A könnyes szemeimet töröltem mikor csengettek. Jól tudjuk ki az. Mikor ki nyitottam az ajtót egyből meg ölelt Balázs.
-- Hallottam a hírt - engedett el Balázs. -- Ice elmondott mindent, és hozzá vágta a fejemhez azt hogy össze jöhetek veled. - sóhajtott majd bejött én pedig becsuktam az ajtót.
☆Ice szemszöge☆
Éppen Dávid ajtajában állok és kopogok. Amikor ki nyitotta abba hagytam a kopogást majd egy szó nélkűl be mentem.
-- Mi a baj tesó? - nézett rám Kds aki becsukta az ajtót. Én csak le űltem a kanapéra és néztem magam elé. Mit csináltam basszmeg!?
-- Szakítottam a hugoddal. - néztem fel rá majdnem remegő hangon.
-- Mit csináltál? - ráncolta össze a homlokát.
-- Össze vesztünk.. azt hiszi megcsalom.. - halkultam el a végére.
-- Megcsalod? - űlt le mellém.
-- Nem, nem csalom meg de ő azt hiszi. Megin' szét akarnak minket választani, ő pedig el kezdett veszekedni velem én is veszekedtem vele majd azt mondtam hogy talán titokban együtt lehetnénk de ő azt mondta hogy " Nem leszek a titkod! " ezen kívűl mást is mondott de az nem olyan fontos, majd szakítottam vele végleg. Megkérdezte miért én pedig azt mondtam hogy " Azért mert egyre nehezebb!!! Mindenki azt akarja hogy szakítsunk! Hát akkor szakítsunk! Vége. " - mondtam el Dávidnak az az igazságot.
-- Végulis.. - halkult el. -- Valamennyire jogosan szakítottatok. Ne aggódj miatt túl fogja élni, és te is túl fogod élni.
-- Nem haragszol?
-- Haragudni túlzás lenne tesó, de azért nem szép amit csináltál. Megkellett volna beszélnetek.
-- Tudom, de ez gyorsan jött. Tudom nyár van, és holnap fogok Egerből a bőröndel jönni ide Pestre, de egy bérházban leszünk... és fogalmam sincs hogyan fogja ezt az egészet viselni. - sóhajtottam majd Dáviddal néztem, aki csak megrántotta a vállát. Köszi, sok segítség. De mit várok Dávidtól, hogyha a hugával szakítottam?
☆Viki szemszöge☆
Pont most keltem fel a kanapéról.. úgy tűnik be aludtam.. mikor felűltem csak akkor realizáltam hogy Balázs is itt volt.. Talán el ment? Nekem teljesen mindegy...
Mikor fel álltam a konyhába mentem mivel elég szomjas voltam. Mikor be mentem ott ált Balázs egy tányér pörköltel a kezében. Mi történt amíg aludtam?
-- Te meg mit csinálsz? - dörzsöltem meg a szemem hogy tisztán lássak.
-- Pörköltöt csináltam.
-- Azt látom. - néztem rá. Balázs csak le rakta az asztalra majd rám nézett.
-- Neked csináltam, enned kell valamit. Fogadjunk hogy még ma nem ettél.
-- Nem ettem.. - halkultam el.
-- Űlj le és egyél. - nézett a pörköltre.
-- Muszáj? - kérdeztem majd rá néztem a pörköltre. -- Nem vagyok éhes, szinte undorodom a kajától..
-- Igen, muszáj! Akkor is ha undorodsz tőle. - mikor el mondta a mondatát akkor én csak le űltem és el kezdtem enni. Balázs csak le űlt elém és nézte ahogyan eszek. -- Jobban vagy? - kérdezte halvány mosolyal.
-- Valamennyire igen - tartottam szünetet. -- Anya. - mosolyogtam rá, majd ő is elmosolyodott.
-- Oké hogy idősebb vagyok, de mi a szép anyukámért kell mégjobban öregítened? - nevette el magát a végére amin én csak mosolyogtam.
-- Köszönöm hogy foglalkozol velem. - mosolyogtam rá.
-- Bármit egy barátért is. - mosolygott rám. -- Anyukádnak mikor akarod elmondani hogy Anorexiás vagy?
-- Fogalmam sincsen.. - erre nem is gondoltam.. hogyan mondom el nekik a betegségem, na meg a szakítást? Anyukám ki lesz akadva..
-- Azt javaslom hogy hívd fel. - mondta majd az asztalra nézett ahol a telefonom hevert.
-- Hogyan kerűlt ide?
-- Az enyém lemerűlt és azon néztem a pörkölt receptét.
-- Honnan tudtad a kódot?
-- Sima ügy, a születésed. - mosolygott rám.
-- Hány óra? - mondtam majd el vettem a telefonom és láttam hogy már fél 9.. Nagyon sok időt fordított rám Balázs ezen a napon... szinte egész nap velem volt. -- Nem mondom el anyunak, majd holnap el megyek Szolnokra és személyes mondok el mindent. - vettem egy mély levegőt majd kifújtam.
-- Rendben. Ennyi volt? - nézett a maradék pörköltre.. na jó, színig tele volt még mindig a tányér.
-- Elég. Szét fogok pukkadni.
-- Rendben.. legalább ettél. - nézett rám.
-- El teszem későbbre. - mondtam majd fel álltam és el csomagoltam.
-- Itt aludhatok ma? Későre jár. - nézett a telefonom kijelzőjére.
-- Persze.. Nagyon köszönöm hogy ennyi időt fordítottál rám a mai nap, nem tudom hogyan adhatnám ezt vissza.
-- Úgy hogy megnézhetnénk egy filmet.. például horrort. - mosolygott rám. Én el fordúltam majd a hűtőbe be tettem a pököltöt, majd vissza fordúltam.
-- Ha horrort nézek félek..
-- Nincs mitől félni, kitalálció az egész. - mosolygott rám én pedig vissza mosolyogtam rá.
***
Miután lefürödtem és megcsináltam minden munkámat, belértve hogy megírtam egy kis cikket amiben Balázs besegített, le űltem Balázs mellé a kanapéra. A lámpa le volt kapcsolva és ki volt húzva a kanapé ezért egy francia ágynak számíthatott a kanapém. Be takaróztam majd a csipszet közénk tettem és Balázs Netflixen elindított valami horror filmet. Az eleje is ilyesztő volt, de mikor jöttek a sok támadások, vagy a sok vérzés félelmemben Balázshoz bújtam..
