Csak egy szívesség volt / Hyunlix /

11

Min-ho az ágyamon ül és sír. Aggódva foglalok helyet vele szemben.

---------------------------------------------------------------------------------------------

– Min?

– Jisung szakított velem.

– Jézus Min, de miért?

– Mert azt hiszi megcsaltam.

– De hát te sosem tennél ilyet.

– A buliban rám szállt egy kurva, akivel nagyon rég kavartam és Jis-nek meg a csaj haverjai bemesélték, megcsalom és mutattak olyan képet, amin csókolózom azzal a csajjal.

– Jisung pedig elhitte...

– Pontosan. Kirángatott Chan hyung házából leüvöltötte a fejem, szakított és hazament. Azóta próbáltam elérni, de letiltott.

– Miért nem mész el hozzá?

– Én is szobafogságba vagyok.

– Ó, bazdmeg, nem érdekel, elviszem a balhét, de most indulj, egymásnak vagytok teremtve, az a kurva ezt nem baszhatja el.

– Lix, nem jó ötl...

– Lee Min-ho azonnal elindulsz Han Jisung házához!

Min kimászott az ablakon és már itt sem volt. Én közben kikerestem Jisung hyung számát és felhívtam.

Mit akarsz? – szólalt meg nemsokára a fiú szipogva.

Adj Min-ho-nak 2 percet kérlek.

Idejön?! Elfelejtheti.

­Kérlek Jisung hyung, csak 2 percig hallgasd meg akár stopperrel is mérheted, tudom, hogy néha mennyire megüthető fajta, de esküszöm neked, hogy hűséges, kérlek az én kedvemért.

Remélem hoz nekem kaját.

Én nem fogok neki szólni, de szerintem fog. Köszönöm Jisung hyung. – letettem.

Min-ho szemszöge

Rohantam a buszhoz, tömegközlekedéssel Jis háza egy órára van. Most viszont sokkkal többnek tűnt. Mikor megérkeztem az anyja kinn állt az ajtó előtt egy seprűvel, na azt nekem szánta.

– Takarodj innen Lee Min-ho, te utolsó féreg! – ordibált rám.

– Asszonyom kérem, csak 2 perc.

– Menj el Min-ho!

– Engedd fel anya kérlek, 2 perc után kidobom. – hajolt ki Jisung az ablakán.

Feljutottam. A fiú beengedett, majd leült az ágya legtávolabbi sarkába.

– Tényleg két perceg van, és Lixie miatt vagy itt értetted? – bólintottam.

– Oké, szóval, öm... Hoztam neked kaját. – icipici mosoly jelent meg a fiú szája szélén, elvette a zacskót és belenézett.

– Ebből mi az enyém?

– Amit meg bírsz enni.

– Na kezdjed. – mondta, már teli szájjal.

– Szóval Jisung én nem csallak meg. Hwa-young, az a lány, akit a képen láttál. Én tényleg kavartam vele, azelőtt mielőtt össze jöttünk. Azért, mert nem akartam elfogadni, hogy nekem egy fiú tetszik. Féltem apámtól és anyámtól, hogy mit fognak szólni és hitegettem magam, igazából nem tetszel és hogy ez csak egy tini hülyeség, de be kellett látnom, hogy nem. Hwa-young-nak megmondtam, hogy vége és hogy köztünk ez nem működik és utána soha többet nem értem hozzá és csak akkor beszéltem vele, ha muszáj volt. Nekem is megvan ez a kép, de a dátuma a lényeg. – megmutattam Jis-nek. – Kérlek Jis én tényleg téged szeretlek. Elszöktem otthonról csak azért, hogy talán tudjak veled beszélni egy kicsit, ezt soha senkiért nem tenném meg. Nagyon fontos vagy a számomra Han Jisung. És fogalmam sincs, hogy miért baszogattak ezzel most. Nem hinném, hogy Hwa-young még mindig haragudna. Megbocsájtasz nekem Jisung? Amiért ezt nem mondtam el neked és ezért össze törtem a szíved. – Jisung lerakta a kaját és idemászott hozzám, az ölembe bújt és elkezdett sírni. – Szeretlek Jis, mindennél jobban.

– Én is téged Min-ho én is téged és nem akarok veled szakítani, csak nagyon megijedtem, hogy nem vagyok elég neked és ezért kavarsz mással.

A fiú elmagyarázta az anyjának a történteket, elbúcsúztunk és én rohantam haza. 

~

Hm... túl sok esemény ilyen kis időn belül. Alig ismerhettétek meg történetünk szereplőit máris ennyi szörnyűség. De ha leírnék minden napot sosem jutnánk el oda, ahova mindenki akar. Szóval ugorjunk egyet előre. 2024. 07. 09. Igen, igen eltelt 2 hónap. Min-ho valahogy nem bukott le a kiszökésével, a sulinak vége egy kis időre, de a tanulásnak nem. Felix minden héten kedden és csütörtökön ott van a Hwang házban és próbál észt verni szerelme fejébe. Ó, ezt el is felejtettem, Felix beleszeretett Hyunjin-ba, néha elmennek ide oda ketten, de ha valaki megkérdezné a szőke főszereplőnket, hogy szerinte a fekete hajú mit érez iránta, csak kiröhögne és annyit mondana, hogy semmit. Seungmin és Chan mára már egypárt alkotnak. A fiú sikeresen barátokra talált Felix, Jeong-in, Min-ho és Jisung személyében. Felix a történetünk elejei események óta tiszta, ez az egyik leghosszabb. Mit szólnátok, ha folytatnám? ... Ugye? Szerintem is jó ötlet.

2024. 07. 09. kedd

– Lixie kellj fel! – lökdösött meg az ikrem.

– Hagyjál már aludni.

– Nem lehet, Hyunjin itt áll az ajtóba. Így jár az, aki hajnalokba menően olvas.

– Nem is olvastam olyan sokáig. – nyűglődtem. – Várj itt van Hyunjin?! – felültem és az ajtó felé pillantottam, ahol a félfának támaszkodva állt az említett személy és mosolygott.

A nyárias hidegre való tekintettel Egy szürke baggy hosszú nadrág sima fekete rövidujjú fekete bőrdzseki, amit a kezében tartott, haját felkötötte, két tincset viszont szabadon hagyott. Fején még volt egy Versace napszemüveg, nyakában a fehér fejhallgatója, illetve ujjain néhány gyűrű foglalt helyet. Cipőnek, pedig valószínűleg a fekete Nike-ját vette fel, de csak tipp, hiszen az kinn van az előszobában.  

– Szia Hyunjin! – mosolyogtam rá.

– Tudod milyen nap van?

– Öm...

– Segítek, kedd.

– Kedd?? Baszki, bocsi Hyunjin.

– Ne szórakozz semmi baj, anyáéknak azt mondtam, hogy nálad vagy valami kávézóban tanulunk. Ha kicsit magadhoz tértél kitalálhatjuk, hogy hova akarunk menni, mert tanulni biztos, hogy nem fogok.

– Oksi, de most tényleg megpróbálok magamhoz térni. – Min-ho kiment, de Hyunjin benn maradt. – Azt is végig szeretnéd nézni, ahogy felöltözöm?

– Igen, igen, tervbe van. – mosolyogva elhelyezkedett az ágyamon mint, aki filmet készül nézni.

– Na ne szórakozzál, menjél szépen ki. – megfogtam az egyik NAGYON izmos karját és megpróbáltam kihúzni az ágyamból, de természetesen sokkal erősebb volt nálam, szóval nem ment. – Jól van maradjál. – röhögtem, majd a ruhámat megfogva bezárkóztam a fürdőbe.

Nem vittem túlzásba, egy fekete baggy rövidujjú, ugyanolyan színű melegítő nadrág és pulcsi. Egy enyhe smink, csak a látszat kedvéért és készen is lennénk. Mikor kiléptem Hyunjin még mindig ugyanott feküdt.

– Boxert vettél fel? – kérdezte.

– Igen anyuci vettem. – nevettem, erre ő is elmosolyodott.

– Együnk a plázában, meghívlak.

– Köszönöm.

Az előszobában előkerestem a megint csak fekete cipőm, úgy nézek ki, mint aki temetésre megy. Hyunjin pedig felvette azt a cipőjét, amire tippeltem. Beültünk a kocsiba és megindultunk az úticélunk felé.