/Kicsit lassan halad/
,,Azért, hogy ne legyek halott, nem maradnék életben, ahogy Te tengeted a napjaidat. "
,,Érezz! Az érzések utat mutatnak. Megváltoznak, ha másik úton kell tovább menned."
,,Az életednek nincs létjogosultsága, mert nem vagy más...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Nem. Nem! NEM, NEM ÉS NEM!!!
Annyiszor láttam már ennek a következményeit! Annyi ártatlan lányon, nőn kellett segítenem, annyi idegent próbáltam meg visszahozni a normális életébe, hazahoztam őket, visszaadtam a családjaiknak. Szétesve. Megalázva. Meggyötörve. Tönkretéve.
Zokogva sikítok, vergődnék is, ha a lény egyetlen mozdulatot is engedne, de se a testem, se a varázserőm, se a hangom nem ér semmit.
Tehetetlenül nézem végig, ahogy Jungkookot megerőszakolják.
Látom az arcán a fájdalmat, a döbbenetet, a beletörődést. Látom, ahogy elhagyja az erő, ahogy egyszerűen összeomlik a sötét varázsló alatt, ahogy megadja magát a gyötrelemnek.
Szörnyűbb, mint hittem. Ha Jungkook így összeomlott, ha őt így megtöri ez, mit tehet egy ilyen szörnyeteg egy törékeny, védtelen nővel?
A legszörnyűbb mégis azok a bicskanyitó szavak, amik elhagyják Yoongi száját.
Üdv az ágyasaim között, Jungkook.
Kaparjátok össze, mert lelkizni nem szeretek?
Kaparjuk össze?!
Magamat se biztos, hogy sikerülni fog. Beigazolódott a megérzésem, hogy nagy baj lesz. Hagytam Kooknak, hogy megnyugtasson, hogy kifárasszon, hogy olyan dolgokat műveljen a testemmel, amiket elképzelni sem tudtam volna. Annyi gyönyört adott, amennyire most szenved.
Ahogy a lény eltűnik innen a pokol bugyraiba, a karjaimba fogom Kook zokogó, reszkető testét.
– Ne gyógyíts. Könyörgöm, ne... – Nyögi ki szerencsétlen nagy nehezen. Nem értem, miért kéri, de tiszteletben tartom.
– Istenem.. Megölöm! Esküszöm, nem szoktam senkit bántani, igyekszem minél kíméletesebb lenni, de ezért kegyetlenül meg fog fizetni! – Morgom tehetetlenül, óvón, vigasztalón ölelgetve Kook alig élő testét. Szerencsére belebújik az ölelésembe, vállamra teszi a fejét, nem retteg minden érintéstől. Ez könnyebbség nekem is, legalább úgy érezhetem, vigasztalni próbálhatom, támogathatom egy kicsit. Még ha ez baromi kevés is. – Tehetek érted bármit?
– Maradj itt velem...
– Itt vagyok. – Szorongatom meg óvatosan a vállait, kicsit közelebb húzva magamhoz. – Itt vagyok, nem megyek sehová. – Apró puszit nyomok a hajába, államat a feje tetejére támasztva biztosítom a támogatásomról.
– Megnézem a sérüléseit. – Áll fel mögülem Jimin is, úgy tűnik, valamennyire összeszedte magát.
– Ha hozzáérsz, megöllek. – Vicsorgok rá túlságosan is agresszíven. Jimin feltartott kezekkel lép hátrébb tőlünk.
– Nem nyúlok hozzá, csak megnézem, oké? Nem fogom bántani, Tae, ismersz. Segítettem már hasonló áldozatok ellátásában.
– Áldozat? – Néz fel Jungkook keserű mosollyal, lesütve a szemeit. – Oh, nem. Én a kiváltó ok vagyok.
