Apokalipszis

5. fejezet

"Így hallgattam, mint a sír."

Pár nappal később kaptam egy kis levelet Jaredéktől, hogy meglátogathatnám őket, így felöltöztem és éjjel amikor Orion Jasonnel volt a könyvtárban, kisurrantam és elindultam a erdő felé, amikor hirtelen valaki megfogta a karomat és berántott egy fa mögé. Aeron volt az és amint elengedett, szorosan ölelt magához, majd miután kiölelgettük magunkat elindultunk, hogy tudjunk csatlakozni a többiekhez a vacsoránál. Pont időben értünk oda, épp terítettek és pakolgatták a kaját az asztalra. Leültettek az asztalfőre, majd szedtek nekem mindenből egy kicsit, aztán maguknak és elkezdtünk enni. Közben mindenről kérdezgettem őket, amikre készségesen válaszoltak is, sokat nevettünk meg minden, aztán amikor már kezdett sötétedni, visszakísértek a sulihoz és megint elköszöntek én meg rohantam vissza a szobámba, hogy még Ordis előtt odaérjek, ami sikerült is. Csendesen olvasgattam, amikor Ordis lépett be Daviddel az oldalán és nevetve konstatálták, hogy a macis pizsiben ülök az ablakban és olvasok. Ordis mosolyogva változott vissza kígyóvá és kúszott fel a csuklómra, majd David leült az ágyra.

- Ma is voltál sétálni? Láttalak kimenni a kapun.

- Uhum. Láttam egy szép mezőt, oda mentem olvasgatni. – meséltem, majd leszálltam az ablakból és befeküdtem az ágyba David mögé, mire ő is elfeküdt és a plafont nézve beszélgettünk tovább. Egy kis idő után David elaludt, majd lassan engem is magával ragadott az álmok végtelen világa. Álmomban újra az erdőben voltam, de most nem volt ott semmi, csak sötét árnyékok, amelyek közül egy kitűnt mert felém közelített, majd megragadta a torkom és fojtogatni kezdett, mire sikoltva riadtam fel. Ordis és David is ott volt mellettem és rögtön átöleltek.

- Jól vagy? – kérdezték szinte egyszerre.

- Nem. – suttogtam, majd felpattantam. Felöltöztem majd elindultam ki az iskolából. Mind a ketten jöttek utánam, de a kapuban megtorpantak, amikor látták, hogy az erdő felé tartok. Szerencsére nem jöttek tovább, hanem a kapuból nézték ahogy eltűnök a fák között, így nem látták, ahogy futásnak eredek és rohanok Jaredékhez. A könnyeim megállhatatlanul folytak az arcomon, még akkor is amikor megpillantottam a sötét épületet, aminek most a függönyei elvoltak húzva. Aeron szaladt kis az ajtón Jareddel és Jacobbel az oldalán. Rémültem rohantak felém, majd Jared a karjaiba zárt, míg Aeron betakart egy puha takaróval. Jared felkapott mennyasszony pózba, majd sietve szaladt be a házba, egyenesen fel az egyik hálószobába, ami szerintem a legnagyobb volt az egész házban. Jared befektetett az ágyba majd betakartak, és miután Jacob hozott nekem egy kis tányéron édességet és egy bögre forró csokit és azt megettem, Aeron és Jared befeküdt mellém a két oldalamra, míg Jacob hozott még egy takarót. Éreztem, ahogy a testem remeg és a könnyeim arcomat áztatták, de a legrosszabb az volt, hogy egyre inkább gyengébbnek éreztem magam, majd hirtelen minden elsötétült. Fáztam, és remegtem, de a szememet nem tudtam kinyitni. Éreztem Jared és Aeron testének hőjét, de mozdulni sem tudtam. Órákkal később, tudtam csak kinyitni a szemem, miután kis szenvedés után elaludtam. A két démon még mindig ott feküdt mellettem és csendesen szuszogtak, így anélkül hogy felébreszteném őket, próbáltam kimászni az ágyból, ami sikerült is. Csendesen osontam ki a szobából, majd megkerestem a konyhát, ahol ettem egy kicsit, majd kimentem a kertbe ahol egy kis tavacska körül, gyönyörű virágos kert díszelgett. Leültem a földre és csak nézema magam elé, amikor hirtelen valami árnyat láttam elsuhanni, velem szemben a fák között, mire azonnal felálltam és elindultam arra, azonban egy kar visszarántott és szorosan a derekam köré fűzte karjait, hogy ne tudjak szabadulni. Jacob volt az.

- Ne menj arra. – mondta halkan.

- Miért, mi van arra? – kérdeztem, majd felé fordultam.

- Az, az erdő legveszélyesebb része. Minden élőlény gonosz ott és mindenki a halálod kívánja, aki ott él. Aki oda bemerészkedett, nem tért vissza, vagy csak nagyon súlyos sérülésekkel, amikbe nem sokkal később bele is haltak.