/Karácsonyig szünetel/
,,Azért, hogy ne legyek halott, nem maradnék életben, ahogy Te tengeted a napjaidat. "
,,Érezz! Az érzések utat mutatnak. Megváltoznak, ha másik úton kell tovább menned."
,,Az életednek nincs létjogosultsága, mert nem vagy más...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Meg sem állok azon útvonalig, ahol Tae is közlekedett pár napja. Elrobogunk a templom maradványai mellett, a kormos ösvényt követve, ahogy kihúzták a két tetemet a hamuból. Hamar meg is találom a kellően berohadt, megdézsmált maradványokat. Elmosolyodom, amikor a körülöttük lévő lábnyomokat látom. Nem is gondolná az ember, mennyi élőlény hasznosítja a húst. Mire a medvéről leszállok, a dühöm eloszlik.
Időre van szükségem. Kegyetlenül sajnálom Jacksont. Bezárták, megtörték. Ha úgy reagált erre, mint én, most valószínűleg retteg mindenkitől, aki képes ártani neki. A nyakára hoztam Taehyungot. A legnagyobb félelmét. Ha él még az a Jackson, akiről Taehyung beszélt, a társamnak óriási szerencséje lesz, mert egy napot sem fog éhezni. Ha nem tudja legyőzni a félelmeit, azon lesz, hogy visszamenjen a cuccaiért úgy, hogy Tae ne vegye észre, így Tae halálra fog rémülni a mozgástól maga körül. Ha pedig tényleg megváltoztatta a sötét mágia, meglátjuk, mit kezd egy Fényharcos erősítés nélkül egy ilyen helyzetben. Hogy képes-e arra, hogy megvédje magát, és ha nem képes rá, Jackson tud-e olyan gonosszá válni, mint amilyen jó volt.
Rád bíztam őt, Jackson. Te nemes ember fia. Add meg neki azt, amit én soha nem leszek képes. Te születtél le Neki, nem én. És ha ő tett sebesültté, csak ő képes meggyógyítani is.
Leroskadok az egyik fa tövébe, úgy nézve a két tetemet. A medve magamra hagy, látva a mellkasomban tomboló fájdalmat és az ökleimet szorongató indulatot. Ahelyett, hogy áldozatává válna ezeknek, elmegy vadászni. Bizonyára a zsákmányából majd nekem is jut.
Tizennégy év munkája és barátsága fekszik itt előttem. Porrá égett, hogy megmentsen engem. Megöltem a gyilkosát, hogy a halála ne legyen értelmetlen, és Taehyung nem volt hajlandó engedni, hogy ugyanígy végezzem. Ez a ló volt az életem értelme, a háztetőm az esőben, a takaróm a hidegben, a társam a bajban és a varázslat a lelkemben. A dögszag mögött még érzem az illatát. Nem a ló szagot, hanem magának az állatnak az illatát. Az állatnak nem adtam nevet, hogy azzal élje le az életét, amit az anyja adott neki. A démonnak adtam, aki meghalt vele együtt. Akinek gazdatestet adtam, akinek segítettem megerősödni, akire vigyáztam, akivel szimbiózisban dolgoztunk együtt, és aki végül feláldozta magát értem. Aki megölte magát, hogy a romok között szabadjára engedje azt a gyilkológépet, akit a kezére adtam.
Azt, akit a lovamnak neveztem, kettejük adták. A két lényből egy harmadikká lett, mikor egyesültek. A mágia egészen elképesztő. Most mégis el kell őt engednem, és a gyász egy folyamat. Most van két napom, hogy szinte csak ezzel foglalkozzak. Két napom arra, hogy előkészüljek.
Két napot adtam magamank arra, hogy elég erőt gyűjtsek a következő ló befogadására.
Ideje elbúcsúzni az előzőtől.
Lehunyom a szemem, és elkezdek a hátamhoz simuló fára koncentrálni.
