SAVED BY 𝘠𝘖𝘜

chapter 6 - "family" dinner

      Ha önmagában Paolo pereskedése nem lett volna egy idegtépő hír, hazafelé Jude még emlékeztetett, hogy este hivatalosak vagyunk egy vacsorára a szüleivel. Az új dalom miatti stresszt is nehezen tudom megemészteni, mivel már hónapok óta dolgozok rajta és még mindig nem érzem azt, hogy szívesen nyilvánosságra hoznám. Az egyetlen dolog, amire pont nem volt szükségem az egy egész este Angela Prescott-Baldwin társaságában.

      Az éneklés és a szövegírás akkoriban menedék volt számomra, most azonban, hogy több millióan hallgatják a gondolataim és érzéseim megzenésített változatát sokkal inkább egy felelősséggé vált. Egy dalba már nem írhatok bele csak úgy akármit, nem fejezhetem ki magam úgy, mint régen. Sokkal nehezebb motivációt találni, és a szűk kereteknek megfelelő dalt írni. Tudtam, hogy ha erre az útra lépek minden gyökerestől megváltozik majd, de ezt a fajta szabadságot a mai napig hiányolom.

      Jelenleg egy Jude-nak dedikált számon dolgozok, amit egyenlőre nem akarok megosztani a nagyvilággal. A csapatom, főképp Garrett természetesen óriási marketing fogásnak találja a projektet, ugyanis ebben a dalban minden szembe kerül a Nathaniel ihlette számommal. A nyugtalanságot felváltja a békesség, a gyűlölet helyett őszinte szerelem, a félelmet pedig a biztonság érzete helyettesíti. Garrett szerint ez az újítás rengeteg erőt adhat azoknak a nőknek, akik nehézkesen lépnek túl egy mérgező kapcsolaton, vagy félnek valami újba kezdeni. Természetesen magam is látom a koncepció sikerességének lehetőségét, de mégsem egyszerű csak úgy piacra dobni egy dalt, ami olyan személyes és közel áll a szívemhez. Az elkészülését követően egy kicsit élvezni akarom Jude társaságában, hogy érezhessem, ez valóban a miénk.

      Amint elvégeztük a dolgainkat közösen mentünk el Rafael iskolájához. Pont akkor parkoltunk le, amikor egy csapatnyi gyerek kezdett el kiáramlani az épület kitárt ajtain. Feltettem a már jól bevált napszemüvegemet és baseball sapkámat, majd kiszálltam az autóból és az ajtajának dőltem. Árgus szemekkel nézelődtem a gyerekek között, míg meg nem pillantottam az én kis tejfel szőke hercegemet. Az iskolatáska félig lecsúszott a válláról, de őt nem zavarta, mivel ennek ellenére is vidáman szökkengetett két másik gyerekkel az oldalán. Amikor észlelte a jelenlétem, a testbeszédéből ítélve tudtam, hogy felcsillantak a szemei, ezért én is széles mosolyra húztam a számat és széttártam a karjaim. Rafael azonban, ahelyett hogy egyből megindult volna az irányomba, felhívta magára a körülötte lévő gyerekek figyelmét és büszkén kihúzva magát felém kezdett mutogatni. A másik két kisfiú szélsebesen indult el két külön irányba, mindkettőjük az anyukájához sietett. Már akkor éreztem, hogy mi lesz ennek az egésznek a kimenetele, amikor a fiam felfedett a gyerekek előtt. A két anyuka rajongói bőrbe bújt és szinte rögtön megkörnyékezett. Mindig jó kapcsolatot próbálok ápolni a rajongóimmal, akkor is ha személyes találkozásról esik szó, viszont a fiam érdekében kerülni szerettem volna az iskola területén a feltűnést.

      Amilyen gyorsan csak lehetett letudtam a két nővel való csevelyt, majd behessegettem a fiamat az autóba. Míg Jude a szokásos kézfogásukkal köszöntötte, én mérges pillantással illettem.

      — Most mi az? — kérdezte értetlenül, miután bekötötte magát.

      — Megbeszéltünk valamit. — nyomatékosítottam felelős szülőhöz méltán.

      — Jaj, anya, mindenki tudja, hogy ki vagy!

      — Akkor sem szeretném, hogy emiatt különböző bánásmódban részesülj, vagy ne tudj beilleszkedni. — mondtam aggódóan.

      Éreztem, ahogy Jude a combomra helyezte a kezét, minek hatására felé fordultam. Megejtett egy amolyan "ne légy túl kemény" pillantást, majd a válla felett Rafaelre nézett.

      — Angela néni valószínüleg valami extra egészséges menüvel vár ránk. Van kedved enni előtte egy sajtburgert? — kérdezte csalogatóan, mire Rafael sunyi vigyorra húzta a szája szélét.

      — Ihatok kólát is? — kérdezte reménykedve.

      Jude ekkor már felém fordult engedélyre várva, mintha nem dobta volna le a bombát, amit úgysem lehet hatástalanítani. Megforgattam a szemeim, majd az 'Ihatsz' kimondásával szabályosan zöldjelzést adtam Jude számára, aki szinte abban a pillanatban rálépett a gázra.

      A vacsorára való készülődés kész káosz volt. Jude telefonja szinte percenként csörgött, mivel a hétvégén egy jótékonysági mérkőzésen küzd meg pár hozzá hasonló nagy névvel. Rafaelnek egyik ruha sem tetszett azok közül, amelyeket Angela vett neki, bár megértettem a darabokkal való ellenszenvét, a méreten kívül egyáltalán nem egy hat éves gyerekhez illő hacukák voltak. Az én estélyimnek tönkrement a cipzárja, a sok reménytelen cibálás következtében pedig el is szakadt a ruha, így pedig egy óriási lyuk keletkezett rajta, ami az egész fenekemet felfedte. Jude-nak természetesen ebben a formában is tetszett a ruha, számomra viszont nem volt túl poénos a szituáció. Mindezek ellenére csodával határos módon sikerült időben elinduljunk, és még az úton se ütköztünk semmi kellemetlen akadályba.

      Az egyetlen hátramaradt gát, amit meg kell ugranom közel sem lesz olyan egyszerű, mint egy új ruha kiválasztása, vagy pár telefonbeszélgetés lezajlása, főleg nem úgy, hogy az estével kapcsolatban rettentő déjà vu érzésem van...