Memóriazavar ··· (Befejezett Történet)

8. fejezet · Vissza a valóságba

Lava eltűnt én pedig csendesen odaléptem Oliviához.
Annyira sápadt volt, megijedtem, hogy nem lélegzik ezért közelebb hajoltam hozzá.
A szuszogását alig, de azért hallottam, odamentem Derekhez.
Az ő arca is sápadt volt, lassan emelkedett a mellkasa, de életben volt.

- Jake, te vagy az? - szólított meg Liv, rám nézett és tekintete tisztább volt mint eddig.
- Igen, szerelmem, én vagyok az, itt vagyok.

Letérdeltem az ágy elé, csak néztem őt és közben szörnyű emlékek tolakodtak az elmémbe, most már szinte az összes emlékem visszatért.
Az egész hetet együtt töltöttük Oliviával, a hétvégén szerettem volna megkérni a kezét.

- Eljöttél értem.. - zokogta keservesen.
- El, igen, kérlek ne haragudj, hogy ilyen sokáig tartott. Az a démon elvette az összes emlékemet rólad, nem tudtam, hogy mit és kit keresek, csak azt éreztem, hogy meg kell találnom. - A szememet égette a könny, legszívesebben Olivia ölébe bújtam volna mint egy kisgyerek és álomba sírtam volna magam, de még nem volt itt ennek az ideje.

Derek is mocorogni kezdett és felült az ágyban.

- Olivia, hála az égnek! - szólt Derek rekedt hangon.
- Jobban vagy barátom? - kérdeztem.
- Jobban igen, amikor Dartoria meghalt, úgy éreztem kitépték a szívemet. A fájdalomtól ájulhattam el, de így most már szabad vagyok én is. Thomas?
- Meghalt, Lava szó szerint letépte a fejét.
Együtt sóhajtottunk fel mindhárman.
- Mostmár emlékszel mi történt pénteken? - kérdezte Derek.
- Igen.. - itt Oliviára néztem, a szeme tele volt könnyel, némán sírt tovább - .. péntek este megvacsoráztunk egy étteremben, majd hazamentünk.
Amikor a fürdőszobába mentem, meghallottam Liv sikolyát, kiszaladtam a konyhába hozzá.
Az embernevű démon a kezében tartotta őt, amikor odaléptem átnyúlt a mellkasomon és egy fehér fény jelent meg a szemem előtt.
Azt mondta, hogy ő a felejtés mestere és menjek lefeküdni. Még ködösen láttam ahogy eltűnik, de a szoba felé vettem az irányt és lefeküdtem aludni. Reggeltől pedig.. tudod mi történt, mert ugye felhívtalak.

Olivia hangos sírásban tört ki, de megpróbált beszélni.

- Mi-miután.. e-elrabolt, betaszított egy ketrecbe a többi nő kö-közé akiket korábban rabolt el. Mindenki sírt és ő csak egyre nevetett.
Azt mondta egészen addig maradunk itt míg meg nem éhezik, örüljünk ha kiválaszt minket, mert akkor véget ér a szenvedésünk, senki sem fog minket itt keresni.. Jake, végignéztem, ahogy rengeteg embert elevenen felfalt, borzalmas volt.
Már nem tudtam, hogy mi valódi és mi hallucináció. A démonok nem hagytak aludni, zörgették a ketreceket és bejöttek bántani minket, folyamatosan vertek és nevettek rajtunk - a hangja elcsuklott és újra sírásba fulladt.

Megöleltem, annyira szorosan, hogy egy pillanatra megijedtem, hogy nem kap levegőt, engedtem a szorításon és becsuktam a szemem.
Ezt szörnyű volt végighallgatni. Mit élhetett át, szegény.. törékeny szerelmem..

Wina megjelent az ajtóban és ránk mosolygott.
A sebei szépen beforrtak és tiszta ruha volt rajta, az illata megcsapta az orromat, nagyon vágytam tiszta ruhára és egy kiadós fürdésre.

- Gyertek velem, megmutatom a fürdőt, ahol rendbe rakhatjátok magatokat, utána pedig ünnepelünk.

Felsegítettem Oliviát az ágyról, alig volt benne erő.

- Jajj, de ostoba vagyok, tessék, vegyétek el! - nyújtotta oda nekünk a már ismerős bab szerű bogyókat.

Elvettem tőle kettőt, az egyiket megettem, a másikat Oliviának adtam és bátorítóan mosolyogni próbáltam rá, hogy ő is megegye.
Elvette tőlem és ő is lenyelte.
Visszatért az arcába a vér, kiegyenesedett és megszorította a kezem.
Derek is kapott egyet és követtük Winát.
Külön-külön helyiségbe vezetett minket. Volt ott kád is és zuhanyzó is.
Tiszta törölköző és ruha volt odakészítve egy komódra.
Az alvilági fürdőszoba.. a gondolatra elmosolyodtam.
Majd gyors vetkőzésbe kezdtem, amikor letéptem magamról a pólót észre vettem, hogy a heg a szívem körül szinte teljesen eltűnt.
Odaálltam a tükör elé. Borostás arcom megviselt volt, barna szemem viszont csillogott a szerelemtől ami most már teljesen megtöltötte a szívemet és az elmémet.
Beletúrtam a kócos és izzadtságtól ragadó hajamba. Végre vége.
Nem akartam a kelleténél tovább távol maradni a Oliviától, ezért beugrottam a zuhanyzóba.
Jól esett ahogy a melegvíz végigfolyt a testemen, kicsit megtisztult a lelkem is, mire végeztem. Belebújtam a tiszta ruhákba, miután szárazra dörzsöltem magam.
Meg sem lepődtem rajta, hogy a ruhák pont jók voltak rám. Újra belenéztem a tükörbe, egész vállalható volt, ahogyan most kinéztem.
Kiléptem az ajtón és megpillantottam Dereket, az ő arca is felfrissült volt, mostmár csak Oliviára vártunk, de csak nem jött.
Halk kopogással jeleztem, hogy belépek hozzá, a szívem a torkomban dobogott, rossz előérzetem volt.
Olivia ott állt egy tükör előtt meztelenül és csuromvizes testét bámulta.
Mindenütt foltok és sebek borították, az arcán félelem suhant át, ahogy beléptem a fürdőszobába és felém kapta tekintetét.