Ha leszáll az éj

Érdekes álom... vagy talán mégsem?

A világ hirtelen eltűnt körülöttük, ők pedig az ágyaikban ébredtek. Megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy mégiscsak egy álom volt. Azonban a kíváncsiság mégsem hagyta nyugodni őket, így történhetett meg az, hogy az egyik szünetben ismét a könyvtárban kötöttek ki. Mindegyikük a titokzatos könyv keresésére indult, de egymás társaságára nem számítottak. Meglepetten néztek egymásra, mikor összetalálkoztak.

– Hát ti meg mit kerestek itt? – kérdezte zavartan Madison.

– Csak tanulni jöttem – hazudta Lucas, de természetesen senki sem hitt neki.

– A könyv miatt jöttetek ide? – kérdezte bizonytalanul Emma.

– Milyen könyv? És mit akarnék vele kezdeni? – színlelt értetlenséget Eddie.

– Az álom miatt – szólalt meg Alex is, aki megunta a többiek szánalmas magyarázkodását.

– Szóval ti is egy gonosz erdőről, illetlen helyekre nyúlkáló fákról, meg valami zöld sárkányról és fekete csontvázakról álmodtatok? – sorolta fel az álma csodás szereplőit Eddie. Társai döbbenten néztek rá.

– Akkor mégsem álom volt – motyogta maga elé meredve Emma.

– Nézzük meg azt a könyvet, én azt mondom – javasolta Lucas.

A könyvet hamar megtalálták, hiszen ugyanott volt, ahol legutóbb rábukkantak. A lakat azonban eltűnt róla, így egyszerűen ki tudták nyitni. Szinte ugyanúgy nézett ki, mint addig, azt az egy apróságot leszámítva, hogy belekerült egy új oldal.

– Mi a fene? – bámult kikerekedett szemekkel Eddie a lapra.

– Primus Mundus: Perniciosius Silva – olvasta fel az oldalon lévő címet Alex. Összeráncolt szemöldökkel nézte a lapot, így társai azonnal aggódni kezdtek.

– Ez már megint mi a fenét jelent? Miért nem tud olyan nyelven magyarázni, amit mi is megértünk? – háborgott Eddie. A többiek kérdő tekintettel pillantottak az egyetlen személy felé, aki értett latinul.

– Első világ: A pusztító erdő – fordította le a címet Alex.

Az oldalon ott volt egy rajz a sárkányról, a csontvázakról és magáról az erdőről, illetve a koponyáról, amit nagy nehézségek árán sikerült megtalálniuk. A társaság kezdett egyre feszültebb lenni, nem értették, mi is történik körülöttük. Próbáltak rájönni, mivel állnak szemben, de sehogy sem tudták kitalálni, miért pont velük kezdett el szórakozni egy boszorkány, amelynek addig a létezésében sem hittek.

– Hát az biztos, hogy pusztulat volt – jegyezte meg Lucas szemforgatva.

– Várjunk... mit jelent az, hogy első világ? – kérdezte félve Emma.

– Azt, hogy a szopatásunk itt még nem ért véget. Hány lap van ebben a rothadékos könyvben? – kérdezte Eddie egy frusztrált sóhajjal.

Ahogy egyre több információt tudtak meg a könyvről, a világokról és minden egyéb ehhez kapcsolódó dologról, annál jobban féltek attól, hogy mi fog velük történni. Mérgesek voltak, tanácstalanok, de leginkább tehetetlenek. Fogalmuk sem volt, hogyan vethetnének véget ennek az őrületnek.

– Lássuk csak... van az első lap azzal a csodás átok dumával, ami eddig is benne volt, van ez, meg még négy oldal ezeken kívül – állapította meg Madison.

– Tehát még négy világ vár ránk. Jelentsen ez bármit is – dolgozta fel az információkat Lucas.

– Szerintetek milyen lesz a következő? Vagy ugyanúgy az az erdő lesz, csak nehezebb lesz megszerezni a koponyát? – elmélkedett Emma.