Felix, egy 16 éves gimnazista srác, aki szinte nem is létezik. Éveken keresztül kellett eltűrnie, hogy osztálytársa, Hyunjin bántalmazza. De egy nap fordult a kocka, a rendíthetetlen Hwang Hyunjin szinte könyörög Yongbok segítségéért. Barátai vissza...
– Szia, biztos te vagy Felix. – nyújtott nekem kezet. – Gyertek bentebb, van ramen, ha kértek.
Leültünk az asztalhoz Chan hyung pedig mindenkinek hozott egy jó nagy tál ramen-t. A fiú, akinek a nevét még mindig nem tudom csillogó szemekkel nézte a tányérját. Azonnal elkezdte befalni az egészet.
– Lassabban, lassabban. – ütögette meg lágyan szegény hátát Chan hyung, mikor a fiú félre nyelt.
– Tudod milyen régen ettem ilyet? Nekünk ilyet nem adnak.
– Miért nem ehettek ramen-t, mi baja vele a szüleidnek? – kérdeztem.
– Ja nekik semmi, egy otthonban lakom.
– Mi?
– A szüleim meghaltak, sosem ismertem őket, azóta lakom otthonban. 10 éves koromig volt esély, hogy valaki örökbe fogadjon, de most már semmi. Leélem azt a 4 évet ott és kész.
– Melyikben laksz?
– A körzetiben.
– De hisz az egy lepratelep. – akadt ki Chan hyung, a fiú csak megrántotta a vállát.
– Amúgy, hogy hívnak? – érdeklődtem.
– Kim Seungmin.
Kim Seungmin.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az első kép mostani. Szerintem nagyon cuki a haja és a mosolya is. Seungmin bevágott 3 tál ramen-t mi csak mosolyogva néztük őt.
– Most mi van? – mosolyodott el ő is, amit ahogy észre vett el is takart.
– Ne, ne, el ne takard azt a csodaszép mosolyod. – vette el Chan hyung Seungmin kezét szája elől.
Seungmin nagyot ásított. Fejét Chan hyung karjára döntötte és pillanatok alatt el is aludt. Nagyon cuki volt. Chan hyung is mosolyogva nézte őt.
– Nem úgy volt, hogy hetero vagy? – kuncogott Hyunjin.
