Ismeretlen Extrákkal II.

6.

"Aphrodité.
A szerelem és a szépség Istennője.
Bár Héphaisztosz vette feleségül, Árész volt a legjelentősebb szerelme."

Hát ez igazán kreatív, Rebeka...
Bár tény és való, adhatott volna ennél rosszabb álnevet is.

...

Itt volt az ideje, hogy valóban elkezdjem rendbe tenni az életemet és összeszedjem magam. Elvesztettem a munkámat. És mivel szerettem volna a kastély falain belül a valódi célomra koncentrálni, a közeljövőben eszem ágában sem volt pultosként Márk mellett ácsorogni. Főleg így, hogy Rebekának köszönhetően vendégként is be tudtam jutni.

Több elbeszélgetésre is behívtak, végül egy kis cuki kávézó mellett döntöttem. Kevesebb felelősség, kevesebb fizu, de nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb légkör. A forgalma meg sem közelíti az előző munkahelyemét, aminek kifejezetten örülök. Ráadásul a munkaidő is eléggé rugalmas, kizárólag hétköznap.
Úgyhogy hamar munkába álltam, mert bizony a pénz még mindig nem a fán terem.

A legszembetűnőbb változás rajtam pedig, hogy levágattam a hajamat. A színe maradt, de a hossza ment. A kávézóban amúgy is eléggé meleg van, a folyton felkötéstől viszont eszméletlen korpás lesz a hajam. Szóval mennie kellett.

Egyik nap a munkából hazafelé menet random bementem egy edzőterembe. Nem is értettem mit keresek ott. A ruhám teljesen alkalmatlan volt bármiféle edzésre, úgyhogy csak gyorsan körbe néztem. A sok kitartó ember közt kedvem és motivációm is támadt eljönni legközelebbi nap, úgyhogy azóta, ha nem is minden nap, de néha feszültség levezetőként bejövök, mégha csak futni is.
Gondolkoztam valami önvédelmi tanfolyamon is, de azért ne essünk túlzásokba. Ez már nagy szó, hogy mozgok valamit...

Úgy éreztem erőm teljében vagyok, úgyhogy kezdtem néha egy kicsit jobban érezni magam. Mosolyogtam, és bár bántott, de volt, hogy órákra eszembe sem jutott Árész.
Féltem, hogy akaratom ellenére is tovább lépek.
Úgyhogy csak a szokás kedvéért esténként megengedtem magamnak, hogy rá gondoljak és elképzeljek vele dolgokat. Ez elég gyakran végződött sírással, de nem mindig csak szomorú könnyeim voltam. Akadt, amikor csupán amiatt, hogy olyan hirtelen vagy durván okoztam magamnak orgazmust a vibrátorommal Árészra gondolva, hogy végül kijött egy-egy könnycseppem.
Utána mindig magányos és beteg embernek éreztem magam. Nem gondoltam egy percig sem, hogy amiket csinálok az normális.
De aztán másnap ismét felkelt a nap és egész nap egy boldognak tűnő, kiegyensúlyozott, szingli nő voltam, míg hétvégente este egy álarcba bújtatott, bosszúszomjas eszkortra hasonlított a kinézetem. Aphrodité voltam. Más stílussal, más viselkedéssel és teljesen ellentétes célokkal érkeztem meg az elmúlt hónapban az éjszakai kalandjaimra.
Az egyetlen dolog, amire nem álltam készen, hogy egy idegen férfi hozzám érjen. Nem tudtam elviselni a gondolatot. Csak Árész tekintete járt a fejemben: hogyan reagálna ha mással látna.
Halott volt, de még mindig tartottam az egyezségünket.
Nem akartam egy másik Ismeretlent extrákkal.

...

A paróka már egészen hozzám nőtt és a kevesebb hajam még elviselhetőbbé is tette a hordását, ezért egészen át tudtam szellemülni, mihelyst belépek az elegáns, elit kéjbarlangba.
Ezúttal magamra maradtam, mert Rebeka beteg, ezért a sminkem is eléggé szolidra sikeredett a Rebekától ellesett sminktippek használatával.

Márk biccent a fejével, egyfajta köszönésképp, ezért egyenesen hozzá sétálok.

- Szia.
- Szia. Minden rendben? - kérdezi, szerintem a 'hogy vagy'-ot értve ezalatt.
- Minden okés. Veled?
- Szintén. Szokásos?
- Legyen ma valami különleges. Lepj meg! - mosolygok rá.

Belépésemkor feltűnt egy idegen férfi, úgyhogy lehet ma hozzá fogok odamenni, információt remélve.
Az első faszi, akit seggfejezéssel hagytam ott, ezelőtt is és azóta is ugyanúgy ül a sarokban és mindig ugyanúgy viselkedik. Levegőnek néz, mint mindenki mást. Nem hatotta meg a kifakadásom. Csupán a szokásos háremje veszi körbe. Szánalmas.
Úgyhogy vele nem jutottam előrébb.