom, hogy országunkban minden lény egyenlő legyen, ne szenvedjenek kárt az eddig lenézett csoportok. Az azonos neműek házasságát is betiltotta apám, ezért én ezt is megszüntetném a mai naptól fogva.

Mondatát még be sem fejezte, de a nép egyként kezdett bele az üdvrivalgásába. Minho szívéről hatalmas kő gördült le és mosolyogva folytatta a beszédet.

-Köszönöm a támogatást mindannyiótoktól! A törvények részletéről holnap bővebben beszámolnak majd hírnökeim. Ami pedig a szerelmemet illeti; egyenlőre még nem szeretne a nyilvánosság elé állni, ezt tiszteletben tartva pedig kérem ne követeljék a megjelenését! Helyette azonban el kell mondanom egy igen szomorú tényt, ami a régmúltban történt. Apám és Anyám még kiskoromban örökbefogadtak egy vámpírbabát, akiről én nem is tudtam. Mivel Anyám hamar eltávozott az életemből Apám bezáratta őt egy toronyba, hogy ne halljon felőle semmit. Apám halála után tudtam meg, hogy egész végig volt egy öcsém, akiről nem is hallottam semmit. Az ő kérésére eddig nem említettem meg ezt soha, de a mai napon úgy döntött ő is kilép a vár sötét falai közül. Szeretném bemutatni nektek Lee Felix-et, a Lee Királyság új hercegét.

Felix boldogan lépett ki Minho mellé, mire a nép csodálkozva ujjongott.

-Köszönöm, köszönöm!-mondta zavartan a szőke hajú.-Apánk uralkodása miatt sajnos nagy veszteséggel hagytuk el a Nagy Függetlenségi Háborút. Sok más család szenvedett, beleértve még a királyi családot is. Mint ahogy hallhatták nem volt jó gyerekkorom, de Minho-nak köszönhetően jobbra fordult az életem. Szeretném, ha jelenlétemmel erősíteni tudnám a királyságot és a nép számára egy közvetlenebb alak lehetnék. Munkáim során szeretném körbeutazni királyságunkat és segíteni ahol szükség van rá.