SAVED BY 𝘠𝘖𝘜

chapter 5 - sue me, if you dare

      Az extázis, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülsz a gyönyörhöz, az valami felemelő, főleg amikor a partnered olyan technikákat használ a nyelvével, amitől még a libabőr is végigfut a tested minden pontján. Abban a pillanatban az sem zavart, hogy a kemény íróasztal milyen kényelmetlen is valójában a meztelen testem alatt, csak átadtam magam az élvezetnek, amiről Jude a két combom között gondoskodott. Néhány nyögésemet követően belemart ujjaival a combom belsejébe, ami méginkább beindított. Mielőtt elélvezhettem volna, az asztal végében pihenő telefonom csörögni kezdett. Egyikünk se akart rá figyelmet fordítani, de túl idegesítő volt a zaja, ezért igyekeztem minél gyorsabban elhalkítani, a hívóm azonban nem nyugodott, amint elnémítottam, ismét hívni kezdett. Jude ingerülten pillantott fel a lábaim között, én pedig egy frusztrált sóhajjal szorítottam a fejem az asztalhoz.

      Tudtam, hogy kénytelen leszek felvenni, mivel valószínűleg fontos dologról van szó, legalábbis csak ajánlani mertem a sürgetőmnek. Felültem az asztalon és kézbe vettem a mobilom, a kijelzőn pedig Garrett neve villant fel. A mutatóujjamat a szám elé helyeztem Jude irányába, aki erre egy cipzár mozdulattal jelezte, hogy csöndben marad.

      — Igen?

      — Azonnal be kell jönnöd az irodába!

      — Oké, de—

      Mielőtt befejezhettem volna a kérdésemet, rám nyomta. A rövid közléséből, és a hangjában érezhető nyugtalanságból következtetve tényleg valami komoly dolog lehet a háttérben, amit bűn lenne figyelmen kívül hagyjak.

      — Minden rendben? — kérdezte Jude, miután észlelte a hirtelen hangulatváltozásom.

      — Garrett volt az, azt mondta, hogy be kell menjek az irodába. Eléggé zabosnak tűnt. — mondtam kissé aggódva.

      Jude belépett a két lábam közé és szorosan magához húzott, majd finoman megigazgatta a szanaszét álló hajamat.

      — Akkor elviszlek, nekem is van egy kis elintéznivalóm a városban. —  jelentette ki, majd gyengéden megcsókolt.

      A gondolat, hogy még mindig meztelen voltam, valamint, hogy minek a közepén szakítottak félbe, arra késztetett, hogy elmélyítsem a csókot, de kénytelen voltam túlkerekedni a vágyaimon. Jude-dal szétváltunk, aztán a gardróbomba siettem. Felkaptam magamra a legelső ruhát, ami a kezem ügyébe került, majd pár kiegészítő után kutattam, végül pedig egy Dolce&Gabbana magasszárú csizmával véglegesítettem a szettem.

      Jude-dal már négy éve alkotunk egy párt hivatalosan. Az elrablásom éve pokoli volt. A rengeteg tárgyalás, a bimbózó karrieremben kialakult krízishelyzet, valamint a depresszióm még mindig élénken él a memóriámban. Hetekig nem akartam beszélni senkivel, nem akartam kimozdulni a házból, nem táplálkoztam rendszeresen. Úgy éreztem, hogy abból az állapotból már soha többet nem fogok kilábalni, mivel segítséget sem akartam elfogadni. Csak azután kezdtem el mindent átértékelni magamban, amikor felfogtam, hogy a szeretteim mit élnek át. Láttam a szemeikben, hogy lassan elveszítik a reményt, és ez teljesen megbénította őket. Ekkor határoztam el, hogy nem hagyom, hogy a sötétség teljesen beszippantson, és elfogadtam a szakmai segítséget. Hosszú hónapok munkájába telt, de fokozatosan elkezdtem visszatérni önmagamhoz. Rengeteget köszönhetek a pszichológusomnak, aki mindent megtett a felépülésem érdekében, valamint a barátaimnak és az öcsémnek, akik folyamatosan támogattak. De főként Jude-nak vagyok hálás, aki a rengeteg elutasítás ellenére sem mondott le rólam, és a végsőkig hitt benne, hogy jobban leszek. Néha úgy érzem, hogy valójában ő mentett meg engem.