Az éjszaka boszorkánya

33.

A vakítóan fehér terembe csak egy fekete asztal – rajta a sakktáblával, amin már minden bábu fel volt állítva – és két ugyanolyan sötét színű szék állt. Helyet foglaltam a világos bábuk előtt, mivel a sötétek elé már a női Moira leült. Végigfuttattam a szememet a sakktáblán, míg a többiek körbe ültek minket és a két férfi Moira pedig a harmadik mögé állt.

A sakktábla teljesen normális volt, gyönyörű fából készült és csodaszép virág mintákat véstek a sötét mezőkbe, hullámos vonalakkal díszítették az oldalait. A bábuk is teljesen normálisak voltak, így nem tudtam hol is lehet a turpisság a dologban, mert biztos voltam benne, hogy valamit nem látok még.

– Mielőtt elkezdjük tudnod kell egy s mást! – közölték egyszerre a Moirák, szinte zengett a terem tőlük. – Ha veszítesz meghalsz és a bűnök pokolra jutnak! – pillantottam a csapatra és Edward nagyon mérgesen meredt rám. Tudtam, hogy rossz ötletnek tartja ezt az egészet, de nyerni fogok, nincs más opció és kész voltam feltenni tétnek az életemet. – És a bábuk mind lelkek! Ha egyet leütsz meghal valaki a Földön!

Ezzel egy kicsit mellbe vágtak, hogy embereket fogok ölni, pontosabban bűnösöket, de úgyis ide kerülnek, ha nem most majd később és ezzel a gondolattal kicsit megnyugodtam. Készen álltam megmérkőzni az Azorba való jutásunkért, és nem volt más eshetőség csakis a győzelem!

– És hogy még érdekesebb legyen a játék, elárulunk neked valami olyan dolgot, amely a benned lakó éjszaka szellem létéről szól! – mondta a női Moira és ezzel tényleg felkeltette az érdeklődésemet, egyszerre két dolgot is nyerhetek? Vajon miért ilyen jólelkűek velem?

A velem szemben ülő Moira intett, hogy nyissak. Volt egy szokásos furcsa nyitásom, nem tudom miért kedveltem, de mindig az volt az első két lépésem, hogy kihoztam a lovakat, most is előre léptem az egyikkel. Az ellenfelem rögtön kilépett a királynő előtt lévő gyaloggal.

Tipikus.

Kiléptem a másik huszárral tartva magamat a kis szokásomhoz. Voltak a fejemben tervek, de vártam, hogy az első ütés megtörténjen és akkor terveztem tartani magamat ahhoz a kitalációhoz, amivel nyerhetek.

A Moira kilépett az egyik bástya előtti gyaloggal. Szerettem volna már az egyik lóval előrébb kerülni, de inkább én is kivittem a királynőm előtti gyalogot, hogy két mezővel előrébb álljon.

Ellenfelem ennek hatására kihozta az egyik futóját, úgy, hogy a következő lepésével az egyik huszáromat el is kaszálta volna, amit nem hagyhattam így a futója mellé helyeztem volna az L alaknak megfelelőlen a veszélybe került bábut, de akkor sakkban lett volna a király ennek következtében arra nem léphettem, viszont esélyem sem volt, hogy megmentsem a lovat, inkább reménykedtem nem hagyja, hogy egy kis gyalog levigye a futóját, ha leütné a huszáromat. Szerencsére ennél értékesebb volt neki a futó, minthogy máris lekaszáljam ezért inkább kihozta a királynő oldalán lévő lovát.

Úgy döntöttem én is kihozom a futómat és ugyanabba a helyzetbe teszem őt, hogy vagy lekaszálom a huszárját és akkor ő az én futómat, vagy csak állnak egymás közelében békésen. A Moira a békés megoldást választotta, lépett egyet az egyik gyaloggal inkább. Erre én is léptem egy gyaloggal, hogy a következő lépés a másik futó kihozása legyen. Ellenfelem csak lépett egyet a királynővel, hogy ne csak a lova védje a királyát a sakktól.

Előrébb léptem egy gyaloggal, hogy ha nem viszi el a futóját, majd akkor leütöm, vagy ha esetleg ő vinné le a gyalogot akkor a bástyával rögtön ott legyek és véglegesen véget vessek a futó mögött lévő lélek életének. Bár ott volt a lehetőség, hogy elkaszálja a lovamat, ezzel sakkba téve a királyt, amit aztán a királynővel kellet volna megvédenem és azt is lecsapta volna egy lépéssel, de szerencsére ezt nem vette észre valamilyen okból. Mivel levitte a gyalogot. Az első leütés meg is történet a játékban nekem pedig éles fájdalom áradt szét a testemben, mintha szíven szúrtak volna és éreztem, hogy valami nem stimmel. Minden bábu levitelével kiszipolyozzák belőlem az életerőt vajon, hogyha vesztek véglegesen meghaljak? Erre a lehetőségre nem is akartam gondolni így elhessegettem a gondolatot és a játékra összpontosítottam. Nyernem kellett!