Gondoltál már...?

...Éjszaka...

...Nem bírsz aludni...

Pontosabban nem mersz.
Mert egy egész univerzumnyi gondolatod van arról...

Hogyan fogsz talán örökre elaludni.

~

Ezernyi mód jut eszedbe, mikor érzed, hogy tüdőd összeszorul, ereidben pumpál a vér és a szíved a torkodban dobog...

Félsz elaludni.

~

De miért kapcsol be ez a vészjelző? Mire figyelmeztet az agyad ilyenkor?

Talán arra, hogy túlságosan korlátozva vagy a saját gondolataidtól, majd ezt felhasználva ellened a rabjává változtat, leláncol, és mikor segítségért kiáltasz, értetlen és lenéző szempárokkal találkozol, majd ugyanazokat a szavakat hallva visszaballagsz saját neveddel ellátott celládba...

"Csak beképzeled".
...Beképzelem...
"És ha nem?"

Jön a mentő kérdés.

A kérdés amellyel el tudod tusolni saját felelősséged, melyről nem akarsz tudomást venni az ügyben, amit már amúgyis lezártnak tekintesz önmagadban.

~

Félsz elaludni...
Ez a mechanizmus nap mint nap, hetek, hónapok, évek elteltével sem áll le egy pillanatra sem.
...

Ha leállna, még talán megjavulna a gépezet.

Egy pillanatra sem szabad abbahagyni.
Működésben kell tartani.

~

Mert az agyad ellened dolgozik!

Az összes racionális gondolatod és az érzékelés ellen, amelyek egyre jobban tompulnak, míg a végén bele nem törődsz...

Hogy csak beképzeled.

Megint...
Megint, meging és megint és megint, egészen addig, amíg a sírba nem visz...

Mert nem tudsz aludni. Az irányítás már nem a te kezedben van.

Régóta...

Nagyon régóta.