Apokalipszis

2. fejezet

" Pár perc keresés után megtaláltam a tanárit, még a kopogás előttkinyitották az ajtót. Egy 25 év körüli barna hajú lány volt. "

- Szia, gondolom te vagy Alice. – mosolygott rám kedvesen.

- Jó napot, igen én vagyok. – válaszoltam halkan.

- Oh, kérlek, tegezz. És miben segíthetek?

- Anthonyt keresem, mert nem kaptam órarendet. – a válaszomon elmosolyodott majd bekiáltott a tanáriba.

- Máris jön. – kuncogott, majd megláttam mögötte az ofőm.

- Nicole megijesztettél. – mondta a nőnek, majd rám nézett. – Az órarend kell, igaz?

- Igen és nem tudom, hogy hol van az osztályterem. – mosolyogtam kínosan.

- Oh, úgyis ofő lesz most az első óra. Szaladj vissza pár füzetért és tolltartódért aztán egy fél óra múlva a tanári előtt találkozunk.

- Rendben van. – sarkon fordultam és elindultam vissza a szobámba. Előkerestem egy sima füzetet és egy vonalasat felkaptam a tolltartóm és már indultam is vissza Anthonyhoz. Már a tanári előtt állt, amint meglátott intett, hogy kövessem. Felmentünk a lépcsőn majd a sarokba mentünk a 11.e teremhez. Pont ekkor csengettek. Anthony belépett utána pedig én. Körbe néztem és megpillantottam Davidet aki csak mosolyogva biccentett egyet, a többiek engem vizslattak, páran elég szúrós szemmel.

- Thony ki ez a kis bekötött szemű fruska? – kérdezte egy szőke lány.

- Cloe ha teheted, az ilyesfajta megjegyzéseid tartsd meg magadnak. – rivallt rá Anthony. – Ő itt Alice, kérlek, mutatkozz be. – mosolygott rám.

- Sziasztok, Alice Moon vagyok 18 éves és elég messziről jöttem.

- Miért van bekötve a szemed? – kérdezte egy fekete hajú vörös szemű lány.

- Az egyik képességem miatt.

- Mi az a képesség, ami miatt ilyen hülyén kell kinézned? – mondta Cloe – Tuti kancsal vagy és azért. – nevetett hangosan, amit pár fiú is követett.

- Ha leveszem a kötést és bárkinek a szemébe nézek, az azonnal meghal. – mondtam. Az osztály elnémult, Cloe is megszeppenve rám nézett.

- Tuti viccelsz.

- Ki szeretnéd próbálni Cloe Scotts? – szólt közbe Thony, mire a lány elnémult. – én is így gondoltam. Nos, Alice kérlek, foglalj helyet egy szimpatikus széken. – körbenéztem, és két hely volt. Egy az ablak mellett egy pedig a fekete hajú lány mellett. Elindultam az ablak felé. Közben magamon éreztem a szúrós és rémült tekinteteket, mire kicsit használtam a gondolatolvasó képességem. „Hülye kis ribi ezért megfizet", „Ilyen veszélyes libát miért engednek emberek közé", „Tuti megöl minket", és még hasonló mások. Megszoktam, hogy félnek tőlem, de akkor is nagyon rosszul esett. A nap hátralevő részét rajzolgatással és jegyzeteléssel töltöttem. Az utsó óra után, siettem vissza a szobámba és amint becsukódott mögöttem az ajtó megkönnyebbülve csúsztam le a földre. Tudtam, hogy így fognak reagálni, de mégis, szarul esett, és végig a könnyeimmel küszködtem. Halkan felsóhajtottam majd felálltam. Levettem a ruháim és felhúztam egy fekete köntöst, majd a fürdőben megmostam az arcom. Miután végeztem a tanulással és házi írással kopogtak. Az ajtóban David állt és Thony. Mind a ketten végig néztek rajtam és picit elpirultak mire rájöttem, hogy köntösben vagyok.

- Jajj, bocsánat, gyertek be. Gyorsan felhúzok valamit. – mondtam zavartan és felkaptam egy cicanacit és egy pólót, és amint felhúztam visszamentem a fiúkhoz.