Más Világ

2. Fejezet

Amikor elkezdtem bepakolni a hatalmas bőröndömbe - és egy másik táskába - , akkor nem is sejtettem, hogy egy kész megmérettetés lesz számomra az összecipzározás. Próbáltam rajta ülni, és úgy összehúzni, de nem igazán sikerült.
Újra ráültem lovagló ülésben, és sikeresen becipzároztam ezúttal.
Az egészben a legrosszabb az volt, hogy késésben voltam, hiszen nagyjából maradt 5 percem, hogy értem jöjjön a taxi, ami majd a reptérre visz ki.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felhúztam a cipőmet, és összekötöttem copfba a sötétbarna hajamat, ami a vállamra borult.

Körül néztem a házban, hogy nem hagytam-e valamit ki a pakolás során. Miután meggyőződtem róla, hogy nem, hallottam, hogy a taxi megérkezett.

Nehezen kirángattam az ajtón a bőröndömet, aztán bezártam a kulcsal az ajtót.

A fiatal sofőr kiszállt a járműből, és segített betenni a csomagtartóba a holmikat.

- Köszönöm szépen! - mosolyogtam a sofőrre, miközben beszálltam.

Becsatoltam magamat, aztán elővettem a telefonomat. Miközben készítettem egy képet, észre vettem egy nagyon régi fotót Oscarról és rólam, amin éppen ünnepeltük a tizennyolcadik születésnapomat.
Mély levegőkkel hárítottam, hogy elsírjam magamat, és arra gondoltam, hogy biztos jó lesz Tenerifén, illetve Teguestén.

Kis idő múlva az autó lelassított. Kicsatoltam magamat, és kiszálltam. A sofőr segített kivenni a bőröndömet, majd átadtam neki a pénzt.

_____

Mikor landolt a gép Tenerifén, felhívtam Rosyt, ahogy kérte.
Éppen azt magyarázta, hogy merre találom meg a reptéren, amikor kiszúrtam egy alacsony, pufók nőt, aki széles mosollyal az arcán, és tárt karokkal várt rám. Félénken visszamosolyogtam rá, és megöleltem.

- Istenem, milyen gyönyörű nő lett belőled, Stella. - mért végig szemeivel.

- Köszönöm! És azért is nagyon hálás vagyok, hogy nálatok lehetek egy darabig. - mosolyogtam tovább, majd átkarolt, és kimentünk a reptérről egy autóig.

- Ha rajtam múlna, akkor örökké maradhatnál.

Mindig is ilyen anyukára vágytam. Aki támogat, megölel, dícsér. Még csak pár perce találkoztam Rosyval, viszont azt érzem, hogy szeretetet áraszt felém, és én máris kedvelem.

Rozy segített bepakolni a fekete autóba, majd beszálltunk.

- Üdvözlöm, a nevem Stella! - nyújtottam előre a jobb kezemet a volán mögött ülő, ősz, zömök, szemüveges férfi felé.

- Tegeződj nyugodtan. - mosolygott. - Fernando González - fogott velem kezet.

Olyan jó energiát árasztanak.
Beszélgetnek, miközben utazunk, nevetnek, és jól érzik magukat.
Hozzám is szegeznek millió kérdést, amire örömmel válaszolok. Egy rossz szót nem hagy el a szájuk, sőt, még dícsérnek is.
Biztos, hogy megtudnám szokni.

- Nagyon remélem, hogy jól fogod érezni magadat nálunk. - fordult hátra Rosy.

- Biztos vagyok benne. - bólintottam.

- Ja, és ha nagyon zavarna téged Pedri, és vagy Fer, akkor csak szólj. - nevetett.

- Pedri és Fer? - kérdeztem vissza, hiszen azt hittem, hogy csak ők lesznek majd, meg én.