Az angyal érintése

IV. fejezet

Dávid az arcát borogatta, míg a bordáját kenőccsel kente be. Minden egyes érintés fájt, ahogy ujjaival szétdörzsölte a krémet az oldalán, de ez a kence pár nappal megrövidíti a gyógyulás folyamatát. A hidegvizes borogatás már kellemesebb volt, bár az első érintések itt is gyötrőek voltak. Ennyi szenvedés egy apró hibáért.

Pedig nem csinált rosszat. Az idegenről készült rajzát szerette volna megmutatni édesapjának, hogy végre kapjon egy elismerő szót.

Édesapja a konyhaasztalnál ült, kezében az üveg sör, előtte meg még kettő, akárcsak minden este. Dávid úgy sétált oda az apjához, mint egy rémült kismacska. Elétette a rajzot, ám édesapja még csak rá sem nézett. A fiú csalódottan vette el az asztalról alkotását, de annak egyik széle véletlenül beleakadt az egyik üvegbe, leverve azt az asztalról. János válogatott káromkodások közepette, ököllel adott egy pofont Dávidnak. Azonnal elterült a padlón, beverve oldalát is. Pont úgy, ahogy legutóbb, csak most nem volt itt Misi. Jobb is, elég, hacsak az egyikük szenved. Édesapja minden gond nélkül megtehette, hiszen felesége sokáig dolgozott a leltár miatt.

A fiú nagy nehezen felállt és nedves szemét törölgetve azonnal felrohant a szobájába. Nem érdekelte, hogy vacsorára nem evett semmit, minél előbb távol akart kerülni apjától. Magára húzta a takarót és becsukta szemeit. Magában elkezdett számolni egymilliótól visszafelé, hogy minél előbb szemére jöjjön az álom, hogy minél előbb együtt lehessen az idegennel. Reggel mosollyal az arcán ébredt.

Dávid naplója

A kívánságom teljesült. Éjszaka megint vele álmodtam. A tegnap este után nagyon rám fért egy kiadós beszélgetés egy jó baráttal. Néha magam sem hiszem el, hogy így hívom, de olyan valóságosnak tűnik. Menetrendszerűen megjött a csuklyás. Ugyanott és ugyanakkor jelent meg.

– Üdvözöllek, Dávid!

– Úgy örülök, hogy itt vagy! – Tárt karokkal rohantam felé és megöleltem. A csuklyás nem viszolygott, viszonozta a gesztusom.

– Valami történt. Kitalálom: édesapád megint csúnyán bánt veled.

– Honnan tudod? – Szemem megtelt könnyel és nemcsak álmomban. Reggel megnéztem a párnám és vizes volt.

– Látom rajtad. Várj, segítek! – Megérintette az arcom a szemem fölött, mint legelső találkozásunkkor. Ugyanazt a kellemes meleget éreztem, miután elvette a kezét.

– Köszi, ez a múltkor is segített.

– Bármikor! Kitaláltad már, hogyan voltam képes arra a mutatványra legutóbb?

– Sokat gondolkodtam rajta. Te valami Szupermen vagy? Vagy földönkívüli?

– Nem egészen.

– Akkor valami szteroidos katona?

– Közel sem. Van még tipped?

– Sajnos nincs.

– Én egy úgynevezett angyal vagyok. – A választól csak meredten bámultam a kis tavat.

– Hogy mi? Angyal?

– Igen.

– De akkor hol vannak a szárnyaid? És a glóriád?

– Nem olyan angyal vagyok.

– Akkor mégis milyen?

– Talán nem ez a legjobb szó rá, de ez áll a legközelebb hozzá.