Nézőpontok (Taekook ff.)

Az Elfek Erdeje (Tae)

Hát ez megőrült! Gyomorgörccsel, reszkető lábakkal sétálok az erdő felé. Hatalmas, vörös, megvilágított tábla jelzi, hogy életveszélyes bemenni, a tábla sarkán lévő három számjegyű szám, ami az erdőbe lépéskor eltűnt személyeket jelzi, nem kecsegtet semmi jóval. Kook mégis olyan nyugodtan lépi át a kaput, amit a fák körül karban tartani sem mertek, mintha minderről fogalma sem lenne. Talán nem is tud olvasni.

Az egyetlen fegyverünk a vállán lévő ostor. Nincs nálunk semmi. Szó szerint semmi. Se egy kés, se egy táska, még egy átkozott pohár sincs sehol. Éhen és szomjan fogunk halni. Az erdőben nincs természetes vízforrás, ha nem esik az eső, pocsolyák se lesznek. De én a pocsolyát se szívesen szürcsölném fel, az az igazság..

Nem értem, őt miért nem eszi az ideg. Itt csak úgy felbukkannak majd eltűnnek sosem látott állatok, ezernyi legenda és mendemonda ered az Elfek Erdejéből emberevő szörnyetegekről, kannibál törzsekről, megszálló szellemekről, holtak haragjáról... Bárhol is lennénk, nagyobb biztonságban érezném magam. Talán még egy sötét varázsló otthonában is.. Jó, azért ne túlozzunk.

– Ha ideges vagy, vagy félsz, az összes létező állatot elzavarod, így az erdő kihaltnak és barátságtalannak fog tűnni. Ami csak azt eredményezi, hogy csak méginkább félni fogsz, és még messzebbre űzöd az élővilágot, ami megnyugtathatna. Ne aggódj, az elfek nem járőröznek errefelé, nem várnak a fák lombjai közt arra, hogy amint belép ide valaki, habzó szájjal darabokra szedjék. Van egy territóriumuk, és ha csak tehetik, nem hagyják azt el. Mi nem lépünk a földjükre, így nem születik konfliktus köztem és az elfek között. Ha velem maradsz, vagy legalábbis látsz engem, még bőven biztonságban leszel. Én megkérem majd az elfeket, hogy lépjenek velem kapcsolatba, hagyják el a földjüket, és semleges terepen szeretnék velük tárgyalni a lovaikról.

– Az elfek unikornisokat tenyésztenek, nem lovakat. – Ez tényleg nem járt soha suliba? – És nem fognak neked unikornist adni. Egy unikornis teljesen más, mint egy ló, szerintem kezelni sem fogod tudni!

– Ez így igaz. Legalábbis az, hogy az elfek nem foglalkoznak lovakkal. És az is, hogy egy lovat nem fogok tudni kezelni. Sosem volt lovam. – Rám kacsint, én meg ledermedve állok meg. Mi az, hogy nem volt lova?!

– Két lóval találtalak meg. Nem volt szarvuk, nem voltak színesek, azok lovak voltak.

– A ló menekülőállat. Az unikornisnak négy alfaja van. A víz elemű unikornis menekülőállat, nem jön ki a tengerekből, ha nem muszáj neki, de az elfek egy hatalmas tóban több célra is tenyésztik őket. A szél elemű unikornisok kimondottan védelmezők, a rejtőzködés mesterei. Nekik köszönhetően soha nem fogsz tudni elf földre lépni, hacsak nem hívnak be magukhoz. A föld elemű unikornisok a gyógyítók, az erdők őrzői, lelkei. Őket nem tudják tenyészteni, egy maréknyi áll csupán rendelkezésükre, vészhelyzet esetére. Ha a nemnormális társaid megölik az erdő unikornisát, az erdő elpusztul. Itt tartanak pár csikót, hogy szükség esetén azonnal elvihessék a kérdéses erdőhöz. Ami nekünk kell, az a tűz elemű unikornis. Róluk az elfek úgy hallgatnak, hogy nem is hallhattál róla. Nem jellemző rájuk az, ami a másik háromra. Szinte semmi. Ragadozók. Agresszívek, makacsok, és szinte kezelhetetlenek. Varázserejük felülmúlja a mágusokét, mert nem csak használni, de alakítani is tudják a mágiát, ha arra van szükség. Egy apró csellel felülírjuk a tudatukat. Kapnak egy-egy megszálló démont, ami teljesen elnyomja az unikornisok eredeti ösztöneit és elméjét, átvéve a helyét. Egy démon betörhető. Szelidíthető. És nem fél a haláltól, mint egy állat. Nekem nem az unikornis kell, hanem a teste az unikornisnak. A démon bekebelezi a lelkét, elzárja a külvilágtól, mindaddig, amíg a test haldokolni nem kezd. Ha a test haldoklik, a démon védelmi funkciójával kővé alakul. Vérkővé, ha úgy tetszik. Az unikornis varázserejét a démon egyenes úton a gazdájába közvetíti, ezért én egy tűz elemű unikornis varázserejét fogom tudni birtokolni.