Thor lánya: Kezdetek

Az első baj

Reggel korán ébredtem. Lementem, de senki nem volt sehol. Egyszer csak, Thor jött be. Felvett és elvitt a városházához, mindezt úgy, hogy pizsamában voltam. Bent a nagyteremben már sokan állatak: Valkyrie, Sif, Daniel, Korg, Astrid (Heimdall fia).

-Mi történik itt? -kérdeztem zavarodottan.

-Ránk támadtak, te kellesz nekik. -mondta Valkyrie.

-Szóval, el kell téged rejtenünk, de előbb ő itt Korg. -mutatott Thor egy nagy kőemberre.

-Ő itt Astrid, Heimdall fia. -mutatott Sif egy néger fiúra.

-Oké, de most mennünk kell. Daniel, te vidd el Thanit egy biztos helyre. -mondta Valkyrie.

Daniel felvett és elkezdett villám sebességgel futni és mászni fel az épületekre. Végül Új Asgard legmagasabb épületére vitt fel. Fent larakott.

-Most mi lesz velem, mit akarnak tőlem. -kérdeztem aggódva.

-A családod miatt keresnek. Az apád a mennydörgés istene. Az anyád pedig félisten. Úgyhogy meg van rá az okuk. Mellesleg neked is lehet erőd és lehet, hogy te is félisten vagy. Sőt benned van egy nagyon erős képesség.

-Miféle képesség? -kérdeztem.

-Azt pontosan nem tudom, de az biztos, hogy fontos vagy nekik. -mondta.
-Ki vezeti a támadást? -kérdeztem.

Nem mondott rá semmit, csak a fejét rázta, hogy nem tudja. Fentről néztük az eseményeket, egyszerűen fantasztikusak voltak. Csakhogy egyszer csak azt éreztem, hogy valaki néz minket, Megfordultam és magam mögött láttam egy fekete kapucnis, maszkos embert.

-Thani Foster, örülök, hogy megismerhetem, a nevem Lélekgyilkos. -nyújtotta felém a kezét.

-Én nagyon nem örülök, hogy megismerhetlek. Bármi is kell, nem fogod megkapni. Hagy minket békén. -jelentettem ki dühösen.

-Sosem kapod meg! -jelentette ki Daniel.

Ezek voltak az utolsó emlékeim. Amikor felkeltem, nem emlékeztem semmire, nem tudtam, hogy mi történt velem. Amint kinyitottam a szemem Sifet és Valkyriet láttam meg.

-Szólok Thornak, hogy felébredtél. -mondta Valkyrie, majd kisétált a kórházi szobából.

-Sif, mi történt velem? Hol van Lélekgyilkos? Hol van az apám? Daniel, Korg és Astrid? -kérdeztem.

-Thani, annyira örülök, hogy jól vagy, Ne aggódj, mindenki jól van, de.... -és nem fejezte be, mert bejött az apám.

-Apa! -kiáltottam fel örömömben.

-Thani, úgy örülök, hogy jól vagy. -mondta, majd odafutott hozzám és megölelt.

-Mi most magatokra hagyunk titeket. -mondta Sif, majd Valkyrierel kimentek a szobából.

-Mi történt? Igazat szeretném hallani, mindenről. -jelentettem ki.

-Odament hozzád Lélekgyilkos, felvett és elhajított a város másik végére. Ott a zuhanás közben veszíthetted el az eszméletedet. Lélekgyilkos megszökött. -mesélte

-És Love? Azt hittem, ő is szokott veletek harcolni. Ő most hol van? -kérdeztem.

-A mai reggelen Love nem tudta felemelni Mjönlirt, alkalmatlanná vált. Nem akart többé hős lenni. Ezért egy emlékezet törlést is csináltunk neki, így semmire nem emlékszik, adtunk neki új emlékeket. Jelenleg Kaliforniában van.

-Wow, de neked nem hiányzik? -kérdeztem.

-Egy kicsit igen. 12 éves kora óta én neveltem. Sohasem tekintett a családjának, sem engem, sem senkit Asgarban. Soha nem mondta ki, de mindig is éreztette velünk, hogy mi vagyunk a hibásak az apja haláláért.

-Ez nem igaz. Én tudom, hogy ti segíteni szerettetek volna neki. Anya hősként halt meg. Mostmár a Valhallában van a többi hőssel. -mondtam, majd megöleltem apát.

A kórházban mindössze négy napot kellett maradnom. Minden nap meglátogatott valaki. Daniel, Sif, Valkyrie, Astrid, Korg na és persze majdnem minden nap mellettem volt az apám, Thor a mennydörgés istene.