SAVED BY 𝘠𝘖𝘜

chapter 7 - precious sister

      Miután Jude vett egy házat észak Beverly Parkban, a szülei is odaköltöztek, természetesen Angela befolyására. Pechemre ugyanabban az utcában találtak egy szabad villát, de ez a felállás még mindig jobb, mintha közvetlenül egy szomszédos házban telepedtek volna le. Próbáltam a negatív energiát kiűzni magamból, és teljesen optimista látásmóddal az estéhez állni, de valami azt súgta, hogy Angela úgysem fogja megkönnyíteni a dolgomat.

      A kapuőrök engedélyezték a behajtásunkat, Jude pedig leparkolt az apja Mercedese mellé. A hozott ajándékunkkal kézben sétáltunk fel a bejárati ajtóig, amit csengetést követően a bejárónő nyitott ki előttünk. Beljebb tessékelt minket, majd amikor kibújtunk a kabátjainkból a köszöntésünkre érkezett a házaspár is. Miközben Jude és az apja szívmelengető öleléssel köszöntötték egymást, Angela szokatlan jó kedvvel egyengette Rafaelt. Annak ellenére, hogy engem ki nem állhat, a fiamért szabályosan rajong, attól függetlenül is, hogy valójában semmi közük egymáshoz. A kezdetekkor azt is feltételezni mertem, hogy majd azt is a fejemhez vágja, hogy ráerőltetem az apaságot a fiára, de ez meglepő módon sosem következett be. Igaz, néha-néha tesz olyan célzásokat, amelyekről lesül, hogy nem ért egyet azzal, hogy Jude anélkül neveli Rafaelt, hogy bármi vérkötelék lenne közöttük, de sosem mélyül el a témában.

      Isteni illatok áradtak az étkező felől, amelyekhez hamarosan látvány is tárult. Szinte minden megtalálható volt a megterített asztalon, amire az ember csak gondolni tud. Különböző saláták, sültek, változatos köretek, pezsgő, bor. Képtelen voltam elhinni, hogy mindezt csak a mi vendéglátásunkra készítették elő, és a szkeptikus megérzésem ismét helyes volt.

      — Nyugodtan foglaljatok helyet, viszont várunk még valakit, úgyhogy ha kérhetlek titeket ne kezdjetek hozzá az evéshez. — jelentette be Angela továbbra is felöltve azt a rendellenes mosolyt.

      — Azt hittem, hogy csak mi leszünk. — mondta Jude.

      — Édesanyáddal úgy gondoltuk, hogy attól lenne szép ez az este, ha az egész család jelen lenne, így meghívtuk a nővéredéket is. — közölte Oliver, mire Jude arckifejezése azonnal merev lett.

      A történet a két Baldwin között hosszú évek eseményeiből tevődik össze. Sokáig jómagam sem tudtam Simone létezéséről, mivel Jude, ha teheti inkább nem beszél a nővéréről. Eleinte nem tudtam felfogni, hogy miért ilyen elutasító a testvérével szemben, mivel én személy szerint el sem tudnám képzelni, hogy Mateót kizárjam az életemből, aztán volt alkalmam párszor találkozni Simone-nal az évek során, és rögvest megértettem Jude álláspontját. Simone egy kiváló sebész, aki Los Angeles legkiemelkedőbb kórházában dolgozik. Ezzel önmagában semmi gond nem lenne, hiszen a munkájával emberek életét menti meg, ami elismerést követel, viszont a személyisége csapnivaló. Iszonyatosan fennhordja az orrát, az elvárásai az egekben vannak, képtelen magába tartani a véleményét, még akkor is, amikor pontosan jól tudja, hogy a kinyilvánításával csak ellenszenvet tud szerezni. Ambíciózus személy, viszont ha valami, vagy valaki az útjába kerül, azt a legalattomosabb módon tünteti el onnan. Kicsit olyannak érzem őt, mint Nathaniel női verziója, ezért sem tudom megtűrni a közelemben. Ami Jude-ot illeti, ő egy darabig felnézett a nővérére, ám amikor Angela már hozzá kezdte el hasonlítani, és csak azt tűzte ki célul, hogy Jude is azt érje el, amit a nővére, hamar átértékelte a példaképe szerepét. Megsúgom, hogy Angela reakciója Jude bokszolói karrierjére feleannyira volt botrányos, mint Simone-é. Szabályosan megvádolta az öccsét, azzal a címszóval, hogy inkább az erőszakot választotta egy nemes cél helyett. Az eszem eldobtam...

      Simone érkezésének bejelentését követően egyre szorosabb lett a gyomromban az a bizonyos csomó, és ahogy Jude testbeszédét figyeltem, róla is a nyugtalanság jelei árulkodtak. Rafael természetesen mit sem értett a feszült hangulatból, és nem is szerettem volna, hogy Simone esetleg bármi felkavarót hozzon szóba előtte. Talán tíz perc telt el a mi érkezésünk óta, amikor felszólalt a csengő és a házvezetőnő által kinyitott ajtón belépett Miss Simone, mögötte pedig egy jóvágású afroamerikai férfi. A házaspár repdeső örömmel köszöntötte őket, majd mind helyet foglaltak mellettünk az asztalnál. Simone szinte felénk se pillantott, a kísérője azonban látható felismeréssel fürkészett engem.

      — Ti még nem találkoztatok, Ő itt a férjem, Wayne Bennett — mutatta be büszke mosollyal a mellette ülő férfit — Jude az öcsém, a barátnője Lucy, és az ő kisfia Rafael — mutatott be minket látványos közönnyel a párjának.

      — Lucía. A neve Lucía. — nyomatékosította Jude, észlelve Simone bakiját.

      — Tudtam, hogy valahonnan ismerős vagy! — harsant fel Wayne. — Lucía Cortez, ugye?

      — Igen. — mosolyogtam barátságosan.

      — Az utolsó dalod egy mestermű lett! Számomra már az alap is fülbemászó, de a hangoddal párosítva valami szenzációs! — mondta elismerően, mire Jude-ra pillantottam, aki büszkén mosolygott rám.

      — Netán a zeneiparban dolgozol? — kérdeztem a szakmai tudásra hajazó észrevétele miatt.

      — Pff — grimaszolt Simone. — Wayne egy milliókat érő cég feje. — válaszolt a férfi helyett.

      — Minden elismerésem. — mondtam illedelmesen, mire Wayne csak szerényen megköszönte.

      — És, mikor házasodtatok össze? Egyáltalán mióta vagytok együtt? — váltott témát Jude.

      — Már fél éve együtt vagyunk, és múlt hónapban volt az esküvőnk szűkkörben. Tudnád, ha legalább egy hónapban egyszer felkeresnél, drága öcsém. — mondta arrogáns hangnemben.

      — Simone, kérlek... — szólalt fel Oliver a béke fenntartásának érdekében.

      — Igaza van, szívem. Testvér létükre szinte semmit nem tudnak a másikról, ami nagyon elszomorító. — szállt be Angela is.

      — Sok a dolgom. — zárta rövidre Jude.

      — Arra van időd, hogy más gyerekét neveld, de a saját nővéred hidegen hagy. — szúrta oda.

      A tekintetem egyből Rafaelre szökött, ő pedig leszegett fővel piszkálgatta a tányérján lévő falatokat. Azonnal elöntött a düh, és készen álltam szembefordulni az egész kicseszett családdal, de Jude megelőzött.

      — Pont emiatt a lenéző, nagyképű, és arrogáns viselkedés miatt nem vagyok hajlandó veled semmilyen kapcsolatot tartani. Rafael az én fiam, és ezen a te pitiáner megjegyzésed sem fog változtatni, drága nővérem. — iparkodott rá, majd fel is állt az asztaltól. — Anya, apa, köszönjük a meghívást, de mi most távozunk. — fordult a szülei felé, akik enyhe sokk hatása alatt csak pillázni tudtak Jude komoly kijelentésein.

      Eszem ágában sem volt marasztalni őt, vagy jobb belátásra bírni, mivel én sem akartam ott maradni egy percnél tovább sem a kelleténél. Sem Oliver, sem pedig Angela nem igyekeztek megakadályozni minket, sőt szótlanul asszisztálták is a távozásunk folyamatát. Miután kiléptünk a házból és megtettünk pár lépést, Jude megtorpant, majd Rafael elé guggolt.

      — Ne is foglalkozz azzal, amit az banya mondott. — mondta, közben törékeny kis arcát a méretes tenyerei közé vette.

      — Elég fiatal ahhoz, hogy banya legyen. — jegyezte meg a fiam humorosan, mire Jude-dal összemosolyogtunk.

      — Ő egy kivételes eset. — grimaszolt vigyorogva.

      Amint folytattuk volna a kocsihoz vezető utat, a hátunk mögött az ajtó nyitódása volt hallható. Meglepetten néztem szembe Wayne-el, aki látszólag miattunk jött ki a házból.

      — Csak elnézést szerettem volna kérni Simone helyett is, tisztában vagyok vele, hogy a kedvesség nem az erőssége. — mondta kínosan a tarkóját dörzsölgetve. — Mindenesetre én örülök, hogy megismerhettelek titeket, ezt pedig neked csentem el.

      Szívélyes mosollyal Rafael felé nyújtott három darab bontatlan cukorkát, amit a fiam illedelmesen megköszönt, majd zsebre is tett. Jude kissé szkeptikusan, de kezet fogott Wayne-el, majd én is hasonlóan tettem kevésbé komor arckifejezéssel.

      Valami ilyesmi befejezésre számítottam, viszont annak felettébb örültem, hogy emiatt nem kellett több órát megszenvedni, hanem elég volt egy röpke fél is. A haza vezető út kellemes csendben telt, Rafael a cukorkák befalását követő percekben el is aludt. A nyugodt állapot sajna a fejembe cikázó gondolatoknak kedvezett, amelyek egyre hangosabbá kezdtek válni. Szinte biztosra vettem a per győzelmét, de mégis ott volt bennem az a félsz, hogy mi van, ha mégsem nyerünk?

Pontosan ma egy éves a Haunted by You ! ❤️