Ha leszáll az éj

Zafírkék támogatás

Az öt diák ismételten megjelent az annyira nem várt helyszínen. Madison, amint megérkezett, kicsúszott alóla a lába, így a fenekén landolva találta magát az új terepen.

– Jól vagy? – kérdezte Alex, majd a kezét nyújtotta a földön ülő lánynak, aki a gesztust egy hálás mosollyal fogadta, a fiú pedig felsegítette.

– Ez határozottan nem egy erdő – szólalt meg Lucas elvékonyított hangon, miután körbenézett a helyen.

Egy végeláthatatlan homokos, leginkább sivatagnak kinéző helyre érkeztek meg. Néhány homokbuckán kívül semmit sem láttak a környéken. Mindent homok borított, a szél pedig enyhén fújt, ami még azt a kevés kilátásukat is leszűkítette, amit alapesetben láthattak volna maguk körül. Ráadásul ismét éjszaka volt, így továbbra is csak a csillagok világítottak nekik. Azt sem tudták, merre induljanak, kétségbeesetten nézelődtek, hátha valamit mégis meglátnak, ami a segítségükre lehet, de ezúttal nem volt szerencséjük.

Miután némileg lehiggadtak, végignéztek magukon, így hamar rájöttek, hogy ugyanaz a ruha van rajtuk, mint az első alkalommal.

– Úgy néz ki, a helyszínt leszámítva minden más stimmel – állapította meg Eddie.

– Nem minden. Most Lucas nyakában van a kulcs. És nem zöld, hanem kék – vette észre Alex a változást. – Kiemeli a szemed színét... így totál mellesleg. Csak egy észrevétel.

– A tiédet is kiemelné, ha rád tudnám varázsolni, de ez nem igazán akar lejönni – magyarázta Lucas, miközben rájött, hogy nem szabadulhat a nyaklánctól.

– Ott a tábla, először olvassuk el, mi a mai menü. Ráérünk utána tervezgetni – mutatott az említett tárgyra Eddie, megszakítva ezzel a két fiú furcsa flörtölését, amit ő már megszokott, de a lányok számára új volt.

– Üdv újra itt! Ezúttal, mint azt már észrevehettétek, a helyszín változott, de a feladat itt is ugyanaz. Meg kell találnotok a koponyát, mielőtt feljönne a nap. Ennek teljesítéséhez most is egy jó barátom lesz segítségetekre. Az amissa animáim továbbra is akadályozó tényezők lehetnek utatok során. Sok sikert a feladathoz!

– Sok sikert az anyádnak kellett volna kívánni, mielőtt világra hozott! – morogta ingerülten Lucas, kezeit ökölbe szorítva.

– Azt sajnos nem tudjuk, hogy ez megint egy sárkány lesz-e, vagy valami egészen más – magyarázta Alex egy reszketeg sóhaj kíséretében.

Mindegyikük félt, nem tudták, merre kellene indulniuk. Semmi sem szolgált nekik útmutatásul, hiába forgolódtak össze-vissza, csak a homokos sík terep terült el mindenfelé, amerre csak elláttak.

– Induljunk el a legközelebbi bucka felé. Az tűnik a legbiztonságosabb megoldásnak – tette hozzá bizonytalanul Eddie.

Nem telt sok időbe, mire megérkeztek a kijelölt célhoz. Találtak egy ajtót a bucka oldalán, ami bánatukra zárva volt. Éppen nekiláttak volna valami kulcs keresésének, de ekkor Alex nemes egyszerűséggel berúgta a talált ajtót.

– Nem álltam sorba, mikor a türelmet osztogatták – Alex vállát megvonva adott magyarázatot a meglepett társainak.

– Ez szexis volt – csúszott ki Madison száján, amitől pír kúszott az arcára. Alex zavartan nézett rá, de úgy döntött, jobb lesz mindenkinek, ha erre nem próbál meg válaszolni.

Az ajtó túloldalán lefelé vezetett egy kis lépcső, de túl sötét volt ahhoz, hogy láthassák, van-e bent valami. Alex megindult volna lefelé, de Lucas elkapta a karját, ezzel megállítva őt.