Thor lánya: Kezdetek

Végre

Éppen Danivel sétálgatunk a parkba.

-Hé mi az? -mutattam az égre, ahonnan valami fényes dolog zuhant le. 

-Nem tudom, gyere! -fogta meg a kezem és a fény felé mentünk. A fény a városháza előtt szállt le. Már ott állt apa, Sif, Valkyrie és Kennedyék. 

-Mi ez? -kérdezte Willow, amikor mi is oda értünk. 

-Nem tudjuk! -mondta Valkyrie, de ekkor valamiféle portál nyílt ki és megjelent egy fehér ruhás, barna hajú lány. Hát ez..

-Jane? -ment oda apa hozzá és megcsókolták egymást.

-Szia anya! -léptem oda én is egy kicsit félve.

-Thani? -nézett rám anya, majd a kezével megérintette az arcomat, majd megölelt. Majd apa is átölelt minket. Végre megtapasztaltam, hogy milyen egy családi ölelés. -Anya, ő itt a barátom Daniel Ford.

-Daniel, de jó téged újra látni. Mikor utoljára láttalak még csak 11 éves voltál. Jaj, de nagy lettél. -ölelte meg anya Danit, majd Kennedyéket is. Mindenki nagyon örült neki.

-Miért nem mondtad, hogy ismered anyukámat? -kérdeztem Danitől, már amikor hazafelé sétáltunk. 

-Nem tudom, nem akartam, hogy még jobban szomorú legyél. De most már itt van és itt is marad veled. 

-Ahogy te is! Holnap találkozunk Dani, szeretlek! -csókoltam meg, majd bementem a házba. Letusoltam, majd pizsamában le szerettem volna menni a nappaliba, de meghallottam, hogy anya és apa beszélgetnek, nem szerettem volna megzavarni, úgyhogy leültem a lépcsőn és onnan hallgattam őket.

-Miért nem mondtad el, hogy van egy lányunk? -kérdezte apa.

-Nagyon féltem, megszakadt a kapcsolatunk és amikor újra beléptél az életembe, akkor már késő volt. 

-Nem kellett volna, hogy félj. Én nagyon szeretem Thanit, ahogyan téged is. 

-Most már tudom, hogy el kellett volna mondanom, akkor Thaninak nem kellett volna árvaházban laknia. Jaj szegény kislányom....

-Ne aggódj, Thani nagyon okos lány. Nagyon szeret minket. Ebben soha ne kételkedj. Örülök, hogy visszajöttél. Szeretlek Jane!

-Én is szeretlek Thor! -mondta anya és megcsókolták egymást. Felmentem a szobámba és boldogan feküdtem le. 

Fúha mi történt velem itt 2 év alatt. Még bele gondolni is ijesztő, de most már minden rendben lesz. Nem kell aggódnom tovább semmi miatt. Végre biztonságban vagyok. És szerető családra leltem és csak ez számít.