Sunbeam

💎14. fejezet💎

Igor pov.
Egy orvosi köpenyt lenyúlva osontam be a szobába, ahol Melanie feküdt. A mellkasába kapott egy lövést, szegény még lélegeztetőn volt. Kizárt, hogy még ma beszélni tudjak vele.
- Basszus... - motyogtam. Ekkor hallottam, hogy bejön valaki más, gyorsan felkaptam egy maszkot.
- Igor?
- Nat? - kérdeztem megkönnyebbülten. Melanie pasija volt.
- Mi a francot keresel itt? Már itt az FBI! — mondta komolyan.
- Komolyan Nat? Vladimir eltűnt! Te nem tennéd meg ugyanezt Melanie-ért? - kérdeztem. Az eszméletlen kedvesére nézett, majd újra rám.
- Az acruk javarészt nem látszott a kamerákon, de az egyik felfigyelt valamire. A CIA most próbálja felismerni!
- Oké, kell a kép! - mondtam elgondolkodva. - Köszi! - motyogtam, amikor bejött egy öltönyös.
- Ki maga?
- Én, Dr. White vagyok! Nem egyértelmű?
- Hol az igazolványa?
- Nézze, uram itt dolgozom. Én kezelem a hölgyet és biztosítom, hogy tudom mit csinálok.
- Behatolás a szemtanunál, egy ismer... - már beszélni kezdett a fülesébe, mikor leütöttem egy ágytállal.
- Jobbulást Melanienak! - siettem ki.

Nat pov.
Döbbenten bámultam a leütött csávóra és az ajtóra.
- Vladimir vak. Méghogy ez a fickó nem őrült... - motyogtam és közelebb mentem a szerelmemhez. Csak pár percre jöhettem be ki kell használjam.

Igor pov.
Kirohantam a kocsihoz és beszálltam. Felipe és Thomas már vártak.
- Na?
- Ezt a pasast keressük! - nyomtam a kezébe a papírt.
- Átadtak neked egy fantom képet?
- Nem.
- Akkor hogy...Te loptál az FBI—tól?! - kérdezte kiabálva.
- Higgadj le! A vőlegényemről van szó!
- Én tudom ki ez! - hallatszott a hátsó ülésről, mire hátra fordultunk.
- Mi? - kérdeztük együtt.
- Sí, ismerem. Ez itt Jack Roon, többször ítélték el fegyveres rablásért. A főnöke szép kis summát fizetett nekem tavaly egy láda pisztolyért.
- Negyvenötösökért?
- Igen.
- Ilyennel lőtték meg Melaniet. - mondtam teljesen hátra fordulva.
- A főnöke Steven Johnas egy régi riválisom. Ha jól emlékszem van egy rejtekhelye a Kingston Evenew raktárban. - ahogy ezt végig mondta bekapcsoltam a kocsit, míg Thomas épp bilincset tett volna rá.
- Biztos urak! Igazán? Már egy csapat vagyunk! - mondta kacsintva, mire Thomas rám nézett. Bólintva jeleztem, hogy nem kell visszatennie rá. Rátapostam a gázra és meg se álltunk a város másik végéig.