Ha leszáll az éj

Egy kis görkorizás mindent megold

Reggel a társaság nem frissen és üdén, de legalább fáradtan és megviselten kelhetett fel, hiszen túlélték a harmadik próbát is. Még mindig érezték a forróságot, habár már nem tűzhányók körül rohangáltak. Ahogyan az már rituálévá vált számukra, ismételten a könyvtárban töltötték az első szünetet, hogy ellenőrizhessék a könyvet.

– Itt is van. Gehenna Mundus. Az meg mi a fenét jelent? – kérdezte Eddie fejét vakarva, mikor meglátta a vulkán képe mellett a szöveget.

– Pokoli világ – adott választ a kérdésre Alex.

– Találó név – értett egyet a boszi névválasztásával Lucas.

– Vajon mi lehet a következő? – motyogta Emma, de gondolatai már elkalandoztak. Meg akarta fejteni, mi várhat még rájuk.

– Azt majd éjszaka tudjuk meg. Addig viszont nem ártana egy kis szórakozás – szólalt meg végül Madison is. Egy hatalmas vigyorral nézett a többiekre, akiknek ez nem igazán tetszett.

– Mit találtál már ki? – kérdezte egy fájdalmas sóhajjal Lucas. Annyira már ismerte a lányt, hogy tudja, ha ennyire jó kedvében van, az nekik nem jelenthet jót.

– Menjünk el tanítás után görkorizni – jelentette ki büszkén fantasztikusnak vélt ötletét.

– Én benne vagyok. Kiskorom óta imádok görkorizni – lelkesedett Eddie, amin Madison kuncogni kezdett. Lucas és Emma is rábólintott, Alex viszont hallani sem akart róla.

– Biztos, hogy nem megyek – morogta Alex a tőle várható flegmasággal.

– Ugyan már, jó buli lesz, majd meglátod – győzködte Madison, amire a fiú végül beadta a derekát. Semmi kedve nem volt veszekedni, így inkább beleegyezett a dologba.

Az ebédszünetben Madison eldöntötte, hogy megpróbál beszélni Emmával. Reménykedett benne, hogy legjobb barátnője egyszer megbocsát neki. Hiányzott az életéből a mindig életvidám, energikus lány.

– Emma, beszélnünk kell! – kiáltott a lánynak, mikor végre megpillantotta az udvaron. Egy padon ült egyedül, és zenét hallgatott.

– Miről van szó? – kérdezte Emma, és komoly tekintettel nézett az előtte álló lányra. Madison egy nagy sóhaj kíséretében ült le vele szemben a padra.

– Tudom, hogy pocsék barát voltam, és megértem, hogy dühös vagy rám. De soha nem akartalak bántani. Nem akartam elvenni tőled a barátodat. Nem is az esetem, tudod nagyon jól, hogy Alex tetszik már kilencedik óta. Nem tudom, mi történt aznap este, nem is emlékszem rá, de azzal tisztában vagyok, hogy óriási hibát követtem el. Remélem egyszer majd újra bízni tudsz bennem, mert rettentően hiányzol – zárta le a bocsánatkérő beszédét Madison, majd elindult az iskola bejárata felé, de Emma a csuklójánál fogva maradásra késztette, és ő is feltápászkodott a padról.

– Én is sajnálom. Tudhattam volna, hogy te nem tennél velem ilyet szándékosan, de nem voltam hajlandó meghallgatni téged. Azóta megtudtam, hogy sok más lánnyal is ugyanezt művelte, amíg együtt voltunk. Valamit tett az italukba a bulikban, hogy aztán kihasználhassa őket. Valószínűleg veled is ezt tette. El sem tudom képzelni, mit érezhettél. Nagyon sajnálom, hogy nem hallgattam rád, mikor te már az elején megmondtad, hogy nem megbízható a srác. Igazad volt – tette hozzá az utolsó mondatot elcsukló hangon. Könnybe lábadt szemekkel nézett Madisonra, aki ezt látva azonnal magához ölelte.

– Most már minden rendben van, senki sem állhat közénk újra – nyugtatta legjobb barátnőjét.

A tanítás után a megbeszéltek szerint találkozott a csapat az iskola előtt. Azt tervezték, hogy onnan indulnak, és tesznek egy nagy kört körülötte. Az épület hatalmas volt, így az út sem volt annyira rövid, aminek Alex egy cseppet sem örült. Az iskola körül nem volt sűrű a forgalom, az utcák mindkét oldalán fák sorakoztak, amik hűvös árnyékot adtak a tűző napon is. Eddie és Madison nagyon izgatottak voltak, alig várták, hogy megmutathassák a többieknek ezt a csodálatos sportot.