Csak egy szívesség volt / Hyunlix /

3

Valaki csöngetett.

------------------------------------------------------------------------------------

Hyunjinnal mindketten kérdőn néztünk egymásra. A fiú lerakta, ami a kezében volt, kezet mosott és ajtót nyitott. Akivel viszont visszajött... valami nagyon rossz társaságból való, nevét nem tudom, de tőle jobban rettegek, mint apámtól.

– Ez mit keres itt? – kérdezte mikor meglátott.

– Segít.

– Önszántából?

– Szerinted? Dehogy. Jött mert azt mondtam.

– Rég láttalak. – lépett elém, s ujjával végigsimított az arcomon.

– Kérlek ne szopassatok már megint... – a srác pofon vágott.

– Hogy beszélsz?! Nem illik hozzad az ilyen mocskos nyelvjárás.

Pittyent a telefonom, megnéztem. Hyunjin írt: Sajnálom Yongbok, én nem akarom ezt, de ettől az embertől még én is félek...

– Na lássuk kinek hiányzik ez a kis patkány ennyire. – nyúlt volna Hyunjin haverja a telefonom ért, de nem adtam neki oda. – Add ide vagy megbánod.

Nem fogom elárulni Hyunjin-t. A földnek basztam a telefont, teljesen összetört, használhatatlan lett.

– Szállj le a pultról, te utolsó féreg! – ordibált rám Hyunjin haverja, én tétováztam.

Ekkor Hyunjin a hajamnál fogva lecibált a földre.

– Nem hallottad mit mondott? – kérdezte, majd ő is pofon vágott.

Sírtam, ezek ketten engem meg fognak ölni. Hyunjin barátja teljesen bedühödött. Ordibált velem, többször hasba vágott és fejen. A szám felreped. Hyunjin ezalatt mögém lépett és az összetört telefonomat berakta az egyik fiókba, észrevétlenül, majd jól vesén rúgott. A haver eközben széttört egy széket a hátamon, nyakamba öntött 2 liter tejed és fakanállal kezdett el verni.

– Baekhyun hyung! – állt elé Hyunjin. – Állj le, megölöd! Alig van magánál. Nem kéne még 8 év a sitten ugye? – a fiú leállt, Hyunjin pedig arrébb vitte őt tőlem. – Takarodj fel! – ordított rám.

Megfogtam minden cuccom és rohantam az emeletre. Odafenn megálltam egy pillanatra, majd gondolkodás nélkül kimásztam az ablakon és rohantam amerre csak tudtam, könnyeimtől szinte alig láttam valamit. Közben csak arra tudtam gondolni, hogy hazudott nekem, pedig én megbíztam benne.

Hyunjin szemszöge:

– Baekhyun hyung, figyelj szerintem menj haza. Kiidegelt téged ez a kis kurva.

– Igazad van. Csak azért jöttem, mert a nagybátyámat elkapták, akinél a drog volt. Hallgat, mint a sír, de most egy ideig nem lesz új. – bólintottam, azzal a srác elment.

Felrohantam az emeletre, de sehol senki, csak egy nyitott ablak. Yongbok kimászott az ablakon és elment. Kétségbeesetten hívtam fel Chan-t.

Szia haver mizu?

Segítened kell, te ismered Han Jisung-ot?

Ismerem és neked hyung.

Megvan a száma?

Igen.

Megadod kérlek?

Meg, de minek neked az?

Ma itt volt nálam Lee Felix, tudod, akit piszkáltam és Baekhyun hyung is átjött, de rá nem számítottam, jól elverte Yongbok-ot, majd elment. Yongbok pedig kimászott az ablakon és nem tudom hol van és aggódom érte.

Han, hogy jön a képbe?

Felix ikertesója Min-ho a Jisung hyung párja, talán ő tudja hol van Yongbok.

Miért nem hívod fel Felix-et?

Azért, mert írtam neki valamit és inkább összetörte a telefontját, minthogy engem Baekhyun hyung előtt leleplezzen.

Értem, máris átküldöm Han számát.

Köszönöm Chan hyung, figyu itt hagyom Yongbok telefonját, tudsz venni neki egy újat? Ígérem megadom. És ha lehet ki tudod nyerni a régiből az adatokat, remélem nem veszett el...

Persze megoldom, rakd a konyha pultra 10 perc és ott vagyok.

Kössz még egyszer.

Leraktam. Han hyung telefonszáma már meg is volt. Félve de betárcsáztam a telefonba.

Min-ho szemszöge:

Hannie karjaiban pihentem és valami filmet néztünk. Nem nagyon tudtam figyelni, mert titkon eléggé aggódtam Lixie-ért. Csörgött Jisung telefonja. Egy ismeretlen szám. Felvette ás kihangosította.

Igen?

Szia, Hwang Hyunjin vagyok. Meg tudod adni nekem Min-ho számát?

Itt van mellettem, mit akarsz tőle?

Beszélnem kéne vele.

Hujuj barátom azt nagyon megjárnád.

Kérlek, Felix-ről van szó.

Megijedtem, mi történhetett Lixie-vel. Intettem Jisung-nak, hogy oké beszélek vele. A kezembe adta a telefont.

Szia, itt Min-ho, mi történt Lixie-vel?

Történt egy kis baj. Én nem akartam őt bántani esküszöm, de átjött Baekhyun hyung, aki nekem is simán golyót ereszt a fejembe és kicsit kiakadt Yongbokra.

Yongbok? Ő kérte meg, hogy így hívd?

Igen. Baj?

Nem semmi, folytasd!

Szóval írtam valamit Yongboknak telefonon és Baeokhyun hyung meg akarta nézni, hogy kinek hiányzik az öcséd, de Felix inkább összetörte a saját telefonját, minthogy eláruljon engem, hát Baekhyun hyung pedig jól megverte és én is kétszer megütöttem, de nem akartam esküszöm, de Baekhyun hyung-nak gyanús lett volna... Aztán felküldtem Felix-et az emeletre, de mikor 5 perccel később utána mentem már nem volt ott. Kimászott az ablakon. Kérlek segítsd megkeresni és tudom, hogy szét fogod rúgni a tökeimet, nem érdekel, de akkor is aggódom az öcsédért.

Ó, baszodj meg Hwang Hyunjin, átküldöm, hogy hova gyere. 

Leraktam.

– Esküszöm, ha meglátom a Hwang gyereket kinyírom.

~

Hyunjin megjött, Hannie-val kimentünk a ház elé én odasiettem a fiúhoz és jól tökön rúgtam. Hyunjin összesett.

– Ezt megérdemelted haver. – sétált el mellette Jisung.

– Tudom.

Mindhárman beszálltunk a kocsiba, Han vezetett én mellette, Hyunjin hátul. Elmentünk először hozzánk, ott apámmal vagy anyámmal nem foglalkozva néztem körül mindenhol, de nem találtam Lixie-t sehol.

– Mit keresel taknyos kölyök. – kérdezte apám a szobánk ajtófélfájának dőlve.

– Lixie-t, nem jött haza?

– Nem.

– Rendben köszi apuuu.

Rühellem ezt az embert, de ez az elvárt és nincs kedvem egy kéztörést is összeszedni.

– Lixie nincs itt. – ültem vissza a kocsiba.

– Hova menünk, akkor most?

– Vigyetek el az utca végéig, s ott várjatok meg!

– Rendben babám.

Kiszálltam az autóból, adtam egy puszit Jisungnak, majd befutottam az erdőbe. Még kisebb korunkban találtunk Lixie-vel egy fát itt és az évek során köré építettünk egy kis házikót. Oda szoktunk elvonulni, ha nem akarunk senkivel se beszélni. Ez a mi kis titkunk, soha sem fogom megmutatni senkinek, még Jisung-nak sem.

Felmásztam a létrán és megláttam őt hátulról, a földön feküdt.