Ha leszáll az éj

Rubinvörös megbocsátás

– És ismételten itt vagyunk, csodálatos – jelentette ki Eddie egy nagy sóhajjal.

– Nem tudom, mikor sikerült elaludnom, de ezek szerint valahogyan megtörtént – motyogta Emma, miközben körbefordult, hogy szétnézhessen a helyen. – Most nálam van a nyaklánc.

– Vörös. Passzol a világhoz, vagy mi a tököm ez. Az egyetlen probléma, hogy most nincs itt az a tábla, szóval nem tudni, mit kellene csinálnunk – állapította meg éles elmével Eddie.

– Gondolom azt, amit eddig is. Megfejteni a rejtvényt, aztán megszerezni a koponyát – forgatta szemét Alex társa nem éppen gyors észjárásán.

Újra megérkeztek az elátkozott könyv világába. Ezúttal azonban semmilyen segítséget nem kaptak, ami némileg megrémisztette őket. Csak, hogy a boszi tetézze a dolgokat, a hely egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő. A talaj hamu volt, az eget pedig koromfeketére festették a sűrű füstfelhők. Az orrukig sem láttak, csak a körülöttük lévő néhány vulkánból kitörő láva szolgáltatott nekik némi fényt. A helyet robbanásokhoz hasonlító hangok tették még félelmetesebbé, amik szintén a tűzhányókból származtak. Hatalmas volt a hőség, amit rövid időn belül a társaság is érezni kezdett. A környéken semmi mást nem láttak a vulkánokon kívül.

– Üdv a pokolban! – kiáltotta Eddie. A társai csak a fejüket rázták a bolondozásán.

– Na és most mihez kezdünk? – kérdezte Lucas széttárt karokkal.

– Alkalmazzuk az eddigi taktikánkat. Elindulunk valamerre, aztán egyszer csak rábukkanunk arra a koponyára – vetette fel ötletét Emma.

– Mást nem is nagyon tudnánk csinálni. Nincs itt semmi azokon a kibaszott ijesztő, hatalmas lávaköpködőkön  kívül – értett egyet a lánnyal Eddie.

– Akkor először meg kellene találnunk a rejtvényt, kiokoskodni, hogy mit jelent, aztán felkutatni azt a szart, és már itt sem vagyunk – egyszerűsítette le a feladatot Madison.

Végül elindultak az egyik irányba – maguk sem tudták, merre –, és reménykedtek abban, hogy hamar rátalálnak a feladványra.

– Igazán romantikus hely – jegyezte meg Lucas cinikusan.

– Végül is, forró itt a hangulat – nevetett fel Eddie a saját béna viccén.

– Már, ha romantikánál tartunk – vett mély levegőt Madison – kibe vagytok jelenleg belebolondulva?

– Senkibe. Egy időre nekem elég volt a kapcsolatokból – válaszolta szemforgatva Lucas.

– Miért? – kérdezte összevont szemöldökkel Emma.

– A barátnőm, akiért odáig voltam, megcsalt mindenkivel, akivel csak tudott.

– Sajnálom, ezt nem is tudtam. Fel a fejjel, te sokkal jobbat érdemelsz – lépett mellé Emma, és támogatóan átkarolta a fiú derekát, amiért ő egy hálás mosollyal pillantott rá.

– Na és neked tetszik valaki? – érdeklődött Lucas, miközben átkarolta a lány vállát, és így sétáltak tovább.

– Hasonlóan jártam én is. Csak az én barátom a legjobb barátnőmmel csalt meg – válaszolta egy keserű mosollyal, Madisonra pillantva közben, aki már megbánta, hogy feltette ezt a kérdést.

– Már ezerszer bocsánatot kértem, de te meg sem hallod. Részeg voltam, azt sem tudtam, hol vagyok. Az a görény meg kihasználta ezt – vágott vissza Madison. Kezdett dühös lenni.

Emma erre már nem válaszolt, csak csendben haladt tovább Lucas mellett. Az utolsó mondata járt a fejében. Kihasználta őt. Így még nem is gondolt erre korábban, ami miatt bűntudata támadt. Bele sem gondolt abba, hogy ezt ő hogyan élte meg.