...Nem bírsz aludni...
Pontosabban nem mersz.
Mert egy egész univerzumnyi gondolatod van arról...Hogyan fogsz talán örökre elaludni.
~
Ezernyi mód jut eszedbe, mikor érzed, hogy tüdőd összeszorul, ereidben pumpál a vér és a szíved a torkodban dobog...
Félsz elaludni.
~
De miért kapcsol be ez a vészjelző? Mire figyelmeztet az agyad ilyenkor?
Talán arra, hogy túlságosan korlátozva vagy a saját gondolataidtól, majd ezt felhasználva ellened a rabjává változtat, leláncol, és mikor segítségért kiáltasz, értetlen és lenéző szempárokkal találkozol, majd ugyanazokat a szavakat hallva visszaballagsz saját neveddel ellátott celládba...
"Csak beképzeled".
...Beképzelem...
"És ha nem?"Jön a mentő kérdés.
A kérdés amellyel el tudod tusolni saját felelősséged, melyről nem akarsz tudomást venni az ügyben, amit már amúgyis lezártnak tekintesz önmagadban.
~
Félsz elaludni...
Ez a mechanizmus nap mint nap, hetek, hónapok, évek elteltével sem áll le egy pillanatra sem.
...Ha leállna, még talán megjavulna a gépezet.
Egy pillanatra sem szabad abbahagyni.
Működésben kell tartani.
~Mert az agyad ellened dolgozik!
Az összes racionális gondolatod és az érzékelés ellen, amelyek egyre jobban tompulnak, míg a végén bele nem törődsz...
Hogy csak beképzeled.
Megint...
Megint, meging és megint és megint, egészen addig, amíg a sírba nem visz...Mert nem tudsz aludni. Az irányítás már nem a te kezedben van.
Régóta...
Nagyon régóta.
YOU ARE READING
Gondoltál már...?
RandomGondolkodj egy kicsit, kérlek... és megnyílik előtted a világ!