Ahogy Min-ho-nak ígértem este hatra otthon voltunk. Ő és párja javábában pakoltak össze, mindent. Nem volt ennyi bőröndünk és vagy táskánk, de megoldottuk, illetve Hyunjin vállalta, hogy el visz minket.
Apám nem szólt semmit, de szerintem örült is neki, vagy tudja a halál, de ellenkezni biztos nem ellenkezett. Olyan hét körülire meg is voltunk, fáradtan, de boldogan huppantunk le az ágyamra, ami mára, csak egy sima matracból állt.
– Fura lesz – szólalt meg Min –, fura lesz, hogy teljesen máshol fogunk lakni.
– Jaja, egy kicsit tényleg, de jobb lesz, nagyon remélem. – válaszoltam.
~
Hyunjin autójában az út meglehetősen csöndben telt. A ház elé érve el kezdtem feszengeni. Kiszálltam és remegő kézzel becsöngettem. Anyám pillanatokkal később megjelent és mosolyogva jött ki nekünk ajtót nyitni.
– Tényleg itt vagyok, gyertek csak gyertek, Hyunjin, Jisung ti is! – invitált minket bentebb a nő.
Odabenn nagyon finom étel szaga csapott meg minket. Anya új férje betessékelt minket az étkezőbe, ahol már az asztal szépen meg volt terítve és a két lány Gyeong-Ja és Hyun-Joo, mi is helyet foglaltunk. Az asztal főre ült a férfi, jobb oldalán a felesége, majd a két lány, baloldalon Hyunjin én Jisung hyung majd a családfővel szemben Min-ho. A vacsora elején még beszélgettünk, majd mindenki bőségesen tele ette magát.
Behordtuk a csomagokat, elrendezkedtünk, majd így nyolcan még éjszakába nyúlóan sokáig beszélgettünk és nevettük.
--------------------------------------------------------------------------------------
Igen tudom, ez a rész szinte semmi, de majd holnap meglátjátok, hogy miért.
Puszi: Juju💋
YOU ARE READING
Csak egy szívesség volt / Hyunlix /
FanfictionFelix, egy 16 éves gimnazista srác, aki szinte nem is létezik. Éveken keresztül kellett eltűrnie, hogy osztálytársa, Hyunjin bántalmazza. De egy nap fordult a kocka, a rendíthetetlen Hwang Hyunjin szinte könyörög Yongbok segítségéért. Barátai vissza...
