***
Itt ülök Ginával szemben, a rég nem látott legjobb barátnőmmel szemben.
É
s fogalmam sincs hogy miről is kéne beszélnünk. Olyan régen láttuk egymást és most egy közös témánk sincsen.
-- Mi történt a kezeddel? - kérdezte és a kezemet nézte ami be volt kötözve.
-- Az üveg szilánk bele ment.. az egyik barátom segített fel takarítani a porcelán szilánkokat, és bekötözni a kezem.
-- Fáj? - kérdezte meg amire szerintem ő is tudta a választ hogy, igen. Mármint már nem annyira, de fáj.
-- Már nem annyira. - mosolyogtam.
-- Tényleg megcsal téged az az Ice? - nézett rám szomorúan. Semmit sem változott. Ugyan az az arc kifejezése mint régen.
-- Fogalmam sincs, de eddig úgy tűnik. - gyűltek könnyek a szemembe mikor valaki be jött a bejárati ajtómon. Úgy látszik hogy ez a lakás valami, barlang. Akkor jönnek mikor akarnak. Mikor megláttam hogy Ice jött be az ajtón ki is folytak a könnyeim.
-- Sajnálom, tényleg nagyon féltékeny vagyok veled és... - nem tudta bejezeni mivel fel álltam és bele vágtam a mondatába.
-- megcsalsz? - töröltem le a könnyeim.
-- Mi? - ráncolta össze a homlokát.
-- megcsalsz? - emeltem fel a hangom. -- Válaszolj. Megcsalsz vagy nem!?
-- Dehogy is, ezt honnan veszed? - kérdezte nevetve mire én a telefonom el vettem az asztalról és megnyitottam azt a storyt, majd Ice felé mutattam a telefont, mire ő el olvasta. -- Ez hülyeség! Sohasem csalnálak meg. Megint el akarnak minket választani.
-- Megcsalsz vagy sem?
-- Hibáztam. Nem kellett volna téged itt hagynom.. nagyon féltékeny voltam Balázsra... - Folyt ki egy könnycsepp a szeméből.
-- Megcsalsz vagy sem!? Áruld már el! - löktem meg szinte már sírva.
-- Az a lány még előtted volt a barátnőm, át vert, majd én is átvertem. Aminek ez lett a következménye hogy.. hogy el akar minket választani.
-- Akkor nem? - vettem egy mély levegőt majd csak szipogva álltam előtte.
-- Nem csaltalak meg, viszont.. - halkult el. -- Talán a kapcsolatunkat titokban kéne tartani. Nem gondolod? Egyre több gondunk van, és egyre többet veszekedünk.
-- Nem leszek a titkod. Nem fogok semmitsem titokban tartani. Ha titokban lennénk eggyütt étterembe sőtt utcára se mehetnénk ki eggyütt. Nem tudlak bárhol megcsókolni. Ne tegyél bilincset a lábunkra, így még nehezebb lenne nekünk.
-- Akkor. - nyitotta volna ki a száját hogy mondja tovább, de nem tudta. Nyílván nem találta a szavakat. -- Akkor szakítanunk kell.. szakítok..
-- Miért!? - sírtam tovább. -- Miért kellene!? Minden szaron átmentünk az utóbbi időben! Akkor most miért nem tudnánk!?
-- Azért mert egyre nehezebb!!! Mindenki azt akarja hogy szakítsunk! Hát akkor szakítsunk! Vége. - mondta majd simán ki ment.
-- Talán nekünk nem a boldog befejezést szánták. - sírtam jobban mikor ki mondtam.. Talán tényleg nem illik egymáshoz, talán csak fellobbanás volt ez az egész mind kettőnk oldaláról. Fogalmam sincs mit érzek, talán csalódottságot megszorva szomorúsággal és egy kis harggal. Haragszom hogy feladja ilyen könnyen. Sokan mondják azt hogyha harcolsz elbuksz, de én mai napig úgytartom hogyha harcolok, nyerek.
-- Ülj le, és kérlek nyugodj le. - mondta Gina, majd le űltetett mivel még mindig ledermedve ott álltam. Miután le ültem és vettem egy jó nagy levegőt végre megszólaltam.
-- Kérlek add ide a telóm. - mondtam majd Gina az asztalról ide adta. -- Ha kérhetném, azt hogy menj el, elmennél? - kérdeztem majd megrázta a fejét.
-- Az egyik barátom hívnám fel..
-- kit? Ki az a rejtélyes barát? - ráncolta össze a homlokát.
-- Ismered Pachert Balázst?
-- Igen, cipő boltos.
-- Őt fel hívnám.. - tartottam egy kis csendet hírtelen rosszúl lettem.. valamit ennem kéne.. -- Ő szokott nekem segíteni ha baj van..
-- De, én is itt vagyok. - tette a kezét a kezemre, én pedig elhúztam a kezem, a keze alól.
-- De Balázs tud mindent hogy min mentem keresztűl és hogy mik mennek vagyis mentek nálunk.. Kérlek menj el. - halkultam el a végére.
-- Hozzá nem fordulhatsz mindig..
-- Gina! - Szakítottam félbe hogy rá szóljak. -- Kérlek. - mondtam majd ő el vette a hátizsákát a kanpéról majd fel állt és fel vette.
-- Majd hívlak, vigyázz magadra. - mondta majd fel vette a cipőjét és el ment.
A telefonomat nyomkodtam és Balázs teló számát kerestem, mikor meglett rá nyomtam a csörgetésre.
-- Szia. - köszöntem bele. -- Ráérsz? - kérdeztem egyből a lényeget.
-- Igen, persze mond.
-- Otthon vagy? - kérdeztem majd vettem egy mély levegőt.
-- Igen, itthon vagyok. Mi a baj?
-- Ez inkább olyan téma amit szemtől szemben beszélnék meg veled.
-- Rendben át megyek. - mondta majd le rakta.
***
